A bankok és az állam
Még életbe sem lépett, el is vérzett a bankokat szabályozó törvény. Amúgy sem kedvelték sokan. Helyette jön a két hónapos – az egyoldalú szerződésmódosítást tiltó – önkéntes moratórium, szeptembertől pedig a kormány és a Bankszövetség által kidolgozott „banki kódex”. Bevezetik a pénzügyi ombudsman intézményét. Hangulatjavító intézkedésről van szó, vagy észszerű önszabályozásról? Korlátozhatja-e a modern állam a bankvilág önállóságát? BUJÁK ATTILA írása.
A maci az ajtóban lángol. Hamarosan tűzre dobálják a gyerek könyveit is. H. Mónikát sajátos eszközökkel bírták távozásra. Tűz, adósság, nyilatkozatözön. Nyári történet, válság idején. Kiss Sándor, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) vezető tanácsadója szerint ezentúl tán így űzik el a fizetésképtelen adóst. Persze ez túlzás, a történet sem tipikus. Mint ahogy az is érzékelhető: a kis civilszervezet (Kiss szerint a károsultak „végső mentsvára”) meg is van sértve. A kormány és a bankok nemrég tartott szeánszára meg sem hívták őket.
– Zavartuk volna az elnök urakat.
Nem tényezők. A közhangulat annál inkább számít. Nyár elején, amikor a neten rátaláltam a BAR-listára (újabb nevén khr-lista), hétszázezernél jártak. Azóta tizenhatezerrel gyarapodott a szám. Ez nem mind bedőlt hitel, csak „vánszorgó törlesztés”.
– Baromi sok – mondja szakértő beszélgetőtársunk, akit a szabados megfogalmazás miatt nem illő megnevezni. De így kifejezőbb. Ahogy a továbbiak is. – A bankok tényleg arcátlanok néha. Az is mítosz, hogy „a létükért küzdenek”. Hogy is mondják Amerikában? „Túl nagy ahhoz, hogy hagyjuk csődbe menni.”
Ezzel Várhegyi Éva, a Pénzügykutató munkatársa részben egyet is ért, hozzátéve: bár a hangulat még bankellenesebb, ez nem magyar sajátosság. Örök érdekellentét. A bank csúnya és kegyetlen. De nélkülük nem működik a gazdaság.
Összeomló házikasszák
Pár apróbb hibát persze elkövetnek. Csaba László közgazdászprofesszor mondja, jóval a válság kitörése előtt értetlenül, aggódva szemlélte: mire valók az efféle hirdetések: „Nulla önrész, fedezetigazolás nem kell.” Amíg Magyarország „kockázatmentes övezet volt”, dobálták az emberek után a hitelt. Sokan meg is szédültek.
Most aztán dolgozik a posta. Sorra kézbesíti az „üzleti leveleket” az egyoldalú szerződésmódosításokról, amelyekre „a megváltozott feltételek miatt az Ön bankja kényszerül”. S a negyedik levél után egyszer csak összeomlik a családi költségvetés. Pedig ki kell egyezni, silányabb banki ügylet ugyanis el sem képzelhető, mint veszteséggel szabadulni a lepattant, dobra vert ingatlantól.
Ha valaki, Csaba László nem híve az állami interveniálásnak, néhány dolgot mégis szabályozni és felügyelni ajánl. A magyar törvények zöme az uniós országok jogszabályainak „tükörfordítása”. A pénzintézetekre vonatkozó szabályozás „valahogy kimaradt”.
Várhegyi Éva szerint a régi törvény használhatatlan volt, az új máris elbukott. Ennek ellenére néhány esettől eltekintve nem jellemző, hogy a hazai bankvilág olyan „csúf termékekkel” üzletelne, mint néhány nyugati társuk.
Csaba László ezzel szemben úgy látja: a nyugati országok többségében a bankvilág jól szabályozott. Kínos tanulási folyamat vár ránk. Még csak az elején tartunk.
A kérdésre: mi a megoldás, Várhegyi tömören válaszol.
– Nem tudom. Ez nem ötletelés.
A világ legkiválóbb pénzügyi szakértői töprengenek azon, miként lehetne a bankokat úgy „megregulázni”, hogy a szabad verseny elvei se sérüljenek, de az erőfölényükkel se éljenek viszsza. Időnként valóban bizarr érvekkel állnak elő, hogy áthárítsák költségeiket. Az ügyfél bankot válthat. De kinek van előtörlesztésre pénze?
Csaba László szerint Bajnai tárgyalásos módszere helyes: visszafogott és diplomatikus. A populista megoldás az lett volna, ha a kormány hoz egy rendeletet, amelyben megszabja, mit szabad, mit nem. Azzal, hogy moratóriumot kért, tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Így mindenki nyugodtabb: szabályozó és szabályozott.
Egyúttal felméri a határokat is: meddig mehet el. Hol a pont, ahol a bankok „duzzogni kezdenek”. Mert Várhegyi Éva szerint amatőr, erőszakos lépésekkel a gazdaságot meg is lehet zavarni.
