Költészet mint pszichoterápiás eszköz?! Mi az a versterápia?!

Hogy miben rejtőzik a versírás és olvasás gyógyító ereje. Mutatjuk!

2024. április 11., 15:55

Szerző:

Miért a költészet a terápia egyik legerősebb formája? A versek olvasása és írása egyaránt leköti érzékeinket és érzelmeinket, ami ezt a művészeti formát élményszerűvé és rendkívül hatékonnyá teszi az elménkkel való összekapcsolódásban. Emiatt mind a versírás mind a versolvasás alkalmazása a pszichoterápiában rendkívül sikeres. A versírást és -olvasást (versterápia) alkalmazó pszichoterápiás ágat irodalomterápiának vagy biblioterápiának nevezzük. Mind a versírás, mind az -olvasás érzések és szavak kifejezése révén rendkívüli terápiás hatást gyakorol az elmére – írja a Webbeteg.

Ezért alkalmasak a versek terápiás használatra

A pszichofiziológia, az idegi képalkotás és a viselkedési reakciók segítségével kimutatták, hogy a felolvasott költészet erőteljes ösztönzőként hathat a csúcs érzelmi reakciók kiváltására, beleértve a hidegrázást és az objektíven mérhető libabőrt, amelyek az elsődleges jutalmazási idegi hálózatokba kapcsolódnak. A legjobb verseket gyakran szívből írják, nyersen, érzelmesen és lényegre törően. A vers megírása után egyfajta megnyugvás uralkodik el, mert már nem vesszük magunkra vallomásunk terhét. Könnyebbnek és megkönnyebbültnek érezhetjük magunkat.

A vers szerkezete kedvez a rövidségnek, de a legjobb versek tömör részleteket is megragadnak, így hihetetlenül erős üzenetet juttatnak el az olvasóhoz. A versírás megköveteli, hogy a költő rendkívül fegyelmezett legyen szóválasztásával és a szavak számával, éles és pontos pillanatképet készítsen arról, amit érez. A rövidség és a részletek kombinációja nyitott hozzáférést biztosít az olvasó számára a költő elméjéhez, és lehetővé teszi az olvasó számára, hogy valóban kapcsolatba kerüljön a költővel.

A legjobb költészet akkor születik, amikor valóban érzelmeink közepette vagyunk, és küzdünk a tisztánlátásért. Ilyenkor az érzelmek katartikus felszabadulása a tollba, majd a papírra kerül, mint kivezető ágra, megnyugtat, világosságot ad, és képessé tesz bennünket a továbblépésre.

A depresszió és a szorongás kezelésére versterápia 

A költészet erőteljes gyógyító tulajdonságait a világháborúban és az amerikai polgárháborúban is dokumentálták. Verseket olvastak fel a katonáknak, hogy segítsenek nekik megbirkózni a traumákkal és a háború brutalitásaival. Valójában az orvosok verseket írtak pácienseiknek, érzelmileg kapcsolatba lépve velük. Ennek jó példája John Keats, aki szintén orvosnak készült.

A költészetet a Yale Egyetem Orvostudományi Karának és a University College London School of Medicine-nek modern orvosai is használják. A Yale-en valójában van egy bizottság, amely kötelező irodalmi olvasmánylistát vezet, amely tartalmaz egyes verseket. A költészet lehetővé teszi az orvosnak és a páciensnek is, hogy megértsék a páciens érzelmeit, ami egy újabb aspektussal egészíti ki az általános ellátást. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Európában egyre több pszichoterapeuta alkalmazza gyakorlata részeként a versterápiát.

Mikor érdemes a költészetterápiához fordulni, mint terápiás eszközhöz?

Általában akkor érdemes leginkább verset írni, amikor zavaros helyzeteket kell kezelni, vagy amikor veszteséggel vagy fájdalommal kell foglalkozni. Nagyon sokat segíthet az élet olyan nehéz átmeneti helyzetein, mint a betegség kezelése, a szenvedő szerettek gondozása, támogatása, országokon átívelő költözködés, vagy a közel álló emberek elvesztése. A nehéz érzelmekből a könnyedebbekké való átalakulás a versírás egyik fő ereje.

A stresszoldó versek olvasása szintén különösen hasznos pszichoterápiás keretek között is. Ahogy olvassuk a verset, a nyugalom érzetét kelti, a kapcsolatteremtés lehetőségét nyújtja. A vers éles felismerést adhat arról is, hogy az élet milyen gyorsan rohan el mellettünk, és milyen szomorú, amikor nem igazán élünk, hanem csak múlik az idő. Arra késztet, hogy álljunk meg és gondoljuk át életünket. Az általa kiváltott szomorúság és „üresség” érzése pedig arra, hogy elismerjük a bennünk rejlő érzéseket. Arra is ösztönöz, hogy élvezzük a jelen pillanatot és legyünk figyelmesebbek.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Pixabay)