A Fidesz-állam brókerei

– Már a Buda-Cash-ügy kirobbanása óta pontosan tudjuk: a brókercégek bedőlése súlyos bizalmi válságot okozott a pénzpiacokon. Ráadásul a kormányzati kommunikáció ellentmondásos, sokszor a brókercégeket támadják a politikusok, s mindez ugyancsak erősíti a befektetők aggályait. Másként látja?

– Kétségtelen: a kormány kizárólag saját érdekeit tartja szem előtt, amikor a brókerbotrányokról kommunikál. Furcsa mód épp a Fidesz veszprémi bukása után tudott meg az MNB információkat a Buda-Cashnél évtizedek óta folyó szabálytalanságokról, s a Fidesz már a tapolcai időközi választásra készülve azonnal megpróbálta besározni a szocialistákat. De a taktika visszaütött. Kialakult a bizalmi válság, amelyben valóban komoly szerepe volt a kommunikációnak és a kormányzati pénzek tisztázatlan kimentésének, ami közvetlenül hozzájárult a Quaestor csődjéhez. Ennél az ügynél már feketén-fehéren láthatóak a fideszes szálak. Ekkor váltott kapkodóra és kétségbeesettre a kommunikáció: a miniszterelnökség érezhetően nem tudja eldönteni, hogyan lehet kijönni ebből a rendkívül kínos helyzetből.

– Persze a kormánypárt felelőssége mellett az MNB mulasztása is aligha vitatható. Hiszen 150 milliárd forintnyi fiktív, a nyilvántartási rendszerben nem szereplő kötvényt azért észre kellett volna venniük ennyi év alatt.

– A pénzügyi felügyelet mulasztása több mint egyértelmű. Egyetlen példa erre: a 2013 augusztusában zárult felügyeleti vizsgálat súlyos jogszabálysértéseket állapított meg a Quaestor brókerháznál. Ezek megszüntetését azonban a már az MNB-ben működő felügyelet a jelek szerint nem ellenőrizte megfelelően, hanem abszurd módon megelégedett a cég belső ellenőrének jelentésével.

– Sokan gondolják úgy: a bizalmi válság csúcspontja a nemrégiben megszavazott kártalanítási törvény lett. Merthogy az intézkedés a pénzpiac prudensen működő cégeit is rossz színben tünteti fel azáltal, hogy a Befektető-védelmi Alap (BEVA) tagként velük fizetteti meg a Quaestor-ügyfelek kárát.

– Ez a törvény igazságtalan, tisztességtelen és alkotmánysértő, mert nem igazolható módon különbséget tesz a Quaestor-kötvénytulajdonosok és más károsultak között. A Quaestor-alkalmazottak és hozzátartozóik kizárása pedig – vétkességüktől függetlenül – lényegében a kollektív bűnösség kimondása és kollektív büntetés. Mindemellett a törvény társadalmi hatása is káros. A Quaestor kockázatosabb kötvényei a piaci kamat kétszeresét ígérték hozamként. Ha a kisbefektetők nem voltak is tisztában a háttérben zajló csalássorozattal, az mindenesetre elgondolkodtató lehetett volna: mégis, hogyan akarta a cég ezt az extra hasznot kitermelni? A befektetői felelősségtudatot pedig finoman szólva sem erősíti, ha a Quaestor kockázatos kötvényeket vásárló ügyfeleit kártalanítják. De talán ennél is nagyobb baj, amiről ön beszél. Úgy is lefordíthatjuk ezt a törvényt: a köztörvényes bűncselekményt elkövető brókercég ügyfeleit úgy kártalanítják, hogy az állam elkobozza a BEVA-tagok vagyonát, és szétosztja.

– Vagyis: megkezdődött a pénzügyi szektor egy részének államosítása?

– Így is lehet fogalmazni. A tisztességesen működő, kisebb-nagyobb független brókercégek évtizedes profitját veszi el az állam. A cégek majd a Quaestor felszámolásából származó vagyoni eszközöket megkapják, a különbözetet pedig leírhatják az adóból. De ez az érvelés is több sebből vérzik. A pénz nincs ingyen. Másrészt joggal gyanakodhatnak a befizető BEVA-tagok, hogy nem sokra számíthatnak a Quaestor-eszközök lefoglalásából. Hiszen ismertek az előzmények: három hét telt el a hamisnak bizonyult öncsőd bejelentése után, mire egyáltalán valamilyen intézkedésre sor került. Azóta sem tudjuk, hova menekíthették a pénzeket a Quaestor vezetői ez alatt az idő alatt.

– Egyes feltételezések szerint a kialakult helyzetben hazai kisbefektetők tömege viheti át a pénzét a felügyeleti hatáskörön kívül eső külföldi pénzintézetekhez. Ön szerint a magyar cégek elbírják ezt és a kártalanítás miatt keletkezett többletterheket?

– A kisebb, független intézmények nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. És az is sejthető: a brókerbotrányok kormányzati kezelése hatással lesz a szektor állapotára és aktivitására. A bizalmat csak lerombolni könnyű, újraépíteni rendkívül nehéz. Mintegy két hónappal ezelőtt a magyar kormány megállapodott az EBRD-vel, hogy nem hoz olyan intézkedést, amely a pénzintézeti rendszer jövedelmezőségét hátrányosan érinti. Eddig tudták tartani a megállapodást: a kártalanítási törvény szembemegy ezzel. Alig hiszem, hogy a nemzetközi hitelminősítők pozitívan reagálnak majd ezekre a fejleményekre.

– Sokak szerint a bizalom újraépítését szolgálná az is, ha a felelősök lemondanának. Az MLP képviselői több helyen is nyilatkozták: Matolcsy Györgynek és a felügyeletért felelős Windisch Lászlónak távoznia kell a pozíciójából. Mellár Tamás közgazdász ennél is tovább ment: azt mondta a 168 Órának, hogy a felelősség elsősorban a miniszterelnököt terheli.

– A Magyar Liberális Párt arra szólította fel a miniszterelnököt, hogy súlyos kötelezettségszegésük miatt kezdeményezze a köztársasági elnöknél a pénzügyi felügyeletért és az egész MNB működéséért felelős tisztségviselők, Windisch és Matolcsy felmentését. És hát nem kérdés: valódi jogállamban mindazok után, ami Quaestor-ügyben történt, lemondana a miniszterelnök. De a mi közéleti kultúránk ettől nagyon távol áll.

– Ha ettől távol áll is, a Fidesz népszerűségvesztése jól látható. Csakhogy a tapolcai választás azt mutatja: a Fideszből való kiábrándultság a szélsőjobb malmára is hajthatja a vizet. Ön szerint valós veszélyt jelenthet a Jobbik látványos erősödése?

– Kétségtelenül van összefüggés a Quaestor-ügy és a tapolcai választási eredmény között. De a Jobbik győzelme nem csak ennek tulajdonítható be. Azonkívül, hogy a Fidesz minden erejével próbálja berántani a szocialistákat brókerbotrányokba, Vona Gábor sokakat megtévesztő módon tetszeleg a középre húzó, konszolidálódó pártvezető szerepében. Pedig a jobbikosok SS-jelvényes tetoválásai jól mutatják, mit is gondolnak valójában a világról. De abban, hogy 2018-ban ne juthassanak hatalomra, a demokratikus értelmiségnek is nagy szerepe lenne. Szakítanunk kell egymás szapulásával, és időt hagynunk arra, hogy kiforrott célokkal, megújulva vehessük fel a versenyt három év múlva a jobboldali pártokkal.