A díva száz éve

Megkésve került a színi pályára, 28-29 évesen, sok a fehér folt a múltjában. Nemcsak a túl korai házasságkötés miatt. Amikor elvált Varga Rezső adótisztviselőtől (1933 májusában), valamilyen titokzatos személy finanszírozta évekig tartó kalandozásait a nagyvilágban. Nem hiúságból fiatalította magát, sokkal inkább azért, hogy elkendőzzön valamit ezekből az évekből.

Mivel az állami anyakönyvekbe nem lehetett belelapozni, Kelecsényi László író, filmkritikus elment a katolikus érseki helytartóságra, ahol másolatot adtak Karády Katalin keresztleveléről, aláírással és pecséttel hitelesítve. Így sikerült kiderítenie, hogy valójában 2010. december 8-án volt – s nem 2012-ben esedékes – a születésének centenáriuma. Valódi neve, Kanczler szerepel a keresztlevélben. Rögzítették: apja cipész, anyja háztartásbeli. Hat testvérrel, Kőbányán. A sírra pedig azért nem írtak semmit, mert tiszteletben tartották az általa vallott „születési dátumot”. A mai napig is hibás évszám szerepel az adattárakban. Lényegében tíz év átfedéssel majdnem minden évben „megszületett”.

Népszerűsége 1938-ban vette kezdetét, annak a véletlennek köszönhetően, hogy Egyed Zoltán újságíró felfedezte egy magántársaságban. Miután szakítottak, a sértett férfi feljelentette Karádyt, és egy kulcsregényben megírta történetüket. A szerelem elfárad: mindenki tudta a korabeli Pesten, hogy ez csakis róluk szólhat.

A Halálos tavasszal robbant be mint „szexuális bálvány”, az általa énekelt dalok pedig megragadták a közönség, főleg a vele egykorúak szívét-lelkét. Egy lélegzetvételnyi ideig a tenyerén hordozta a sors – aztán elejtette. Mégis egy egész korszak megtestesítőjévé vált.

A filmtörténész hangsúlyozza: nem volt sziporkázó alakja a filmvászonnak, színésznőként egyáltalán nem bizonyult tehetségesnek. Mégis pár év leforgása alatt örök életű díva vált belőle, jellegzetes mély hangja, erőteljes testalkata, valamint a reá aggatott divatköltemények révén. Fokozta ezt a sejtelmes kétértelműség: férfiak is, nők is szerették. A hírszerzés főnöke, Újszászy István vezérőrnagy nemcsak rajongója, de a szeretője is volt; a szélsőjobb utálta, s a kommunisták sem kedvelték. Egy kicsit elegük is lehetett a nézőknek belőle 1943-ban: szinte a „csapból is ő folyt”, rövid idő alatt húsz (!) filmet forgatott.

Még fel-fellépett 1945 után is a Fényes Szabolcs vezette Operett Színházban. De ahogy a polgári származékokat, Mezey Máriát, Simor Erzsit háttérbe szorították, egyszer csak az ő figurája is fölöslegessé vált. Volt még egyetlen forgatása 1948-ban, de a Forró mezők megbukott.

„Utóéletében” népszerűbbé vált, mint saját korában: ezrek és ezrek vettek jegyet filmjeire, órákig ott rostokolva a Filmmúzeumtól az Astoriáig kanyargó sorban a nyolcvanas évek elején. Dalai újra megjelentek lemezen, kazettán.

– Nem volt szabad ismerni, szeretni a filmjeit – emlékeztet Kelecsényi. – pedig benne volt a levegőben a ’45 előtti magyar filmek iránti elfojthatatlan vágy.
A Halálos tavasz fénypontja az árnyképes vetkőzés- és csókjelenet Jávor Pállal. Valóban kuriózum a magyar mozgókép történetében. Kétségkívül ez az első lépés a szexualitás nyílt ábrázolása felé, amiért a közönség istenítette a végzet asszonyát – Karády árnyképét.

