A főméltóságú úr faszobra

A polgármester idegesen rágja a kék Bondot, ez már a tizedik, és még csak kora délelőtt van. Marton Lajos (72) ötven éve bagózik, s két évet feccölt abba, hogy megfúrja a kereki képviselő-testület pszeudojobbikosainak, Sas Attilának és Csicsai Lászlónak nagy ívű községfejlesztési tervét, a szoborparkot. Pedig az egyetlen alkalmas helyen, az északi völgybejárónál fekvő autóspihenőbe (ma Horthy tér) a két ambiciózus fiatal valóságos szoborerdőt tervez. Felötlött IV. Károly, Czikó várnagy (Kereki első ura), Rozgonyi Cicelle (egy magyar amazon, Galambóc várának ostromlója, 1428) vagy az aradi tizenhármak neve. És legelsőként Horthy Miklósé. Ez tizenhét fő. Annyi tér, annyi tölgy, annyi pénz nincs is a világon. És az ideológiai eklektika is figyelemre méltó. Eleve kérdés, milyen logika szerint kerül Cicelle asszony Leiningen-Westerburg Károly mellé.

De az igazi furcsa pár Horthy Miklós és IV. Károly édes kettőse lenne. A puccsistáé és a megpuccsolté. Marton Lajos az ülésen kacajra is fakadt, amikor meghallotta. Majd hamarosan kórházba került gyomormérgezéssel. S amíg az infúziót nyomták, Csicsai alpolgármester villám-közvéleménykutatást szervezett a faluban, majd összehívta a képviselő-testületet, és megszavaztatták Horthy Miklós szobrát. Csicsai szerint a dolog abszolút logikus: a domb túlsó oldalán, a szolárisok metszéspontján áll a szomszédos „szkíta golgota”. Nem körözhetik le Kerekit. Elő a kontra ásszal.

– Nekünk is vannak történelmi személyiségeink – mondja durcásan.
De ne szaladjunk annyira előre.
A dicsőség nem is az övé, hanem Molnár-Gazsó János főkapitány úré, a vitézi rendtől. A negyvenhárom esztendős kapitány nem a Horthy-kor gyermeke, de a család „keresztény nemzeti értékrendet tükrözött”.

A kormányzó úr képe a fagyos Kádár-korban is ott lógott a családi nachtkasztni fölött. Molnár főkapitány tavaly októberben épp vitézeket avatott a fóti székesegyházban, amikor hirtelen ötlettől vezéreltetve meghirdette a kormányzó úr lovas szobrának felállítását Budapesten. Na, ebből semmi sem lett – egyelőre. De megneszelte a tervet Kereki, a Horthy Miklós Társaság, a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány Kuratóriuma, a Történelmi Vitézi Rend. Négyezer vitéz szíve dobbant együtt.

Kerekin a közvélemény-kutatás tanulságos és elképesztő eredménnyel zárult. Még el sem kezdődött, véget is ért. Csicsai és Sas alpolgármester „száz választópolgárig mentek el”, két ívvel. Az egyiken azt kellett szignálni, hogy „akarjuk Horthyt”, a másikon, hogy nem. Ezt senki sem választotta. A helyi erők tíz százaléka döntött úgy, hogy a kormányzó az északi autóspihenőben álljon, a többiek az érdekes, „nekem tök mindegy” opciót választották. Győzött a tíz százalék. Így keletkeznek a fölényes kétharmadok.

– Ha erőlködöm, keresztbe tehettem volna nekik – mondja a polgármester. – De ki akar bajuszt akasztani velük? Végül is, együtt kell majd élni.
Lajos bácsi feltűnő távolságtartással viselte az attakot. Az avatáson fel se lépett, mintha azt sugallta volna: ez nem az én ügyem. Kerekinek ebből csak gondja lesz.

Csicsaiék idegenforgalmi és marketingszempontokkal hozakodtak elő. Ha rossz az idő a Balatonon, Kereki egy ugrás, eljönnek, megnézik a Horthy-szobrot. Ez egyedülálló dolog. Kár, hogy már nem sokáig.

– Ugyan – legyint a polgármester. – Mit tud nyújtani Kereki? Két kocsma van, és egy család, amely néha kiad egy szobát?
Úgyhogy ez nem érv.

A szoboravatás szép siker volt. Ragyogott a nap, virultak a kardvirágok, beszédet mondott Zetényi-Csukás Ferenc, a horthyistvánisták alapítványi elnöke, vitéz Molnár, hazánk fővitéze, „a szoborállító, Csicsai Laci” és Knoll Gyula nyugalmazott repülőezredes. A többség a katonát, az otrantói hőst, a szerető szívű nagyapát emelte ki. Zsidótörvényekről nem esett szó. Ezzel szemben valamennyien hangsúlyozták, hogy a kormányzó, a Trianon utáni Magyarország talpra állítója irtózott mindkét szélsőségtől. Ebben az összefüggésben érdekes színfoltot jelentettek az avatásra beállító Gój Motorosok, Horthy-buktató árpádsávjaikkal.

– Senki se hívta őket – mondja Zetényi-Csukás úr (Horthy István Alapítvány).
De aztán megérkeztek a gárdisták is, levett föveggel. Megjelent egy valódi Károlyi gróf és Horthy Éva, a kormányzó testvérének leszármazottja. Istvánka, az imádott unoka hetvenes éveit tapossa, Londonból nehezen mozdul ki. Ilona asszony kilencvenhárom.

A balos róka

Dániel Péter ügyvéd, a „sötétben bujkáló balos forradalmár” napszállta után indul portyázni, mint a róka. Leönt, szétken és rombol, a baloldal Tomcatje ő. Habár a neten délre hirdeti meg akcióját, festékestubusait éjszaka csomagolja ki. A bemázolt Horthy képét laptopról felteszi a netre. A bajt Csicsai alpolgármester fedezi fel hajnali ötkor, és riasztja a rendőrséget.

