Időskori depresszió: az állandósult bánat, az életkedv elvesztése nem az öregedés velejárója

Az időskori depressziót sokan fel sem ismerik, nem fordulnak orvoshoz, így nem is diagnosztizálják az esetek többségét, mert azt gondolják, az életkedv elvesztése szükségképpen együtt jár az öregedéssel. Pedig a depresszió minden életkorban szakszerű segítséget igényel!

2024. február 14., 15:37

Szerző:

A időskori depresszió a demenciával járó kórképek után a második leggyakoribb pszichiátriai betegség. Az idős populáció arányának növekedésével párhuzamosan nő az időskori lelki problémák aránya, és azzal gyakran együtt járó problémák egyéni és társadalmi terhe is.

Felmérések szerint a 60 évesnél idősebb lakosságban a depressziós tünetek aránya meghaladja a 15 százalékot. Ebből a feltétlen kezelést igénylő depresszív zavarok aránya átlagosan 5 százalék. Az időskori depresszió azonban sajnos mindenütt a világon alulkezelt betegség. Ennek számos oka van: pl. a testi betegségek elfedik a lelki tüneteket, vagy a lelki tüneteket a testi betegség természetes velejárójának tekintik, illetve egyéb pszichiátriai zavarok (demencia, szorongás) elfedhetik a tüneteit. A felismerés és kezelés hiányosságát okozhatja az az időskorral kapcsolatos mítosz, miszerint „az idős ember depressziós, és minden oka meg is van rá".

A kezeletlen időskori depresszió veszélyei

A nem kezelt depresszió számtalan kockázattal jár. Bármely korban növeli az öngyilkosság kockázatát, rizikófaktort jelent a pszichoszomatikus betegségekben, gátja a szociális funkcióknak, fokozza a szomatikus megbetegedéseket, és az ezek következményeként bekövetkező halálozást.

Az idősebb kori depresszióban a veszélyek hatványozódnak, mert a depressziós állapotok: rontják a testi betegségek gyógyulásának esélyeit; fokozzák a testi és a lelki szorongás tüneteit; károsan befolyásolják a keringési faktorokat; csökkentik a motoros tevékenységeket – vagy éppen túlhajtják azokat; megnövelik a kórházi kezelések időtartamát; nem segítik a beteg (és esetenként családja) együttműködését.

Mindezek külön-külön is, de együttesen főleg azzal a veszéllyel járnak, hogy elhanyagoltabb állapotban kerülnek a betegek a kezelésre, növelik a „gyógyíthatatlanság" látszatát, rontják a betegek és családjuk életminőségét.

Az időskori depresszió okai

Az időskori depressziók kialakulásában a biológiai háttértényezők (a testi betegségek, az érzékszervek csökkent funkciója, agyi elváltozások) mellett számos pszichés és szociális tényező játszik szerepet. Ilyen lehet a „betegségteher" (a testi betegségek, tünetek életvitelre gyakorolt hatása), a veszteségélmények, az életcélok hiánya, a vitális kimerültség, családi állapot (özvegy, elvált, külön él), a szociális támogatás hiánya, rossz szociális helyzet, funkcionális károsodás, munkaképesség csökkenés, és adott esetben az intézeti elhelyezés.

Ismerjük fel, hogy segítséget tudjunk kérni!

Az időskori depressziók kezelésében járatos szakemberek legfőbb hangsúlyt az alábbi tünetekre helyezik.

Gondolnunk kell a depresszióra, ha a betegnek gyakran sírhatnékja van, lehangolt és tartósan szomorú, sokszor visszatér az öngyilkosság és halál gondolata, csökkentebb az örömszerző aktivitások iránti érdeklődése, értéktelennek érzi magát, kiürült és üres az élete, tele van gondolkodása bűntudattal, kerüli a szociális kapcsolatokat és a társas tevékenységeket, szerencsétlennek érzi magát, döntészavarban van, szenved a döntésképtelenség érzésétől, vagy „csak rosszul tud dönteni", az új feladatok megszervezése hatalmas gondot okozónak látszik, ezért hozzá sem fog, de szenved a tehetetlenség és semmittevés érzésétől, túlzottan gátoltnak vagy nyugtalannak érzi magát.

Nem mindig és nem minden betegnél fordul elő az összes tünet. Ha közülük 4-5 állandósul, néhány pedig rövid időközökben visszatér, valószínűsíthető a depressziós állapot. 

Az időskori depresszió esetében relatíve gyakoribb a disztímia (a depresszió enyhébb formája), a kognitív zavar (figyelem-, koncentráció-, memóriakárosodás), a gondolkodás zavara (pl. döntésképtelenség), a szomatikus panaszok (pl. fájdalom), az inaktivitás, energiahiány, fáradtság, alvászavar, irritabilitás, szorongásos tünetek, pszichotikus tünetek, paranoiditás, és az öngyilkosság rizikója (magasabb a befejezett öngyilkossági arány).

Ugyanakkor ritkább a depresszió vezető tünete, a hangulatzavar, szomorúság, nyomott kedélyállapot, illetve az öngyilkossági gondolatok hangoztatása.

Az öngyilkosság, mint a legszomorúbb bizonyítéka a sikertelen öregedésnek, kiemelt figyelmet érdemel ebben a korosztályban, hiszen a serdülőkorúak mellett ez a korosztály a legveszélyeztetettebb. A háttérben ebben az életkorban is leggyakrabban a fel nem ismert, illetve a nem, vagy rosszul kezelt depresszió áll.

Az idős emberek között az öngyilkossági kísérlet gyakrabban végződik halállal, mint a fiatalabb korban, a megelőzésre tehát még nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Különösen veszélyeztetettek az idős férfiak.

Ha a depresszió tüneteit észleljük magunkon, mindenképpen forsuljunk orvoshoz!

Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot, akár mobiltelefonról is!

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: geralt via Pixabay)

 

Tegnap 16:29

A darazsakkal nem árt tartani a tisztes távolságot, hiszen a kihúzható fullánkjukkal többször is tudnak szúrni. Tavasszal a királynő megkeresi az ideális helyet, hogy új fészket hozzon létre. De mit tehetünk, ha nem szeretnénk a darazsakkal társbérletben lakni?