Történelmi illatok begyűjtésébe kezdtek egy kenti kastélyban

A szakemberek különféle vizsgálatoknak vetik alá a tárgyakat, hogy később elő tudják állítani illatukat laboratóriumi körülmények között. „A szagok sokkal emberibb módon segítenek kapcsolatot teremteni a történelemmel” – mondta Cecilia Bembibre, a University College London doktorandusza, aki Matija Strlič analitikus vegyésszel dolgozik együtt a projekten.

Kutatásuk célja, hogy azonosítsák a „kulturális értékkel” bíró szagokat, valamint „a dokumentálásukra alkalmas módszereket, és remélhetőleg meg is őrizzék őket”.

Strlič szerint a ma már turistalátványosságként működő délkelet-angliai történelmi épület tanulmányozása azért kulcsfontosságú, mert az ott lévő tárgyak a „természetes környezetükben” vannak. „Egy múzeumban vagy galériában a tárgyak ki vannak ragadva kontextusukból, és kizárólag vizuálisan mutatják be őket” – mondta a szakember.

Illusztráció

A Heritage Science tudományos folyóiratban közölt cikkükben a kutatók felidéznek egy felmérést, amely során papírillatot szagoltattak meg egy birminghami galéria látogatóival. A megkérdezettek nem tudták, hogy mit szagolnak, de az illat leírásakor elhangzott leggyakoribb szavak a csokoládé, a fa és a kávé voltak. Előfordultak szokatlan válaszok is, például a zokni, a tömjén és a farm.

A szakemberek a londoni Szent Pál-székesegyház 18. századi könyvtárának látogatóin is elvégezték a tesztet. A könyvek illatát belélegző válaszadók a fás, a dohos és az édes szavakat használták a legtöbbször.

Strlič fejéből egy évtizeddel ezelőtt pattant ki a történelmi illatok begyűjtésének ötlete, amikor megtudta, hogy a restaurátorok gyakran a lapok szaglászásával állapítják meg egy könyvtárban, hogy mely könyveknek romlik az állapota. Az elmúlt években szerzett tapasztalatai alapján ma már pusztán a megszagolása alapján meg tudja mondani egy papírról, hogy „hol és mikor készült, és mennyire romlik az állapota”.

Úgy hiszi, kutatásuk segítheti a könyvtárak romló állapotú könyveinek azonosítását. Eredményeiket fel lehet használni egy történelmi illatarchívum létrehozására, vagy szaglószervi élménnyel lehet kiegészíteni a múzeumi tárlatokat.

Hozzátette: a teljes eltűnés által fenyegetett, például a londoni metróban uralkodó – gyakran orrfacsaró – szagokat is meg lehetne őrizni. „Talán nem kifejezetten kellemes szag, de mégis olyan, amely nagyon ismerős a számunkra” – mondta Strlič. (MTI)