Csicsai alpolgármester a siófoki kapitányság lépcsőjén áll. Hangja reszket az izgalomtól. Életének nagy pillanata jött el. Nem, nem találkozhatunk, képtelen lenne koncentrálni, ugyanis „büntetőeljárás részese lett, amelyben a törvény teljes szigorával sújtanak le”. Unokáinak is mesélni fogja.

De lássuk, mi fűzte a kormányzó urat Somogyhoz, azon túl is Kerekihez. A vadvilág. Sas Attila, a szoborállító mondja: kevesen tudják, hogy Horthy mentette meg az európai hírű magyar vadállományt, amelyet barbár módon levadásztak a háború után.

– Kormányzó urunk ötéves kilövési tilalmat rendelt el. Ennek máig ható eredménye van.
Addig csak ő lövöldözött, és ezt feltűnő gyakorisággal tette Somogyban. A környékbeli falvak és Kereki a Satzger grófok magánbirtoka volt. Városi (falusi) legenda szerint az egyre érettebb korba lépő Horthyt gyöngéd szálak fűzték a szép Satzgernéhez, és a viszony egy siófoki nyaralóban teljesedett be. Van tehát kapcsolódási pont Kereki és az otrantói hős között. (Ó, a keresztény nemzeti kurzus fülledt erotikája, azok a váll-lapok, antantszíjak, fűzők és míderek...)

Lajos bácsi (72) még gyermekkorából emlékszik a szép Satzgernére. A polgármester szerint „nagyon szép öregasszony lehetett”. Horthynak volt érzéke ehhez.

De Hauszgénusz Teri néni, a cselédlány nem hisz a legendában. Szerinte Horthy kedves bácsi volt, kezet is fogott vele, „de nem volt túl szép ember”. Ezt is a polgármester meséli, mert Teri nénit nem lehet a házából előcsalni. Fél, ahogy a legtöbb öreg. Az év elején, egyetlen éjszakán tizenhat betörés történt.

A nyugdíjasok becsukják a spalettát, és félhomályban élnek. Márpedig a falu lakosságának java nyugdíjas.

Kerekinek a fényes téesz-időkben se ment jól. A földjei közepesek voltak, a tehenészet keveset tejelt. De voltak munkahelyek. Az aktív korúak ma rosszabb helyzetben vannak. Pár tucatnyian kapnak minimálbéres nyári munkát a déli parton, szezonban. Hatan-nyolcan dolgoznak az útfenntartó cégnél. És vége. A maradék életfogytiglan munkanélküli.

A szobrot reggel elcipelték. Maga a szponzor, Sas Attila csavaroztatta le, hogy a közeli autóbontóba vigye és lemossa. A Horthy téren nincs mit fényképezni. A polgármester át is hív minket a szemközti Y büfébe egy szörpre. Y az út két elágazó szárnyán fekszik. Ennél csak a másik helyi műintézet, a Kocsma nevű kocsma neve szellemdúsabb. A tó felől hideg szelek fújnak, kellemetlen itt üldögélni. A kávé nyolcvan, a meggymárka százhúsz, a bécsis zsömle háromszázötven. Elköszönünk.

Megyünk tovább Attila úrhoz a bontóba, Horthyt nézni. Sivár, betonnal kiöntött udvar, roncsok, némaság. A gazda lobbanékony, esetlen mackó, kék kezeslábasban, kockás ingben.

– Nem – mondja konokul. – Nem láthatják. Horthy az enyém, én vettem, én faragtattam. Csak az láthatja, akinek engedem.

Miki bácsi nem szép

Sas úr súlyosan sértett ember. Leöntötték a szobrát, és nyom minket az unió.

– Szebb jövőt! – mondja kihívóan, hogy aláhúzza pártszimpátiáit.

Hogy miként jön össze egy neonyilas párt Ferenc József szárnysegédével, rejtély. Sas úr komor lesz, midőn hallja, hogy médiákok vagyunk, hivatásos népbutítók, egy „ki sem mondom, milyen laptól”. A „ki sem mondom, milyen” Attilánk titokzatos szavajárása. Magyarra fordítva annyit tesz, hogy zsidó.

– Ha én öntöm le a zsinagógát sárga festékkel, rég sittre vágtak volna ezek a „ki se mondom, kicsodák”. De a törvény majd kimossa ezt a „ki se mondom, kicsodát”.

Autóbontónk súlyosan nemzeti radikális. De kormányzóját elszántan védelmezi. Hogy a sajtóra neheztel, még meg is értem. Az I. nevű netes portál paparazzomodorban babrált ki vele. Amikor nem engedte be őket, a szemközti dombtetőről svenkeltek rá, hogy élőhelyén leplezzék le. Ezért nem fotózhatjuk Horthyt. De viaskodik benne sértettség és hiúság.

– Na, jöjjenek – legyint. – Kinyitom. De csak egy képet engedélyezek. Értve? Ez már kettő volt.

Alig titkolt büszkeséggel simítja végig Miki bácsit. Miki bácsi, legyünk őszinték, nem szép. A szobrász elfaragta. A száznyolcvan centis testen hatalmas átmérőjű, aránytalan fej ül, olyan, mint a cseresznyés lepény. A derék karcsú, a testtartás merev. Nehéz elhinni, hogy huszonöt évig ő irányította Magyarország sorsát. De ha elhisszük, sok mindent jobban értünk.

– Szebb jövőt! – kiáltja utánunk a főnök.

De a jövő nem túl szép. A völgyhíd felé fordulunk, s nekivágunk a kaptatónak. A híd felé, amely valaha Európába vezetett, de rég eltűnt a messzeségben.