A családfő

Szebb, otthonosabb, polgáribb Magyarországról beszélt Orbán Viktor. A miniszterelnök eszménye szerint a haza olyan szép legyen, mint egy Makovecz-stadion, olyan otthonos, mint a kertek alatt zakatoló kisvasút és olyan polgári, mint Kövér László szövegei és intézkedései az Országházban vagy a kopasz agyúak bevetése a választási irodán.

Agyelszívásról is beszélt, ám csak az nem látja, akinek már kiszívták az agyát, hogy a magyarok – értelmiségiek és kétkezi dolgozók – nem annyira a Nyugat szívóhatása miatt mennek el, inkább a hazai állapotok taszítása (a megalázó kereseti viszonyok, a rossz munkahelyi körülmények, a korrupció és a demokrácia hiányosságai) miatt. Ő bizonyos háttérhatalmakra hivatkozik, amit burkolt zsidózásnak is lehet minősíteni.

Innováció és ezt támogató gazdaságpolitika kell – mondta még. Ám Orbán honában csak politikai innováció létezik (ilyen a „polgári Magyarország” szlogenje – G. Fodor G. szíves közlése szerint), a szellem világát, az újító elképzeléseket a tanügyi „reformokkal” és az agyak kitaszításával elűzték, az intézmények átszervezésével, a parlamenti szavazógéppel, a fékek és ellensúlyok kiiktatásával, az érdekeltek negligálásával lehetetlenné tették, a tanárok, kutatók, értelmiségiek motivációját az anyagi eszközök kivonásával minimalizálták.

A nemzet alapja a család – jelentette ki. Ennek tartalmát nyilván ő, a családfő hivatott meghatározni. Szerinte csak házasságban élő férfi, nő és leszármazottaik alkotnak családot, sem egyedül maradt szülő és gyermek, sem nagyszülő és unoka együttese nem az. Ám a Vezér veje nyilván a Család tagjának tekinthető – ő meg is kapja a neki kijáró, méltó támogatást.

Fábri Ferenc, e-mail