A kincskeresők törvényt írnának
A minap Zalaegerszeg mellett felrobbant egy bomba, a fémkeresős vagy ahogy a köznyelv hívja, a kincskereső meghalt. Veszélyes hobbi, de ahogy Szebenyi István mondja, aki többek között a móri ügyet is megoldotta, miután megtalálta a fegyvereket, ők saját magukat szabályoznák, ha a Parlament hagyná.
– Ritkán hallani effélét, hogy valaki törvényt akar magáról.
– Pedig már évek óta mondjuk, hogy a jelenlegi gyakorlat tarthatatlan, újabb és újabb balesetekhez vezet. És igaza van, mi kérjük a fekünkre a pallost. Nekünk van egy Had- és Kultúrtörténet Egyesületünk, s kidolgoztunk egy szabályozó rendszert, miszerint engedéllyel lehetne kutatni, s így az ellenőrzés is lehetővé válna. Ma viszont mindenki össze-vissza kutathat, s nagyon sokan mindenféle képzettség nélkül belefuthatnak robbanó szerkezetekbe és felrobbannak. A mostani baleset után a Fidesz Zala megyei kormány megbízottja azt találta ki, hogy szigorítsák meg a BTK-t, még azt is leültetnék, aki nem jelenti fel a fémkeresőst. Ez abszurdum, mintha egy részeg gázoló után magát az autóvezetést tiltanák be. És ezzel csak azt érnék el, hogy a kutatókat illegalitásba tolnák. Engem megkeresett a Jobbik egyik képviselője, neki átadtam a munkaanyagunkat, s ők hajlandók beterjeszteni a régészeti és fegyvertörvény módosítását. Nekem mindegy, melyik párt intézi, csak történjen már valami…
– Hány kincskereső van Magyarországon?
– Mi vagyunk vagy 2 ezren, akik a katonai tárgyakat kutatjuk, de hogy azok mennyien lehetnek, akik a földet túrják és érmeket, tárgyakat keresnek, és azt megpróbálják kicsempészni az országból vagy itthon eladni, azt senki sem tudja. Egyesületünk honlapján jelenleg 900 név van, s mi megpróbáljuk őket összefogni és megpróbálunk segíteni, például az engedélyek beszerzésében, mert legálisan csak úgy lehet kutatni, ha a terület gazdájától engedélyt kérünk.
– Fémkereső detektort bárki vehet?
– Természetesen, az nincs betiltva. Reggeltől estig túrhatják a földet, mi máshogy dolgozunk, nem bóklászunk az erdőben, régi katonai térképek alapján kutatunk.
– Ön sok mindent talált már, de híres akkor lett, amikor rábukkant a móri rablásban használt fegyverekre.
– Akkor is egy katona sírját kerestem, de helyette egy csomagot találtam fegyverrel, alkatrésszel, postás pulóverrel. Bejelentettem a rendőrségen, elvitték. Aztán egy hét múlva visszamentem a helyszínre a családommal, s újabb fegyvereket találtunk. Azt is bejelentettem, nem nagyon örültek neki, de elvitték. Valószínűleg csak leltárba vették, mert nem történt semmi. S miután egy kicsit nyomoztam a neten, rájöttem, hogy közük lehet a postás gyilkossághoz. Bejelentettem a Nemzeti Nyomozó Irodánál, s akkor göngyölítették fel előbb a postás gyilkosságot, majd kiderült, hogy az egyik fegyvert Móron is használták.
– Viszont eddig nem sokat kapott a nyomravezetői díjból, ha jól tudom, mindössze 200 ezer forintot. A többiért is perbe száll?
– Természetesen. Az ügyvédemmel megbeszéltük, hogy miután az első pert megnyertem, a Magyar Posta és az ORFK 10 illetve 25 milliós nyomravezetői díjáért is perbe szállunk. A postás pernek most várjuk az első tárgyalását. Az ORFK-nak is jeleztük, hogy nem mondok le róla, nehogy elévüljön.
– Nem lesz könnyű, hiszen az ORFK kifizette a díjat egy védett tanúnak, akit azóta köröznek.
– Valóban, ő volt a koronatanú Kaiserék ellen, ha úgy tetszik, hamis tanú, hiszen a vád nem állt meg, miután én megtaláltam a fegyvereket. Engem viszont megillett az a pénz, és szükségem is van rá, hiszen épp most ment csődbe a vállalkozásom, elárverezték a házam. Még szerencse, hogy az anyósomék befogadtak bennünket.
