Így védje meg a veteményest a hőségben!

A nyár az év legnehezebb időszaka a növények és a kertészek számára egyaránt, hiszen a tikkasztó hőség és az aszályos időjárás keményen próbára tesz mindenkit. Ha nem szeretnénk stresszes, kókadt növényeket, akkor érdemes a Treehugger által összegyűjtött néhány tanácsot megfogadni – írja a Greendex. A veteményesnek rengeteg energiára és megfelelő körülmányekre van szüksége ahhoz, hogy a termés beérjen, és ne feledkezzünk meg a gyümölcsfákról sem, amelyek a szélsőséges meleg időjárás miatt ugyancsak odafigyelést igényelnek.

A növények egészségének gondozása nyáron arról szól, hogy megpróbáljuk elkerülni a szélsőségeket – a túl száraz és túl nedves növényeket – mondta Kacey Cloues, a GardenHood tulajdonosa. Ez óriási kihívás, minden olyan tájegységen, ahol a nyári hőség és aszály miatt a kerti körülmények drámai módon megváltozhatnak egyik hónapról a másikra – tette hozzá.

Erre figyeljen a veteményesben!

Ha nyáron ültet

Ássuk szélesebbre az ültetőgödröt. A növekedés első évében a gyökerek inkább kifelé nőnek, mint lefelé, ezért ezt ne feledjük, amikor kivesszük a növényt a cserépből. Borzoljuk fel a gyökérlabdát, hogy ösztönözzük a gyökerek kör alakú növekedését. Ha keskeny lyukat ásunk, amikor ezek az új gyökerek nőnek, szinte azonnal kemény földfalba ütköznek majd. Így inkább körbejárják a kemény földet – akárcsak az edényt – ahelyett, hogy oldalirányban tovább növekednének. Egy jó szabály, hogy a lyukat kétszer olyan szélesre kell ásni, mint a cserepünk volt.

Másik jó tanács, hogy töltsük fel vízzel az ültető lyukat. Miután ez megtörtént, kövessük nyomon, mennyi idő alatt oszlik el a víz. Kisebb lyuk esetén kevesebb, mint 15 perc azt jelenti, hogy gyorsan lecsapódó talajjal rendelkezünk. Ha 15-45 percet vesz igénybe, akkor ez inkább a nehéz talajok ismérve. Ha egy óránál tovább tart a folyamat, az azt jelenti, hogy a talaj tömörödött, és a vízben csak kevés lyuk van, ami nem kedvez a növekedésnek.

Még fontosabb a talajtáplálás

A komposzt hozzáadása az ültetési helyhez ásott természetes talajokhoz a talaj gazdagításának jól ismert módja. Viszont mondjon nemet a műtrágyára! Ne műtrágyázza a nyáron ültetett új évelők, cserjék és fák talaját. Különösen nem szabad trágyázni azokat a növényeket, amelyek szárazságtól szenvednek, vagy rovarok, betegségek miatt stresszesek.

Műtrágya helyett adjon hozzá komposztot, például gilisztakomposztot, tyúktrágyát, gombakomposztot vagy komposztot a komposztládából. A tyúktrágya és gilisztakomposzt például 1-1-1 a nitrogén-, foszfor- és káliumarányt tekintve. Mivel rendkívül enyhe és lassú felszabadulásúak, nem fogják sokkolni a gyökereket. A komposzt ugyanúgy segít, és további előnye, hogy nedvességet is tartalmaz.

Mulcsolás

A szerves talajtakaró réteg biztosítása segít szabályozni a talaj hőmérsékletét, megtartani a nedvességet és a gyomokat. Fontos azonban betartani néhány alapvető szabályt, hogy a talajtakaró ne okozzon több kárt, mint hasznot. Ezek közül a legfontosabb, hogy az évelők szárai, illetve a fák és cserjék törzse között több centiméteres rést hagyjunk, és ne legyen olyan vastag a talajtakaró réteg, hogy a víz ne tudjon behatolni.

