A hatalom lélektana

Nagyon megörültem a legutóbbi lapszámban megjelent Politika és pszichológia című interjúnak Székely Tiborral, aki rámutat, hogy a politikai támogatottsághoz nem elég a szavazók értelmére hatni, az érzelmeikre is hatással kell lenni, és hogy a baloldalnak ez nem megy.

Szerintem bizonyos vezetők esetében az érzelmi hatás a jelentősebb.

Valamikor 1998 előtt sok ezer társammal együtt én is érzelmi hatása alá kerültem a Fidesz „Listen to Your Heart” kampányának. Kedves, jóindulatú, friss dolognak éreztem.

Aztán 1998-ban hatalomra került Orbán Viktor, és pillanatok alatt az értelem szintjéről az érzelmek szintjére rántotta le a politizálást. Állami szinten beindult a kommunistázás. Mindenféle eszközzel szította az indulatokat.

Pedig az 1990–1998 közötti időszak a békés átmeneté volt. MDF-es, szabad demokrata, MSZP-s, kisgazda, fideszes emberek elvitatkoztak politikáról, ami üdítő, újszerű élmény volt, és békésen éldegéltek egymás mellett.

Orbán valamiért úgy döntött, hogy felébreszti az emberekben a bosszúvágyat a múltbeli sérelmek miatt. Biztos voltak olyanok, akiknek ez fontos volt. Az emberek többsége leginkább békére, jólétre, fejlődési lehetőségre, biztonságos jövőre vágyott. Igaz, ezt elég nehéz megadni. Az átütő sikerhez valami más kell. Hát adott helyette mást, amire szintén nagyon sokan vágynak: a hatalom érzését mások, a „bűnösök” felett. Az indulatba hozott emberek hirtelen ráébredtek, hogy fel vannak hatalmazva a „bűnösök” feletti ítélkezésre. Mint engedelmes harci ebek, hirtelen szomszédok, barátok, rokonok ugrottak a „bűnösök” torkának. Az ország két részre szakadt: Orbán-hívőkre és azokra, akik elutasították ezt a fajta politizálást. (2002-ben még az utóbbiak voltak többen.)

Orbán álszent, amikor azt mondja, hogy azért erőlteti a korábbi kormányok felelősségre vonását, mert erre társadalmi igény van. Valójában mindent megtett, hogy felszítsa az indulatokat.

De az a vélemény sem igaz, hogy a magyarok békétlenek vagy szolgalelkűek. Teljesen normális nép ez. Minden a vezetőkön múlik. Egy olyan vezető, akinek van érzéke a tömegek lélektanához, könnyen tudja olyan hangulatba hozni a népet, hogy akár Krisztust is megfeszítse...

(Név és cím a szerkesztőségben)