Hogyan lehet felismerni a gyomorfekélyt?
A gyomorfekély legfőbb tünete a hasi fájdalom, mely lehet éles, tompa vagy égető, ám a fájdalom intenzitása nem függ attól, hogy mennyire súlyos a beteg állapota.
A gyomorfekély tulajdonképpen sérülés (hiány) a gyomrot borító nyálkahártyában. Ez a nyálkahártya véd a gyomor által előállított erős savaktól, melyek az emésztésben, illetve a gyomorba jutó mikrobák elleni küzdelemben játszanak fontos szerepet – írja az Egészségkalauz.
A gyomorfekély leggyakoribb tünetei
Bár a gyomorfekély a legelterjedtebb, ez a betegség nemcsak a gyomrot magát érintheti, hanem a nyelőcsövet, illetve a gyomorból kivezető nyombelet (vagyis a vékonybél első szakaszát is).
Az, hogy milyen tüneteket érez magán egy gyomorfekélyes beteg, számos dologtól függ, többek között attól, hogy pontosan hol helyezkedik el a fekély, de az életkor is szerepet játszik (az idősebb betegek egy részénél tünetmentes a gyomorfekély, és csak nagyon előrehaladott állapotú betegségnél éreznek fájdalmakat).
A leggyakoribb tünetek között találhatjuk a fájdalmat, mely lehet éles, tompa vagy égető. A fájdalom sokszor az étkezésektől függ, például nagyjából 3-4 órával evés után jelentkezik, és általában enyhül, ha újra eszünk valamit.
Szintén a gyomorfekély tünetei közé tartozik a puffadás és a teltségérzet, a hányinger és a hányás, az étvágytalanság és a fogyás.
A ritkább tünetek között találhatjuk például a vérhányást, illetve a rendkívül kellemetlen szagú, kátrányra emlékeztető állagú székletet. Ezek azonban az előrehaladottabb fekélyekre figyelmeztethetnek.
A gyomorfekély diagnosztizálása
A leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszerek közé tartozik az endoszkópia, melynél egy apró, rugalmas és hajlékony "nyélre" erősített kamera segítségével megtekinthetik a nyelőcsövet, a gyomrot vagy éppen a vékonybél első szakaszát. A szakavatott szemek azonnal felismerhetik a fekélyt, de annak a pontos helyzetét és a súlyosságát is. Az endoszkópos vizsgálat emellett segíthet a diagnózis pontosításában is, ha a gyomorfekélyre utaló tünetek hátterében mégis egy másik betegség áll.
A nyelőcsőrák alattomos betegség, alig vannak jellemző tünetei
Magyarországon az elmúlt 40 évben jelentős megnőtt a nyelőcsőrák miatti halálozások száma. Ennek az az egyik oka, hogy a nyelőcsőrák alattomos betegség, szegényes tünetekkel mutatja meg magát.
Az elmúlt évtizedekben világszerte növekedett a nyelőcsőrák előfordulási gyakorisága, hazánkban sajnálatos módon az utóbbi 40 év során közel 4,5-szeresére növekedett a nyelőcsőrák miatti halálozás – írja a webbeteg.hu.
A nyelőcsőrák kialakulása kapcsán ki kell emelni a túlzott alkoholfogyasztást és a dohányzást, különösképpen az alkohol és a dohányzás együttes hatását. Ezenkívül a nyelőcsődaganatok kialakulásában szerepet játszanak még az étkezési szokások, különböző hiányállapotok, a túlságosan forró ételek és italok, erős fűszerek fogyasztása, a nyelőcső különböző megbetegedései (pl. a hosszú ideje fennálló refluxbetegség), a rossz fogak és szájhigiéné, valamint különböző genetikai tényezők.
A nyelőcsőrák a nyelőcső nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganatos (tumoros) megbetegedés, mely az összes rákos megbetegedés két, az emésztőrendszer rosszindulatú daganatainak négy százalékát teszi ki. Magyarországon 400-500 új megbetegedést ismernek fel évente.
A nyelőcsőrákot Európában 100 000 férfi közül hatnál diagnosztizálják évente, a nőknél az előfordulás hétszer ritkább. Az Egyesült Államokban három megbetegedés jut 100 000 főre, ugyanakkor Kína északi területein minden ötödik ember nyelőcsőrák miatt veszti életét.
A szövettani kép alapján két fő típusa különíthető el: az úgynevezett laphámsejtes rák (laphámsejtes carcinoma) és a mirigyekből kiinduló forma (adenocarcinoma).