Van néhány irányelv a talajtakaró és a kertészek által javasolt különféle ültetési helyzetek összehangolására is. Az ötlet az, hogy olyan talajtakarót válasszunk, amely nagy valószínűséggel a helyén marad, vagy amely a legjobban megfelel a különböző növények változó igényeinek. Ha például lejtős a kert, a fenyőszalma jobban működik, mint a kéreg. A kis kéreg általában jól működik virágágyásokban és veteményeskertekben – különösen magaságyásokban, mert ezek a növények általában kicsik, amikor elültetjük őket. A talajtakaró nem működik jól azokon a területeken, amelyek nem laposak vagy hajlamosak a lemosódásra, mert nagy esőben elúszhat az egész talajtakarásunk.

Kerülni kell a gumitakarást, mert a nem kívánt adalékanyagokat beszivárogtathatja a talajba, hajlamos felmelegedni és megemeli a talaj felszíni hőmérsékletét, sőt, le sem bomlik. Az őszi levelek mindaddig használhatók talajtakaráshoz, amíg felaprítjuk őket, mielőtt a kertbe tesszük. A széna vagy a búzaszalma óvatosságot igényel, mert gyomot terjeszthetnek.

Gazolás

Míg a gyomok versengenek a növényekkel a vízért és a talajban lévő erőforrásokért, tévedés lenne azt gondolni, hogy minden gyom rossz. Némelyik hasznos célt szolgálhat.

A lóhere például azt a jótékony célt szolgálja, hogy összegyűjti a nitrogént a leveleiben, és a nitrogént a szárán keresztül a talajba juttatja azt. Más növények, dísznövények vagy zöldségek, a lóhere növekedési helyétől függően, felszívják a lóhere által szállított nitrogént, és erős szárak és levelek építésére használják fel.

Augusztusban mind a lóhere, mind a tyúkhúr további előnye, hogy talajtakaróként szolgál, amely segít megtartani a vizet. Ha nagyon száraz nyár volt, és kihúzzuk őket a pázsitból vagy a kertből, a kertünk nagyobb részét tehetjük ki szárazságnak és párolgásnak.

Az árvacsalán egy másik, amely előnyöket kínál; ez azért van, mert az árvacsalán praktikus táplálék- és nektárforrás a beporzók és más hasznos rovarok számára, és még az ember számára is ehető. Gyorsan növekszik, de nagyon könnyen eltávolítható a nem kívánt területekről, és könnyen kezelhető. Gyorsan növekszik a virágzó évelők, fűszernövények és zöldségek között. Ha a talajtakaróba gyomok törnek fel, az eltávolításának szerves és hátkímélő módja a talajtakaró visszagereblyézése, a talajvonalnál lévő gyomok felaprítása kapával.

Csak végső megoldásként használjon szövetet a gyomok megelőzésére. Bár ez a módszer szabályozza a gyomnövekedést, megakadályozza, hogy a napfény vagy az oxigén elérje a talajt. Valószínűleg semmi sem nő a szövet alatt, beleértve a hasznos talajmikrobákat és a gilisztákat is.

Így locsoljon kánikulában

Vitathatatlanul ez a legfontosabb szempont a nyári kertgondozásban – és nem csak azért, mert a növényeknek vízre van szükségük a nyári napokban és hónapokban. Nemcsak öntözni kell a növényeket, hanem megfelelően is kell öntözni. Akár hisszük, akár nem, vannak jó és rossz módszerek a pázsit vagy a kert locsolására.

Sokkal hatékonyabb, ha lassan, néhány naponként öntözzük meg a növényeket, mintha minden nap enyhén meglocsolnánk őket. A módszer az, hogy mélyen áztassuk el kicsit a növényt, hogy a víz leszivároghasson a gyökér aljáig. Gyakori, enyhe öntözés esetén a mélyre nőtt gyökerek nem kapnak vizet, szomjan halnak, és a növény csak vékony felszíni gyökértömeget növeszt. Ez egy olyan állapot, amely miatt például a szél kidönti a fákat vihar alatt.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)