A Fidesz huszonöt éve: Hallgass a zsebedre
Kétezer civil tüntető vonult a Lendvay utcai székház elé tegnap, hogy a Fidesz huszonötödik születésnapján a hétfőn életbe lépő „négypilléres alkotmánymódosítás” ellen tiltakozzon. Huszonöt év elmúlt. A székház áll, a jogállam romokban hever. Buják Attila írása.
„Nagyon nagy lehet a baj, ha pocakos szociológusok kénytelenek a barikádra állni”, mondta Hammer Ferenc médiakutató, egyetemi oktató a Lendvay utcában tartott Fidesz szülinapi tüntetésen, a „Ménesi úti forradom” 25. évfordulóján.
Maguk a közméltóságok és Audi 100-as ország-vezetők még jó időben megléptek az össz-nemzeti hátba veregetés elől, előző nap (még pénteken) egy magánlakásban tartott magán-bulin köszöntötték fel egymást és önmagukat, kinyilvánítva, hogy „továbbra is hisznek a szeretet és az összefogás erejében”, isten, család, haza, pálinkafőzési jog s menjünk is haza sonkát szelni, tojást festeni.
Nem véletlen, hogy tüntetői körökben a huszonöt évvel korábbi, legeslegelső program elemei igen sűrűn forogtak, verbálisan számon is kérték öblösebb hangú tüntetők. Az öblös hang egyúttal technikai tartozék volt, mivel amilyen romlatlanok és tiszta arcúak Millások és Hahás barátaink, olyan pocsék rendezvényszervezők. Ebben a régi ős-Fidesz, legyünk őszinték, kicsit jobb volt. Először a hangosítás késik fél órát a megadott időponthoz képest, aztán nem tudják összetoldozni a cuccot, de az összegyűlt társaság jámbor és türelmes. Várnak és megpróbálják az eső alól kihalászni, mit mond a szónok.
Olyan öreg partizánok szónoklatai hullnak át a semmibe, mint az ősz Kőszegé. Megjelenése a tüntetésen már csak azért is szimbolikus, mivel a napokban az események megdöbbentően párhuzamos fordulatot vettek. Utoljára ’88 márciusában esett meg, hogy a rendőrség az ajtókon dörömbölve ütött rajta az ismertebb ellenzékieken, hogy a jeles napon (március 15-e) bevigye és a forgalomból kivonja őket.
Most a Fidesz ünnepelte szülinapját néhány apró letartóztatással. A márciusi székházfoglalás fotón rögzített résztvevőit vitték be pár órás elbeszélgetésre, miközben két tucat rendőr razziázott az egyetemisták által is látogatott Sirályban. Ilyesmikre Kőszeg még emlékezhet, az ifjú civilek zöme már nemigen. De tudják, hogy volt már ilyen világ, és jobb is, ha tudják, mert a probléma (Kőszeg látja így) újra időszerű. Magyarország nemzetközi tekintélye a mélypontot súrolja, miniszterelnöke Nyugaton karikatúrafigura, és még csak most jön az újabb (négyes csomagban feltálalt) alkotmánymódosulás.
Ez ellen tiltakoznak az „alkotmány nem játék” címkével ellátott facebookos alkalmi közösség. Egyébiránt a kétezres tömeg nagyja vagy egész fiatal, nyeretlen kezdő liberális, vagy néhány lépéssel hátrébb, a szervező papája és mamája. Innen amonnan ismert, gyűrött arcok, őszes szakállak, többnyire értelmiségiek, akik a rendszerváltás idején a tüntetések élvonalában meneteltek, s most hátrébb léptek nagymamasorba.
Húsvét van, szombat este, a sonka és kalácsszegés ideje: aki ilyenkor tüntetni megy, az csakugyan magányos farkas, vagy elvált. De a Haha-Millát nem zavarja a nagyböjt, a szőke lányok rekedtre kiabált torokkal rohangálnak, szerveznek, bájosan viaskodnak a böhömnagy hangszórókkal, a bohócruhás dobos kontingens rendületlenül menetel az élen. A plakátok bumfordiak, de szívből jönnek, és tegyük hozzá – ellentétben a szélsőjobb 2006-os papírmasé akasztófáival – korántsem brutálisak. „Zsarnoki hajlamokkal” vádolják meg Orbánt, ó istenem, akinek „távoznia” (vigyázat, nem „takarodnia”) kellene. „El fog bukni”, de félő, hogy vele bukik Magyarország.
A legharsányabb kiszólás szintén Hammertől ered, mikor a rezsicsökkentési manővert kaparássza. „Hallgass a zsebedre, szavazz a Fideszre! Hát hallgatok, hallgatnék én, de a zsebben is nagy a némaság.” Hammer az alkotmány boncolgatásába is belemegy. „Nem alkotmányunk van, hanem egy alaptörvénynek nevezett napiparancsunk.”
A szónokok, a megejtően fiatal Eszterek, Szilárdok és Sárák (mind huszonöt éves kapitányok) körében új szempont a szokatlanul erős szociális hangütés. Mindenki a hajléktalanok elleni alkotmányos támadást veszi célba elsőnek, a cigányok megkülönböztetését, a beteges rasszizmus vérfagyasztó tombolását.
A sárgamellényes rendezők egyen-kitűzője a Fidesz emblémáját a népköztársasági („barackmag”) Kádár címerrel összemosó jelvény, csúcsán a kis vörös csillaggal. A húsvéti ájtatosságba csomagolt Fidesz gunyor a székház (valaha Állami Egyházügyi Hivatal, főszereplő Miklós Imre) homlokzatán virít: a „békés ünnepeket” felirat. De azért nem lehet mindent a húsvéti nyuszira és a véletlenre bízni, harminc vagy negyven rendőr posztol a szűk kis Lendvayban. A szónokok összetétele szimbolikus. Roma származású, de kényszerűségből Belgiumban dolgozó jó arcú értelmiségi srác, huszonöt éves lány, aki a Fidesszel egy napon született, és most megkapta tőlük „ajándékba” az áprilisi alkotmánymódosítást. És akkor elkezd az eső cseperészni.
– Jó az Orbán. Jó az – mondja egy botjába kapaszkodó, bevásárlókocsit vonszoló nyolcvanas hölgy, miután rákérdezett, mi ez itt. Meglepő frissességgel lendíti magasba a botot. – Nem tetszik a rendszer?
Dehogynem. Nincs itt vita, már megyünk is tovább. Huszonöt év eltelt, különös időutazás volt a demokráciában. Az akkori Fodorék hetente tüntettek a Kínai nagykövetség előtt Tibetet támogatva. Ma már „keleti szelek” járnak. Az oroszok is hazamentek, de Orbán Putyinhoz jár instanciázni, rubel alapú kötvénycsomagról álmodik, bakui simicskákkal üzletel.
Cihelődünk mi is. A Gyorskocsi utcába vonulunk tiltakozni. Kéken villog mellettünk a lépésben haladó rendőrautó.
