Számomra hőssé vált Nagy Navarro Balázs

Aztán egyszer csak azt olvasom az újságokban, hogy Nagy Navarro Balázs éhségsztrájkba kezdett, mert – Lomnici kiretusálásának ügyében – meggyőződése szerint nem azokat büntették meg, akik az igazi felelősei a történetnek.

Hát, amikor én először hallottam erről az esetről, magam se igen akartam elhinni, hogy adott három tévés technikai szereplő, aki fogja magát és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntenek: itt van egy anyag, na gyorsan retusáljuk már ki róla a Lomnicit. Hogy ez így történhessen meg, ahhoz előtte olyan részegre kellett volna leinniuk magukat, hogy abban az állapotban már nem tudták volna ezt a "munkát" elvégezni.

Aki kicsit is gondolkodik, annak egyértelműnek látszik, hogy ez a három ember, akit keresztere feszítettek az eset után, felsőbb utasítást hajtott végre. Akkor miért nem borítanak? Logikus kérdés. Vélhetőleg azért, mert erre a disznóságra nem írásban kaptak persze utasítást. Az ilyet szóba rebegik el, úgy, hogy más ne is hallhassa. A szó ugye az meg egy olyan eszköz, ami a dakota közmondás szerint is gyorsan elszáll. És aki ilyenre ad utasítást, az nem egy olyan jellemóriás, hogy ha dől a bili, kiálljon és azt mondja: igen, ezt én akartam így, mert ezt várják el tőlem is magasabbról.

Ha tehát a keresztre feszítettek szépen elmondanák, hogy kitől kapták az utasítást, akkor az ezt letagadná. És nem csak hogy letagadná, de olyan polgári pert indítana rágalmazás miatt ellenük, hogy a gatyát is leperelné róluk. Jöhet persze, az erkölcs magasságából a dörgedelem, hogy na de miért hajtottak végre egy ilyen egyértelműen tisztességtelen utasítást?!

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. És aki ezt kéri számon, az gondolkodjon el, vajon hasonló esetben ő biztos az erkölcsileg helyes megoldást választaná? Ugyanis, ha azt mondták volna, hogy kérem mi ezt nem csináljuk meg, akkor ezeket az embereket már másnap kirúgják az állásukból. És akit mostanság kirúgnak, az nemigen tud elhelyezkedni a csak virtualitásban létező egymillió új munkahely mellett. Ha az ember elveszti az állását, elveszti a jövedelmét is. És nincs reális esélye arra, hogy belátható időn belül újra el tud majd helyezkedni. A család meg enni kér. A számlákat fizetni kéne. És ugye nem keveseket kölcsönök is betonhoz kötnek, nem szárnyalhatnak szabadon ezért. És a túlélésért sokan gondolják úgy, hogy megcsinálnak egy ilyen retusálást, amivel közvetve legalább nem ártanak igazán másoknak, csak saját erkölcsüknek és a demokráciának.

Ettől persze még csúnya dolog, hogy a szakmai etikát felrúgva megtették, amit nem lett volna szabad erkölcsileg, de valahol mélyen megértem őket és nem rájuk haragszom én sem. Hanem arra a gazemberre, aki most mélyen és sunyin kussol, és azokra akik felépítették azt a rendszert, hogy ilyen módszerekkel akarjanak karrierből vagy egzisztenciális érdekből emberek megfelelni.

Nagy Navarro Balázs szimpatikus ember. Nagyon tetszik, amit mond és ahogy mondja azt. És ő sem naiv. Pontosan tudja, hogy ezzel amit most tesz, az állását veszélyezteti és közvetve a családja biztonságát. Persze, persze, halljuk, hogy azt nyilatkozza az illetékes elvtárs, hogy nem fogják kirúgni a sztrájkolókat. Most azonnal biztos nem. De majd később szinte tuti, hogy találnak indokot az elbocsájtásukra. Nagy Navarro ezzel szerintem teljesen tisztában van. És vállalja.

Ez az ember, akiről előtte azt sem tudtam, hogy a világon van, számomra azzal, amit és ahogy tesz, hőssé vált. Felnézek rá és társaira. Örömmel veszem, hogy vannak még itt olyan emberek, akiket büszkén vallhatok polgártársaimnak, akik a nehéz időkben, amikor még a gondolat is veszélyes és következményekkel jár, tenni mernek. A Nagy Navarro-félék azok, akik a REMÉNYT adják számunkra, már puszta létezésükkel is. És ezt szavakkal nem tudjuk megköszönni nekik, marad a néma főhajtás, és a kinyilvánított szolidaritás irányukba.

Azok meg, akik elhatárolódnának tőle, azok akik támadják, szégyelljék magukat. És ne feledjék, egyszer mindenkinek el kell számolnia tetteivel és elmulasztott tetteivel egyaránt. Egyetlen diktatúra sem maradhat örök.

Rózsa Mihály