Bokszszal a Parkinson-kór ellen

A WHO 1997-ben James Parkinson születésnapját, április 11-ét, a Parkinson Betegek Világnapjává nyilvánította.

A névadó angol háziorvos 1817-ben írta le az addig paralysis agitans (reszketeg bénulás) néven ismert betegség tünetegyüttesét. Igazságtalan lenne, nem megemlékezni Pápai Pariz Ferenc magyar orvosról, aki 130 évvel J. Parkinson előtt írt a remegés, lassúság, izommerevség és instabilitás kombinációjából álló kóros állapotról.

A Parkinson-kór  az Alzheimer-kór után a világon a második leggyakrabban előforduló degeneratív idegrendszeri betegség. Hazánkban mintegy 30 ezer diagnosztizált beteget tartanak számon, és a prognózis szerint 2030-ra ez megkétszereződhet. A betegség progresszív jellegű, irreverzibilis, de a diagnózis korai felállítása, illetve a jól megválasztott terápia alkalmazásával bizonyos időszakra tünetmentessé tehető, a romlás lassítható. Ez az első tünetek megjelenésétől a diagnózis felállításáig tartó időszak függvénye. A betegség előrehaladott szakaszában az érintetteket a kiszámíthatatlan mozgás, illetve az önállóságuk lassú elvesztése jellemzi. A komunikációs készség, a beszéd és az írás romlik. Az általános vélekedéssel ellentétben a kórság már nem kizárólag az idősek baja, egyre több a fiatalkorban diagnosztizált beteg, az öröklődésre utaló hajlamot a fiatal korban kezdődő típus esetén igazoltak.

A betegséget az agy mély struktúrái, az úgynevezett basalis ganglionok működési zavara, a dopamin neurotranszmitter, az ingerület átvivő anyag hiánya okozza. A parkinsonos beteg számára a mozgások elkezdése, a felállás, elindulás a legnehezebb. A betegség gyakran jár depresszióval  és a gondolkodás lelassulásával. Összességében jelentős változásokat hoz az életünkbe. Vannak “jó” és “rossz” napjaink, lesznek szomorú, frusztrált, bizonytalan és ingerlékeny időszakok. Fontos, hogy akkor se hanyagoljuk el magunkat. Ha a szomorúságunk mélyül, tartós, akkor gyanús, hogy deprimáltak vagyunk, melynek jelei közé tartozik az alvászavar, a koncentrációs problémák, a testsúlyvesztés, illetve -gyarapodás, az ingerültség és a pánikroham.

Nekem a gép a Parkinson-kórt 2014-ben dobta. Ezért elhatároztam, hogy ebben az esztendőben én is felköszöntöm Mr. Parkinsont, hisz bigámiában élünk vele. A férjemmel 1994-ben, Mr. Parkinsonnal 2014-ben lettünk társak, azzal az apró különbséggel, hogy míg a férjemet én választottam, Mr. Parkinson esetében fordítva történt. Ő választott engem, így eldöntötte, hogy "holtomiglan" együtt maradunk. Örök birkózás az életünk, van, hogy ő, van, hogy én kerekedek felül. Ha becézgetem, Parkinak hívom. A kezelőorvosom elmondta, hogyha túl leszek az első sokkon, és az önsajnálaton, feltétlenül találjak magamnak egy mozgásformát, amit beépítek a napirendenbe. Ez a betegség csak rendszeres mozgással tartható karban, illetve fontos szerepet játszik a kezelésében és a következmények mérséklésében, pl. az ízületek és az izmok ellazításában, és erősítésében, tartási stabilitást és egyensúlyt hoz létre, segíti a stresszoldást. A rendszeres testmozgás támogatja a szervezet eredményes küzdelmét a Parkinson-kórral. Jó kis meccs, egy életen át tart. Ha valaki hosszú ideig inaktív, akkor nem hogy nem javul az állapota, hanem komoly romlásnak indul. Ne felejtsük el, hogy a sporttevékenység örömet szerez, testet, lelket egyensúlyban tart. Az idős betegek szívesen választják a csoporttornát, ami a társas kapcsolataik fenntartására is alkalmas.

Fizikai aktivitás nélkül rohamosan hanyatlik a  kognitív- és mentális teljesítmény, ami tovább nehezíti a mindennapokat. Jó módszer az adekvát tornagyakorlatok rendszeres végzése, ami segít megtartani a rugalmasságot, a jó testtartást, erősíti az izmokat és az ízületeket. Bármilyen sporttevékenység megkezdése előtt fontos a kezelőorvossal történő egyeztetés. 

Alexander-módszer (az izmok elengedését segítő ellazító technika), a jóga a tai chi, csikung, a nordic walking és a tánc. A gyakorlataik az egyensúlyra, és a hajlékonyságra helyezik a hangsúlyt Sajnos ezek közül nekem egyik sem jött be. Kötelességből tornáztam ugyan, de semmi örömöm nem származott belőle. Valami mást kerestem, valami nekem valót. Ekkor jobbára angol nyelvű szakirodalmat olvastam, érdekelt, hogy milyen kutatások vannak külföldön a betegségemmel kapcsolatban. Ennek az eredménye a "Parkinson and Boxing."

