Rendszeresen esznek kutyát a leopárdok Indiában

Egy új kutatás szerint az India mezőgazdasági területein barangoló leopárdok egyik kedvenc tápláléka a kutya.
A nagymacskák a jelek szerint még azokon a területeken is előnyben részesítik a kutyákat, ahol tehenek, kecskék és más háziállatok nagy számban vannak jelen.

2014. szeptember 13., 06:34

A leopárdok táplálkozásának rekonstruálásához a kutatók közelebbről megvizsgálták az állatok ürülékét. A Wildlife Conservation Society szakemberei vezette vizsgálatban 85 ürülékmintát gyűjtöttek össze Mahárástra államban. A laboratóriumban aztán többek között karmok, paták és szőr nyomait kutatták a szerencsétlenül járt áldozatok egyéb emészthetetlen testrészei mellett.

Kiderült, hogy a kutyák adták a nagymacskák fő táplálékát, biomassza tekintetében mintegy 39 százalékát. A házimacskák maradványait az ürülékminták 15 százalékban mutatták ki, és az elfogyasztott hús tömegének 12 százalékáért feleltek. Összehasonlításképpen a lábasjószág relatíve kis arányban képviseltette magát a nagymacskák menüjén. A kecskék például az elfogyasztott húsmennyiségnek csak 11 százalékát adták ki, holott hétszer többen vannak a vizsgált területen, mint a kutyák – írja a

hirado.hu.

Összességében a leopárdok táplálékának 87 százalékát háziállatok – mind lábasjószág, mind kiskedvencek – tették ki, ami azt sugallja, hogy bár vadállatok, teljes egészében emberrel kapcsolatos táplálékforrásokra támaszkodnak. A menüjükön kisebb arányban megtalálható vadállatok között főleg rágcsálók, valamint cibetmacskák, majmok, mongúzok és madarak szerepeltek.

A vizsgálat arról tanúskodik, milyen nagy hatása van az embereknek az általuk uralt területen élő leopárdok életére. Az Akole városa körül vizsgált, nagyrészt mezőgazdasági területen nem találhatóak természetes erdőfoltok, és a legközelebbi védett régió a 18 kilométerre nyugatra elterülő Kalsubai Harishchandragarh Vadmenedék.

A kutatók úgy vélik, a háziasított állatokat könnyebb levadászni, főként azért, mert vadon élő rokonaikkal ellentétben, nem félnek a ragadozóktól. A szabadon kószáló kutyák pedig különösképpen könnyű célpontok, mivel valószínűleg nem őrzik őket annyira, mint a gazdasági szempontból értékes lábasjószágot.

Ullas Karanth, a vizsgálat vezetője szerint az utóbbi 2-3 évtizedben a leopárdvadászat törvényi szabályozása, a környezettudatosság és az elvadult, zsákmányként végző kutyák emelkedő száma mind azt eredményezte, hogy a leopárdok egyedszáma a természetvédelmi területeken kívül megnőtt. „Míg ez jó hír a szakembereknek, nagy kihívásokat tartogat az alkalmanként fejét felütő konfliktus kezelésében” – magyarázza.

A falusi területeken az ember-leopárd konfliktust nagy valószínűséggel felerősítheti az emberek félelme a nagymacskától, illetve ragaszkodásuk a társként tartott kutyákhoz – írják a tanulmányban.

A vizsgálat eredményei az Oryx folyóirat közölte.