Teló nélkül? Halál, az lenne – A kütyüfüggés nem egyéni, hanem társadalmi probléma

FOMO. Az új betűszóval a Facebook-függőknek nem árt megismerkedniük. Az újfajta szorongás azt az érzést takarja, amikor valaki folyvást attól tart, hogy kimarad valamiből (Fear of Missing Out). Szakértők szerint a világ ma nemcsak addiktívabbnak tűnik, mint korábban, hanem az is. Mert a mostani eszközöket, programokat, közösségi oldalakat kifejezetten úgy fejlesztik, hogy minél több időt töltsünk velük. Ezzel egy időben egyre több kutatás számol be arról, hogy szorongást okoz a mai kamaszoknak élőben beszélgetni és érzelmileg megérteni a másikat. Ami érthető: akárhány emojink van a Messengerben, az nem segít, ha a másik arcán átsuhanó érzelmeket, a testbeszédet, a hanghordozást kellene dekódolni − egy élő beszédhelyzetben.

2018. április 16., 06:20

Szerző: Herczeg Szonja

– Ha majd lesz kocsim, azt tuti magam veszem meg. Mert ugye a telót anyáéktól kaptam, és folyamatosan zsarolnak vele, hogy elveszik, meg elvágják otthon az internetet. El tudod képzelni, mi lenne, ha elvennék a telómat? Halál, az lenne.

Ez csak egy, a buszon, villamoson elcsípett beszélgetés közül, amit tizenévesek folytatnak, és központi témája az okostelefon, a márkák meg a közösségi oldalak. Ha idéznek valamit vagy valakit, azt biztos, hogy egy fotó, bejegyzés alapján teszik, a beszélgetések kilencven százaléka a közösségi oldalakon történtek körül forog.

A The Atlantic magazin által nemrégiben elemzett amerikai kutatás szerint a 2012-es év mérföldkő volt a generációk közti különbségek átalakulásában. Ekkorra az amerikai lakosság több mint felének volt már okostelefonja. A kutatók által iGennek keresztelt generáció, az 1995 és 2012 között születettek már okostelefonnal nőnek fel, az előtt van Instagram-oldaluk, hogy elkezdenék a középiskolát, nem élték át „az alapértelmezett internet” előtti időket. Az adatokból kiderül: azoknak a tinédzsereknek a száma, akik naponta, iskola után összejöttek a barátaikkal, 40 százalékkal csökkent 2000 és 2015 között. A kosáredzés utáni lógás a parkban már csak kevesek passziója.

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó – akinek egyik szakterülete a digitális függés – azt mondja, világszerte megfigyelhető tendencia, hogy kevesebb élő találkozás, program jellemzi a mai tinédzserek életét. Ennek pedig viselkedésbeli és a mentális egészséget érintő következményei vannak.

– Kevésbé képesek megfelelően kommunikálni élőben, leolvasni a testbeszéd alapján mások érzéseit, ezáltal az empátiára való képességük is csökkent. A közösségi médiában szerzett rengeteg ismerős ellenére a statisztikák szerint a magány érzése ugrásszerűen megnőtt körükben. Hiába a sok virtuális haver, a tizenévesek közül sokan egyedül nyomkodják a telefonjukat.

És mit látnak? Sok kecsegtető dolgot, amiben ők nem vesznek részt, miközben Facebook-ismerőseik sikeresnek, menőnek tűnnek. Mindezt véget nem érő mennyiségben.

– Az ettől kialakuló újfajta szorongásnak már neve is van: FOMO (Fear of Missing Out), vagyis az az érzés, hogy lemaradnak valamiről, kimaradnak valamiből. Mondhatjuk, hogy ez a perifériára került fiataloknál régen is megvolt, és akkor sem volt jó, de hatalmas különbség a korábbi és a mai, digitális világ között, hogy a közösségi oldalak folyamatosan érzékletes fotókat és beszámolókat nyomnak az arcukba arról, mit hagynak ki, mihez nincs hozzáférésük. Tehát nemcsak tudják, de látják, végigkövetik azt, aminek nem lehetnek részesei – magyarázza Villányi Gergő.

Az örök kérdésre, miszerint másak-e a mai gyerekek, mint a digitális boom előttiek, Villányi szerint nem egyszerű válaszolni, de vannak jelenségek, amelyeket lehetetlen nem észrevenni.

– Sokszor előfordul, hogy egy gyerek jobban szereti a telefonját, és jobban ragaszkodik hozzá, mint bárki vagy bármi máshoz. Azért, mert mások a mai minták: egy telefonnal, tablettel felnövő gyerek másként kapcsolódik a világhoz, mint aki sportolt, táborokba ment, akinek ki kellett mozdulnia, ha beszélni akart a többiekkel.

Egyre több kutatás számol be arról, hogy szorongást okoz a mai kamaszoknak élőben beszélgetni és érzelmileg megérteni a másikat.

– Ez olyan szociális képesség – folytatja Villányi Gergő –, ami a serdülőkorban, gyakorlás révén fejlődik, de akárhány emojink van a Messengerben, az nem segít, ha a másik arca, testbeszéde, hangja rejti a választ, a reakciót egy élő beszédhelyzetben. Ezért a barátságok fenntartása nehezebbé válik, miképp a randizás kapcsán is félelmetes lehet kilépni a valódi világba a képernyő elől.