Kiderült, hogy a tengerentúlon, elsősorban az USA-ban jó hatásfokkal alkalmazzák a boksz terápiát parkinsonos, SM és alzheimeres betegeknél. Két dologtól féltem nagyon, amelyek a parkinson betgség tünetei között megtalálhatóak: demenciától és a lassúságtól. Egyelőre a demenciától megmenekültem, a másikkal pedig ki kellett egyeznem. Na de megtaláltam a terápiát, már csak a terapeuta kellett hozzá. Nem sokkal később Isten küldött nekem segítőt is. Teljesen véletlenül, ami ugye nincs, találkoztam egy profi bokszolóval, aki az USA-ban ismerte meg a módszert, és keresett egy bátor parkist, akivel kipróbálhatná. A gyakorlatban tapasztalhatná meg, hogy milyen hatással van a boksz a betegségre, illetve milyen tünetekre hat a parki-- vagy ahhoz hasonló neurodegeneratív betegségek esetén. Boldogan vállalkoztam a próbára, így aztán én lettem az egyetlen parkis bokszoló az országban. A neurológus főorvosnő nem repesett az örömtől, amikor elmeséltem neki, hogy milyen sportot választottam. Egy ideig próbált lebeszélni róla, de miután nem sikerült, már csak legyintett, feladta a harcot. Ehhez hozzájárult az is, hogy évek óta nem romlik az állapotom, a gyógyszeradagom ugyanannyi, néha még kevesebb is, mint hét évvel ezelőtt. Mindig meg is jegyzi, hogy "Maga egy erős asszony. És nagyon jó állapotban van."

A diagnózis feldolgozása során számos érzelemmel kell megküzdened: a hitetlenkedéstől a tagadáson át a félelemtől a szomorúságig. Természetes, hogy aggasztó a fizikai, érzelmi és anyagi függőség. A Parkinson-kór egyéni állapot, eltérően hat az emberekre, ezért ha ismerősöd, családtagod is Parkinsonos, ne gondold, hogy ugyanazokat a tüneteket fogod tapasztalni, mint ő. NE HASONLÍTGASS! Számos kezelési mód, életmódbeli változtatás segítségével a betegség jól karbantartható.

A helyes táplálkozás fontos az egészség és az aktivitás fenntartására. A harmonikus étkezési terv kvázi kötelező a parkinson gyógyszerek optimális felszívódásához, segít a gyümölcsök és zöldségek, valamint bizonyos magas fehérje tartalmú ételek, tejtermékek és gabonakészítmények egyensúlyban tartásában. Fogyassz sok vizet, és kerüld a koffein tartalmú italok és az alkohol fogyasztását! A kiegyensúlyozott táplálkozás részeként hasznos lehet multivitaminok és ásványi kiegészítők fogyasztása. A Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszerek hatását, a felszívódás gyorsaságát befolyásolja az imént említett táplálkozási rend. Az éhgyomorra bevett gyógyszer gyorsabban hat, de nem minden gyógyszert ajánlatos éhgyomorra szedni. A fehérjeszegény étrend meggyorsítja a felszívódást, meghosszabbíthatja a gyógyszerhatás idejét. Fejlett országokban a Parkinson betegek kezelésében hangsúlyt helyeznek a psychoterápiára. Új eljárásnak számít a koponyán keresztül végzett (transcranialis) egyenáram kezelés (TDCS).

Az előrehaladott Parkinson-kór kezelése során az ápolásé a főszerep. Minden betegnek az optimális eredmény érdekében egyéni kezelésben kell részesülnie. A kezelési módszerek kombinálása a beteg állapotától, a tünetektől és a betegség súlyosságától függ. Csillapíthatatlan remegés vagy mozgástelejsítmény ingadozás esetén műtéti megoldás javasolt, melyek közül a korszerű megoldás az agyi pacemaker beültetés.

Én még jól vagyok, gyorsan, erősen püfölöm a zsákot, így megszabadulok a fölösleges stressztől, ami sem nekem, sem a környezetemnek nem tesz jót.

A betegség önsajnálat helyett új feladatot, új életformát adott nekem, új barátokat szereztem általa. Furcsa, hogy ezt mondom, de ezáltal új céljaim lettek. Alapvetően optimista vagyok, de azt nem hittem, hogy egy betegségből is ennyi jót lehet kipárolni. Az egyik közösségi hálón egy majd' hatszáz tagot számláló parkis csoportom van, akikkel megosztjuk a tapasztalatainkat vagy csak jót beszélgetünk. És mindennek az elindítója az a szívósság, ami nem hagyja, hogy megadjam magam a betegségnek. a háborút nem is, de csatákat azért nyerhetünk. A Parkinson-kór nem gyógyítható, viszont korszerű gyógyszeres kezelés és/vagy sebészi eljárás egyes tünetek látványos javulását, vagy esetenként megszűnését eredményezhetik, ezáltal  a panaszok csökkennek és  jelentős mértékben javulhat az életminőség.

Az L-dopa kezelést az 1960-as évek végétől alkalmazzák, a betegek legalább 75 %-ánál eredményes. Leghatásosabban a mozgások meglassultságát és az izomfeszülést befolyásolja, a remegést kevésbé. Egy bizonyos kezelési idő elteltével a terápiás adag emelésére lehet szükség. A Parki egy ideig, kellő szívóssággal szinten tartható. Ha ezomókus lennék még azt is mondanám, hogy minden az agyban dől el. Pedig mégis...

(Kiemelt képünkön Moravcsik Andrea, fotó: Ternyák Edit)