Veszedelmes olimpiai fogyás: három nap, 12 kiló

A pekingi Olimpia ötödik napján látott napvilágot a hír: Hatos Gábor birkózó kórházba került. A Kínai-Japán Barátság Kórházban fülgyulladással kezelik, ezért nem vehet részt az ötkarikás játékokon. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) csapatvezetősége azonnal elindította az ilyenkor szükséges eljárást, hogy a betegséggel bajlódó sportoló helyett klubtársa, a 21 éves Veréb István léphessen szőnyegre a szabadfogású birkózók 74 kg-os súlycsoportjában.

Legközelebb augusztus 20-án olvashattunk a tavalyi junior Eb bronzérmes sportolóról. Ugyan menetet nyert az amerikai Askren ellen, de aztán tussal kikapott, majd az amerikai – és vele együtt a magyar is – kiesett.

A 21 éves fiún a nevezéskor még 12 kg súlyfelesleg volt, amit edzői a mérlegelésig sikeresen le is faragtak róla – alig 3 nap alatt. Igen, jól látják. Három nap alatt.

Egy neve elhallgatását kérő ex- testépítő bajnok azt mondja, hogy – bár cseppet sem veszélytelen – lehetséges ekkora súlyvesztés ilyen rövid idő alatt. A szakkönyvek szerint a testtömeg 10%-át lehet relatív kis veszéllyel elveszteni, azaz ekkora fogyással nem terheljük túlontúl a szervezetünket.

Mivel has- és vízhajtó használata tilos – hiszen ez doppingszernek minősülne – a természetre kell bízni a folyamatot. A módszer pedig igen egyszerű. Egész egyszerűen kiszárítják a versenyzőket.

Hogy hogyan? A sportoló egy igen vastag, kezeslábas szerű ún. kínai ruhába bújik, ami egyáltalán nem enged párologtatni. Anyaga hasonlít azokhoz a fogyasztó övekhez, amelyeket hölgyek viselnek előszeretettel az edzőtermekben. A sportoló ebben edz, erősít és szaunázik.

A kulcs ez utóbbiban rejlik. Ugyanis ilyen rövid idő alatt csakis vízveszteséggel érhető el nagymennyiségű súlyveszteség. A súlyvesztést izzadással lehet a legkönnyebben előidézni. A sportoló emellett tartja a szigorú és nagyon alacsony kalória tartalmú diétáját. Hogy biztos legyen a siker és elérjék a kívánt eredményt, emellé jön a fenti módszer. Még a szállodai szobában is leszereltetik a csapokat, nehogy a sportoló „stikában” néhányat kortyoljon. A napi előirányzott folyadékbevitel ilyenkor ugyanis maximum két- három deci, szemben a szükséges két-három liternél. Mi több, ez a mennyiség már tartalmazza a levesből, főzelékből, zöldségből és gyümölcsből származó folyadékot is.

Tóth Gábor – egykori birkózó olimpikonunk – Veréb István esete kapcsán elárulta: a gyors fogyasztás nem újkeletű dolog. Ahhoz, hogy valaki például a 90 kg-os súlycsoportban diadalmaskodjon, legalább 100 kilónak kell lennie. A lényeg, hogy a verseny előtti este, a mérlegeléskor kilencvenet mutasson a mérleg. Utána rögtön minden sportoló elkezd inni és finoman visszaadni a tápanyagokat. Energia és víz nélkül, ugyanis senki nem bírná a megmérettetést. Egy nap alatt, így akár az előzőleg leadott 10 kg-ot is vissza lehet szedni. Nyilván ez a módszer cseppet sem egészséges, de ez van. A vízelvonásról csak annyit mondott: „ Az utolsó nap az igazi szenvedés”.

Persze ilyenkor jogosan merül fel a kérdés: megéri-e? Tóth Gábor szerint sajnos olyan világot élünk, amikor a versenyen való részvétel fontosabb az egészségnél. Ma már akkora pénz van a sportban, hogy a fiatalok mindent megtesznek azért, hogy kijussanak az olimpiára. Adott esetben a doppingtól vagy az egészségükre káros módszerektől sem riadnak vissza.

És hogy a sportorvosok miért nem szólnak közbe? Nos, a két úriember véleménye ebben eltér. Tóth Gábor állítja, hogy a fogyasztás szigorú orvosi felügyelet mellett történik, míg másik beszélgetőtársam azt mondja: az edzők ezt jórészt a csapatorvosok tudta nélkül csinálják. Hogy melyiküknek van igaza, kívülállóként szinte lehetetlen eldönteni. Egy biztos. Testünk orosz rulett módjára viselkedik. Sokáig úgy húzkodhatjuk a ravaszt, hogy semmi nem történik, de mi van ha eljön az a bizonyos utolsó lövés?