Ütközés előtt a vörös szuperóriás
A Herschel infravörös űrteleszkóp új felvételén több, közel koncentrikus ív tűnik fel a legközelebbi vörös szuperóriás körül. A Betelgeuse a porpajzsaival körülbelül 5-10 ezer év múlva ütközhet egy útjában álló egyenes porfallal.
Az Orion csillagkép legfényesebb csillaga, a Betelgeuse, mintegy ezerszer nagyobb a Napnál és körülbelül százezerszer fényesebb, mint csillagunk. A hatalmas vörös szuperóriás a csillagászati értelemben nem túl távoli jövőben szupernóvaként fog felrobbanni, és az ide vezető út állomásaiként külső rétegeinek jelentős részét csillagszél formájában már el is veszítette, írja az
Index.A Herschel űrteleszkóp új infravörös felvételén nagyon jól megfigyelhető az így ledobott anyag és az intersztelláris közeg kölcsönhatása: a csillag előtt ív alakú lökéshullámok alakulnak ki, amint körülbelül harminc kilométer per másodperces sebességgel halad a környezetéhez képest, a szakadozott, poros ívek pedig viharos tömegvesztési periódusokról árulkodnak. A csillaghoz legközelebbi belső burok határozottan aszimmetrikus szerkezetet mutat. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a Betelgeuse külső atmoszférájának hatalmas konvektív cellái a múltban a poros anyag helyi kidobódásait eredményezhették.
A csillagtól távolabb, az íveken túl egy érdekes lineáris szerkezet is látható. Az eddigi elméletek szerint a szerkezetét a csillagfejlődés korábbi szakaszaiban ledobott anyag hozhatta létre az ívekhez hasonlóan, az új felvétel elemzése azonban azt sejteti, hogy a filament vagy a Tejútrendszer mágneses mezejének hatására alakult ki, vagy egy közeli, a Betelgeuse által megvilágított csillagközi felhő széle lehet.
Ha a vörös szuperóriástól teljesen független képződményről van szó, akkor a csillag és az ívek mozgását, illetve a szeparációt is figyelembe véve a legkülső ív már körülbelül ötezer év múlva a porsávba ütközik, míg maga a Betelgeuse durván 12-13 ezer év múlva éri el azt.