A félelem csak fokozódik, amikor a – sokszor túlzottan hamar – kialakított virtuális bizalmi viszonyt és a következmények nélkül kimondott szavakat élőben is meg kellene élni.

– Online megváltozik a kommunikációnk – állítja a pszichológai tanácsadó. – Nehezebb kontrollálni az érzéseinket, sokkal hamarabb kerülünk bizalmi, intim közelségbe valakivel a fejünkben felépített hiányos kép kialakítása után. Van ennek egy másik véglete is, amikor online dehumanizáljuk a másikat, vagyis nem érző, élő embernek látjuk, hanem egy képnek, egy marék betűnek, és ilyenkor nem érezzük, hogy szavainknak milyen következményei lehetnek. Az online zaklatásnak nincs határa: a bántalmazó iskolai közeget eddig ott lehetett hagyni tanítás után, ma már a telefonon bárhová követni tud. Szerencsére egyre több olyan, a fiatalokat célzó program van, amelynek pontosan e mechanizmusok megismertetése és az empátia fejlesztése áll a középpontjában.

Persze az internet széles körű elterjedése előtt is voltak problémák, elég csak a videojátékokra gondolni, amelyek gyakran remetét csináltak a tinédzserekből.

– A videojátékok egy generációval ezelőtt még sokkal szűkebb réteget érintettek, és grafikailag, technológiailag sem voltak annyira csábítóan megkomponálva – mondja Villányi, aki egy időben maga is küzdött a videojáték-függőséggel. – Az MMO (online, sokszereplős játék) és a kompetitív játékok elterjedésével robbant óriásit a piac a tízes évekhez közeledve.

A játékfejlesztő cégek szakértői tudják, miként működik az agyunk, tisztában vannak pszichológiai gyengeségeinkkel, és mindezt számításba veszik a termékfejlesztésnél és a marketingnél. A mai világ azért tűnik addiktívabbnak, mint korábban, mert a most fejlesztett eszközöket, programokat kifejezetten úgy készítik, hogy minél több időt töltsünk velük. Így tehát igenis van különbség a tíz-húsz évvel ezelőtt készült és a mostani játékok, applikációk, közösségi oldalak között.

– A korábbi, elenyésző számú esetből egész generációkat fenyegető probléma lett – véli Villányi. – A digitális világ túl sok olyan dolgot ígér és ad meg bizonyos keretek között, amelyekre a lelkünk szomjazik: szeretetet, kapcsolódást, célokat, elfogadást, a valahova tartozás és a sikeresség érzését.

A videojátékokban ezt feladatokkal, küldetésekkel, a közösségi oldalakon lájkokkal, követőkkel és hozzászólásokkal erősítik, ezek egyben mérceként is funkcionálnak. Itt a jutalom azonnali, és az sem érdekli a felhasználót, ha az kiszámíthatatlan, külső forrásból érkezik. Ördögi körbe kerül, mert ez bizonytalan forrás: nem tudhatja, hogy a következő fotója, bejegyzése is ugyanolyan elismerést vált-e ki. Aki ezt hajhássza, folyamatosan ennek bűvkörében él, e szerint rendezi be a világát, ez lesz önértékelésének alapja. Persze nem kell reménytelennek látni a helyzetet, ugyanis az internet és a telefon is eszköz, tőlünk függ, attól, mire használjuk. Az online térben való eligazodás mostanra például alapvető készséggé vált.

– Pozitívumként említhető, hogy a tanuláshoz, adatgyűjtéshez, hobbikhoz rengeteg tudás áll rendelkezésünkre online, mondhatni, megnyílik a világ. Egy barátom mesélte, mennyire fantasztikus, hogy egy ausztrál fotós workshopvideóját nézi, pár órával később amerikaiaktól tanul, egész nap chilei zene szól, és mindez szinte ingyen. Könnyen és gyorsan elérhetjük a családunkat, a barátainkat is – bár az azonnal rendelkezésre állás és a türelmetlenség, annak feltételezése, hogy aki elérhető, az mindig ott is van, és figyel a telefonjára, a csetre, már árnyalja a képet – mondja Villányi Gergő.

A szakértő hozzáteszi: fogalmunk sincs, hogy hosszú távon milyen következményekkel járnak a most észlelt jelenségek, mert a változás olyan gyors volt, hogy nem állhat rendelkezésünkre több évtizednyi kutatói megfigyelés tapasztalata. De az látszik, nem mindegy, hogy milyen digitális világ várja azokat, akik ebbe már beleszületnek. 

Afrikai kutatók visszatértek a régi módszerhez: kikísérletezték a káros anyagok nélküli pisitrágyát, ami harmincszoros termésnövekedét hozott. Bármennyire idegenkedünk is tőle, a vizelet műtrágyaként való hasznosítása kézenfekvő és hasznos, mert tele van jó tápanyagokkal, amelyek elősegítik a növények növekedését.

2022. június 28., 12:02

A rákmegbetegedések 10 százalékát a környezetszennyezés okozza Európában - hívta fel a figyelmet kedden közzétett jelentésében a koppenhágai székhelyű Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), hangsúlyozva, hogy az esetek legtöbbje megelőzhető lenne.

A kánikulában a folyadékpótlásnál a sóbevitelre is fontos figyelni, olyan vizet érdemes fogyasztani, amelynek nátriumtartalma legalább 50 milligramm literenként, mondta a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) szaktanácsadója kedden az M1 aktuális csatornán.