Előbbi Európában sokkal ritkábban fordul elő, gyakori viszont Észak-Kínában vagy Dél-Afrikában. Az adenocarcinoma elsősorban a fehér bőrű férfiaknál gyakori, Magyarországon is ez a jellemző szövettani típus. Leginkább az 50-70 év közötti férfiak betegsége, nőknél ritkábban fordul elő.
Mi okoz nyelőcsőrákot?
A táplálékkal elsőként érintkező szervek egyikeként a nyelőcső érzékenyen reagál az elfogyasztott káros hatású anyagokra, úgymint a forró ételekre és italokra, gombatoxinokra (aflatoxin), továbbá károsítják a belélegzett rákkeltő anyagok (pl. a nitrózaminok) is.
A túlzott alkoholfogyasztás, főként az égetett szeszes italok hajlamosítanak nyelőcsőrák kialakulására. Jelentős szerepe van a dohányzásnak is, valamint a vitaminok hiánya (főként az antioxidáns hatású C- és E-vitamin), a nem megfelelő táplálkozás (sok füstölt étel, kevés zöldség és gyümölcs fogyasztása) is elősegíti a kór kialakulását.
Ha a gyomor savas tartalma hosszú időn keresztül rendszeresen visszajut a nyelőcsőbe, például refluxbetegség vagy bulimia esetén, nő a nyelőcsőrák valószínűsége. A lúgos anyaggal történt mérgezés és a nyelőcsövet érő besugárzás (pl. más tumoros betegség terápiája kapcsán) szintén növeli a betegség kialakulásának kockázatát.
A vírusok közül a humán papillomavírus (HPV) 16-os szerotípusa játszhat közre a betegség kialakulásában (ugyanezen vírus egy másik fajtája méhnyakrákra hajlamosít).
A nyelőcsőrák tünetei
A nyelőcsőrák sajnos alattomos betegség, szegényes tünetekkel rendelkezik. Az esetek nagy részében a tünetek jellegtelensége későn viszi orvoshoz a betegeket, amikor a gyógyulás esélyei már rosszabbak.
A vezető tünet a nyelési nehézség. Először a szilárd táplálékok nyelése okoz gondot, később a folyadékoké is. Jelentkezhet fájdalmas nyelés, rendszeres öklendezés, hányás. Figyelemfelkeltő az egyéb ok hiányában bekövetkező nagyfokú fogyás is. Ritkán nyeléskor fellépő köhögést vagy rekedtséget észlelnek a betegek.
A daganat hamar ad áttéteket (metasztázisokat). Közvetlenül terjed a nyelőcső körüli szövetekre, amit a szegycsont mögötti és háti fájdalmak jelezhetnek. A tumor szóródhat a nyirokutakon keresztül, majd a véráram útján is: ekkor a májban, a tüdőben, a csontokban jelennek meg az áttétek.
A betegség kivizsgálása
A szokásos vizsgálatok (fizikális vizsgálat, vérvétel) általában nem sok eltérést mutatnak, a diagnózis alapja a szövettani mintavétel (biopszia), amely endoszkópos vizsgálat (gyomortükrözés) során történik.
A beavatkozás során az orvos számára áttekinthetővé válik a nyelőcső, a gyomor és a vékonybél kezdeti szakaszának nyálkahártyája is. A gyanús területekből nyert szövetminták laboratóriumba kerülnek, ahol megállapítható, hogy az adott mintában találhatók-e rákosan elfajult területek. A daganat helyi, mélységi kiterjedésének és a lokális nyirokcsomóáttétek megítélésének a tekintetében az endoszkópos ultrahangvizsgálat fontos információkkal szolgálhat. Amennyiben a daganat a nyelőcső alsó harmadában helyezkedik el akkor a bronchoscopos vizsgálat elvégzése fontos része a diagnosztizálási folyamatnak. A helyi illetve a távoli áttétek vonatkozásában CT vagy PET-CT vizsgálat elvégzése válhat indokolttá.
A nyelőcsőrák kezelési lehetőségei
A kuratív kezelés alapját a műtéti eljárás jelenti. Többféle műtéti technika alkalmazható, a lényeg minden esetben a tumor eltávolítása, a nyelőcső funkciójának minél nagyobb fokú megőrzésével. Egyes esetekben, mikor a tumor műtéttel nem távolítható el, sugár- vagy kemoterápia hatására a daganat operációra alkalmas állapotba kerül.
Palliatív kezelésként a fájdalomcsillapítás szerepe kiemelkedő. A nyelőcső szűkületei lézeres beavatkozással, endoszkóp segítségével vagy úgynevezett stent beültetésével oldhatók a táplálhatóság javítása érdekében.
(Fotó: AFP)