Politikai élményfürdő

„Hogy mit jelent a csőd, az államcsőd, kicsiben láthatjuk Esztergomban. Menjenek le, ha érdekes, s amit látnak, tegyék át nagypályára” – mondta a politológus ismerős. „Felelőtlen mindenki, aki államcsőddel riogat” – replikázott pénteken Orbán Viktor. Sokan mégis azt mondják: a nagy magyar csőd sok apró helyi, családi, városi, intézményi csődből áll össze. Elmentünk hát az ellentétektől, szenvedélyektől szabdalt Esztergomba, hogy lássuk, miként boldogul a csőddel a királyváros, amely addig fejlesztett, gyarapodott és tervezett, míg bele nem rokkant. Egy ideje lex Esztergom is van. A város közintézményeit, iskoláit a kormány „állami gondozásba vette”. Hogy éli meg a helyzetet a piac, a buszpályaudvar, az utca népe? És hogyan látják a politikusok? BUJÁK ATTILA próbálta kideríteni.

2012. január 18., 11:37

– A hangulat, uram, nem jó – mondja a postás, a Karcsi, s megböki fején a zöld baseballsapkát. A pultra támaszkodva ül, még stabil, a szolgálat után kijáró sörénél tart, mert „a szervezet is megköveteli a magáét”. Fejcsóválva kérdezi már ötödször: – Miért van Dorogon rend és tisztaság? Nálunk meg kupleráj! Városházi és pénzügyi! Ismerős Dorogon?

Mi sem értjük az egészet, Karcsitól és a kocsmanéptől várjuk a megvilágosodást. A Lila Sarok füstös, rendes, piactéri (sarki) kutyakaparó. Van benne sör, söralátét, kávégép, sós mogyoró, abrosz, pincérlány. De hamutartó már nincs. A személyzet ki-kilóg a vendégekkel bűnözni: az ablak alatt bagóznak a januári sárban. Ez így most olyan uniós. Van fejlődés.

Kár, hogy maga a város nem annyira uniós, talán a szürkésen szűrt januári fény teszi, de az utca kopott és gödrös, a barokk palotácskák párkánya omlik-mállik, a piacon kátyúk és pocsolyák között szlalomoznak a kerékpárosok. Az egyik lámpa kicsavarva. Ma működik a közvilágítás, de 2010 decemberében és 2011 novemberében Esztergom elsötétült. TIVI, a Kft. (így hívják) a törvényi tiltás ellenére a lámpákat lecsavarta. Hónapok óta nem fizetett a város. Amit a törvény szintén kifogásol.

Tétényi Éva polgármester asszony szerint a „kandelábercsata” külön fejezet a város és a válság kalandos történetében. Eleve kérdés, miként lehetett olyan céget besuszterolni az áramszolgáltató és az önkormányzat közé, amely a lámpatesteket is tulajdonolja. Kizárólag a TIVI-n keresztül áramolhat az áram, rivális cégnek esélye sincs. Ilyenkor, ha nem tud a város fizetni, jön TIVI, s leoltja a villanyt. Esztergom a lámpások-mécsesek városa lett, egy átlagos esztergomi nem indul útnak este zseblámpa nélkül – biztos, ami biztos.

Csöndesen elücsörgünk a békés Lila Sarokban, hallgatjuk a langyos piaci zsongást. A közönség két táborra oszlik. A helyi Éva Pártra (ÉP, ők vannak többségben) és a Mi Vezetőségünk Pártra, amely némi eufemizmussal Meggyes Tamás híveit jelenti. A Meggyes nevet szigorú konspirációval kerülik. „Tamás nem húzóember Esztergomban.” Valóban különös, hogy egy önmagát félholtra nyerő párt 15 mandátumból tízet bedarál, miközben polgármesterjelöltjét pufira veri (65-35!) egy nyeretlen kezdő. Egy derék építészmérnök, aki pártonkívüli, ráadásul nő is.

Pedig Meggyes érdemei elévülhetetlenek. 2006-ban ő avathatta Esztergom díszpolgárává főnökét és pártelnökét, Orbán Viktort a Mária Valéria híd újjáépítésében szerzett hervadhatatlan érdemeiért.