Rejtélyes körülmények között elhagyta az országot 1951-ben, s aztán Dél-Amerikában kötött ki, s csak 1968-ban jutott végül az USA-ba. Nem kapott vízumot, mert a McCarthy-korszakban hihetetlen volt, hogy nem kémkedni dobták át a szovjetek. A világ másik felén – szakítva a fényes karrierrel, hátrahagyva és felélve maradék vagyonát – Frank Irma kalapüzletében dolgozott, először S~ao Paulóban, majd New Yorkban. Frank Irma támogatója, barátnője – és kiszöktetője – volt egy személyben. Vele élt „közös háztartásban”. Nem kötött új házasságot.

A tengerentúlon turnézott a hatvanas évek végén Honthy Hanna, aki felkereste, és szóba került hazatérésének lehetősége. Nyoma van a külügyi levéltárban: kezdeményezte hazatelepülését. Szívesen fogadták volna az itthoniak, ahogy korábban Páger Antalt is visszacsábították. Ám rettegett a repüléstől, másrészt félt az akkori hatalomtól, ahogy Puskás Öcsi is, amikor újra betette lábát az országba. A kinti magyarok sem akarták elengedni, mert úgy érezték, cserbenhagyja őket, inkább fellépéseket kezdtek szervezni számára.

Végakaratának megfelelően 1990 februárjában idehaza, Farkasréten temették el.

Nemsokára kávéház nyílik az emlékére.

Két éve jegyezték be a Karády Alapítványt, a művésznő életének dokumentálása, Amerikából hazaérkezett hagyatékának bemutatása, emlékének ápolása céljából – meséli Kámán Tibor vállalkozó, akihez két befektető is társult. Ingyenes múzeumot létesítenek, amelyet egy Karádyról elnevezett hangulatos kávéház lesz hivatott eltartani a II. kerületben. Nagy bánatukra nem készültek el a centenáriumra, de ígérik, tavasszal megnyitják. Remélik, zarándokhellyé válik.

Azt firtatom, miként sikerült Karády személyes tárgyaihoz, relikviáihoz hozzájutni, mire az üzletember elmeséli: Amerikában Bogáthy Mihállyal tudtak kapcsolatot teremteni, aki sármos színész volt, 1956-ban emigrált, s a New York-i magyar színházban kapott több szerepet. Később, amikor Karády végre átköltözhetett Brazíliából az USA-ba, összebarátkoztak, és sokszor léptek fel együtt, a magyar kolóniát szórakoztatva. Ő gondoskodott személyes tárgyainak hazaküldéséről. Számos fotó került így a múzeumalapítók birtokába: privát életébe, otthoni környezetébe, baráti társaságába, magánünnepeibe engednek betekintést.

Kiállítják kedvenc tárgyait, nyakláncát, K. K. monogramos bundáját, azt a cigarettatárcát, amelyet az édesanyjától kapott, meg azt az ezüstből készültet is, amelyet egy Dakar-versenyző küldött neki tiszteletének jeleként. A falakra felkerül valamennyi, a második világháború előtt és alatt bemutatott filmjének eredeti plakátja. „Házi mozi” azonban nem lesz, mert ezt pillanatnyilag nem teszik lehetővé a szigorú szerzői jogi szabályok. Kárpótlásként korhűen próbálják visszaadni a hangulatot, amelyben Karády élt.

Karády kedvelte a jó erős kávét (megszerezték kedvenc csészéjét), kinyomozták favorit süteményét, amelyet róla neveznek el – leginkább a Sacher-tortához hasonlítható, egy olasz mesterszakács fáradozik a megvalósításán. Sok titokra fény derült így – kedvcsinálónak legyen elég annyi: kedvenc étele a paprikás krumpli volt. Házvezetőnője, Mohácsi Ilona mindent tudott róla, fél évszázadon át éltek egy fedél alatt; megosztotta emlékeit Gödöllőn élt hozzátartozóival is, akiket sikerült felkutatni.