Szerverparkok a világűrben: ez mentheti meg a Földet?

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az adatközpontok felelősek az üvegház hatású gázok kibocsátásának 0,6 százalékáért, amit szakértők egy briliáns ötlettel fékeznének meg. Dióhéjban: az adatközpontokat a világűrben működtetnék.

2024. július 5., 10:27

Szerző:

Európai cégek komolyan megvizsgálták, hogy gazdaságilag életképesek lehetnek-e világűrben telepített adatközpontok és arra jutottak, hogy az üzleti modell több milliárd eurónyi hasznot hozhat 2050-re – áll a Wall Street Journal tudósításában. A lap szerint a megvalósítást és fenntarthatóságot vizsgáló tanulmányt az Európai Unió támogatta. A terveket két nagy európai fegyvergyár, a francia Thales és az olasz Leonardo közös űrvállalata, a Thales Alenia Space szőtte.

A hírt szemléző Index szerint az ilyen programoknál bevett módon mozaikszóként működő név bonyolult ugyan, de érdemes kibontani, mert sokat elmond az ötletről. A neve Ascend, ami felülemelkedést jelent és az Advanced Space Cloud for European Net zero Emission and Data sovereignity jelszót takarja, vagyis az egy Európa számára zéró kibocsátást és adat-önrendelkezést nyújtó fejlett űrbeli felhőszolgáltatást jelent.

Az adatközpontok a digitális korszak infrastruktúrájának alapvető elemei, speciális hűtőrendszerrel, légkondicionálással, biztonsági és tűzvédelmi rendszerekkel számítógépekkel telepakolt üzemek. Kezdettől ismert, hogy ezek irgalmatlan mennyiségű energiát fogyasztanak, ami komoly környezeti problémát jelenthet, és a kriptovalutákkal, valamint a mesterséges intelligencia megjelenésével végképp megkerülhetetlenné vált ez a probléma.

Éppen ezért jutott eszébe a szakembereknek, hogy a naperőműveket telepítsék a világűrbe, ami elsőre jó ötletnek tűnik, ám a megtermelt energia továbbítása gondot okoz. Ráadásul mindezt az adatközpontokkal is meg lehet csinálni, ami egyáltalán nem egy rossz ötlet, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy nincs szükség bekötőutas lekerített zöldmezőre, csarnokra.

A Thales Alenia Space kiemelte, hogy a világűrben hűtővízre sincs szükség. Ez biztos így van és egyben ez a megfelelő pont, ahol az űr hátrányait is átgondoljuk. Az első, hogy bár az űr sötét és hideg, közeg hiányában mégsem könnyű itt dolgokat lehűteni. Mivel nincs levegő vagy víz, ami elszállítsa a hőt, nagy kiterjedésű radiátorokat kell üzembe állítani, amik infravörös sugárzásként szabadulnak meg a hulladékhőtől. A szerverek mindenképpen hőt termelnek, a hűtés így komoly kihívás volt és marad is.

A hő kisugárzásán kívül ott van a kozmikus háttérsugárzás. Nálunk a felszínen kevés jut belőle, az űrben sokkal több. A hardverbe csapódó sugarak átállítják a biteket és sokkal több adathibát okoznak. A világűrben lebegő adatközponthoz továbbá nem utaznak űrhajós rendszergazdák. Ha megsül egy rack, azt nem cserélik ki. Az adatközpont vélhetően egy több elemből álló konstelláció, aminek egyes darabjai fél évtizedig működnek majd.

A hő, a sugárzás, a javíthatatlanság és geoszinkron pálya miatt késő jel mellett kérdés, hogy mennyivel csökken a légszennyezés, ha közben a hardvert fel kell lőni az űrbe. Különböző számítások szerint a ki nem juttatott szén-dioxid felét is elviszi az, amit a hordozórakéta kibocsát. A tanulmány szerint fontos a kevésbé szennyező hordozórakétát használni – erre a célra megfelelhet a ULA Delta IV rakéta, amelynek RS–68 hajtóművei folyékony hidrogénnel és oxigénnel működnek.

Szakértő kommentelők szerint ha költséghatékonyan szeretnénk védeni a környezetet, akkor a világűr helyett érdemes inkább a mélytengerekbe telepíteni az adatközpontokat, ahol tengeri áramlatok által hajtott turbinák szolgáltatják az áramot és a hűtést is. Persze ez a megoldás is túlzottan optimista helyenként, főleg ha a hajózás híresen nagy karbonlábnyomára gondolunk.

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay / Pexels)