A zsongás erősödik, ahogy a vita hullámai magasra csapnak. Esztergom szenvedélyes város. Csak Magdi, a nyugdíjas titkárnő jegyzi meg: „Az Évának tudomásul kellene vennie egy s mást. Többek között, hogy megválasztott testületet nem lehet leváltani. Továbbá nem ő fújja a passzátszelet. Másfelől nyilván kellemetlen, ha törvényesen választott politikusként, szuverén emberként a testület bábozik vele.”

A leglátványosabb botrány az volt, amikor átmenetileg szünetelt a közétkeztetés, a gyerekek nem kaptak ebédet, uzsonnát.

– A srácok zacskóból kajáltak.
Már akinek volt mit. Csak tudnám, miért nincs adóssága Dorognak. Ott rend van? Járt már Dorogon? – mantrázza kitartóan a postás, már a harmadik sör után.
– Tétényi tudhatta előre, mivel és kikkel kell farkasszemet néznie. Előtte két férfi állt el a jelöléstől. Meggyőződésem: soha nem lett volna polgármester, ha nem Meggyes az ellenfél – elemzi a helyzetet Magdi.
De polgármester lett belőle (nem csekély fölénynyel), és ez máig ható következményekkel jár. Meggyes a választás éjszakáján, az éljenző hívek körében sámlira emelkedve deklamálta: az eszközrendszer változik, a lényeg nem, a testület dirigál, „az elért eredményeket” megőrzik.

Tétényit szamárpadba ültetett figurának, díszpolgármesternek szánták.

A vita nagyon termékeny volt. Fel is tápászkodunk, hogy közelről ismerjük meg a Meggyes által körvonalazott „változó eszköztárat”. A polgármesteri hivatal felé tartunk. A főtér – a hepehupás, kátyús utcákból befordulva – meglepően műköves és elegáns, csak a járda dzsuvás. Fenn az ernyő, nincsen kas.

A hivatal külseje állapotjelző: a veretes udvarház enyhén omladozik, a rozsdamarta, mohos körgangon áthaladva befordulunk a néma folyosóra, onnan a kopottas eleganciájú polgármesteri vendégváróba. Van fényűzőbb irodánk is – bizonygatja a titkárnő –, a Meggyesé. De azt a tétényiánus városvezetés nem használja, vagy PR-okokból, vagy ki vannak onnan tiltva. Mert amit Meggyes mester a választás éjszakáján beígért, tartja. Alpolgármestert Éva asszony nem kapott, kabinet nincs, autóhasználat szintén, a repi keret is megvonva. A polgármester mellett dolgozó két ifjú hölgy önkéntes, Váczy Istvánt, a fiatal sajtóst menesztették, de szabadidejében bejárhat. Az egyik hölgynek összedobják a bérét, a másikat a férje tartja el. Helyi civil erők Tétényi Téri Nők Klubja néven sütik a süteményt, hordják a kávét, gyűjtenek pénzt, ha Éva asszonynak reprezentálnia kell. Nagy a córesz a teljes városházi vonalon, és a közgyűlés szigorúan ügyel a takarékosságra.

– A Meggyes totál bebukta az élményfürdőt. Maradt a tengernyi adósság – mondta még a kocsmában a Karcsi (negyedik sör). – De amit ezek művelnek a Tétényivel, az példátlan. Én nézem a közgyűlési közvetítéseket.
– Mit művelnek?
– Hát nem tisztelik, kérem. Pofákat vágnak, leordítják a fejét. Van hangulat. Csak tudnám, Dorog miért tisztább? Járt már Dorogon?

Tétényinek azt hozzuk szóba, hogy őt – ne vegye zokon – csak Meggyes ellen találták ki. Eddig ez volt az összes politikai muníciója (egy törékeny nő helytáll), de előbb-utóbb több kell. Mindkét oldalnak ki kell lépnie az oppozícióból, ha mellig ér a csőd. Tétényi a választ országos dimenzióba helyezi.

– Az esztergomi példa áthallásos, meglepő párhuzamokat mutat az országos ügyekkel. Szorongató költségvetési helyzet, adósságcsapda, frankhitel. A másik tanulság, hogy a lehető legszélesebb körű ellenzéki és civil összefogás nélkül nem lehet leváltani őket. Ez a választás teszt volt. Nem véletlenül hívjuk a várost „Tesztergomnak”.
Meggyes kilátásai eleinte fényesek voltak. Maga a nagy Giró-Szász készíttetett cégével, a Strategopolisszal pozitív előrejelzést (költségvetési pénzen), fölényes Megygyes-győzelmet jósolva, 65–35 arányban. A fordítottja jött be, ami nem jó előjel a rögös kormányszóvivői pályán.

Magyarországon kétféle polgármestertípus létezik. Az egyik, aki „mindenáron meg akarja mutatni, mit tud”. Hivatali évei korszakjelölőek, ezerrel szórja ki a kötvényt, fejleszt és törleszt. A másik a nyugodt, biztonságos, kiegyensúlyozott működést szereti. Tétényi Éva és Meggyes két ellenpont.

– Megértem, hogy a negyven év után, amíg Esztergom „büntiben volt”, a vezetés át akarta törni a provincializmus korlátait – mondja a polgármester. – De akkor sem lehet elszakadni a pénzügyi valóságtól.
De lássuk is a rögvalót, mivel a város polgárai sem nagyon látják. Ők azt látják, hogy „tizenöt dühös ember” marja egymást a Széchenyi téri kivetítőn, és néha elvágják a kábelt.

– Az adósságállomány – sorolja Éva asszony – 26 milliárdra rúg. Egy ma született esztergomi csecsemőnek 787 ezer forint sara van. Tizenhétmilliárd a kötvénykibocsátás (svájci frank alapon!), 4 milliárd kötvény másik banknál, 4 milliárd a kifizetetlen közüzemi számla, s egymilliárd a resztli, a város gazdasági társaságainak elmaradt finanszírozása.
Ahogy az történni szokott, az adósságot adósságból törleszti a magyar. Nemrég új bankkal szerződött Esztergom, amely annyi engedményt tesz, hogy néhány évig csak a kamatokat kell fizetni, a tőketartozás később kerül sorra. De az keserves óra lesz. Biztosítékul a város összes ingatlantulajdona, 1001 objektum került jelzálogba. Esztergom alól a szó szoros értelmében kicsúszhat a föld.

Hogy ez az adósság miből jött össze, arról a legváltozatosabb teóriák forognak közszájon. Tétényi Éva szerint Esztergom fekete órája akkor jött el, amikor 2008 szeptemberében bedőlt a Lehman Brothers-bankház, s Meggyesék törlesztőrészletei az egekbe szöktek.

A volt polgármester sérült, sebzett lélek. Elkeseredetten „nem nyilatkozik”, de fél óráig dől belőle a kétségbeesés. Hangja szinte elcsuklik, amikor Éva asszony legújabb akciója kerül szóba.

– Nem minősítek – mondja szárazon; azért persze minősít, de az már tényleg háttér, jobb, ha nem idézzük.
Tétényi polgármester váratlanul adósságrendezést kért városa ellen (vagy a városért, ízlés dolga), ami Meggyes szerint csődhelyzettel ér fel. A fideszes képviselők elképedtek.

– Érti őt? Érti őt? – értetlenkedik egy hivatásszerű „nem nyilatkozó”. – Hát véletlen, hogy egyetlen magyar város sem jelent csődöt. A szót is kerülik, mint ördög a tömjénfüstöt. Akkor követte el ezt a... ezt a „cselekményt”, amikor 1,2 milliárd volt a város számláján, a közvetlen kifizetnivalók pedig 140 millióra rúgtak. Ettől kezdve csődben vagyunk, mert aki ilyesmit tesz, lerombolja a jövőt. Magyarországon akkor lesz majd csőd, amikor a többség is úgy akarja.
Érdekes nézőpont.

– Valamit értsen meg – mondja immár Meggyes, és ezt juszt is idézzük, mert van igazság benne. – Nincs önkormányzat hitel nélkül. Ez az ország egy napig sem működhet hitelek nélkül. Esztergom sem.
A választó persze nem díjazza a meggyesi hitelfilozófiát. A termálvíz nélkül emelt élménytermálfürdőt, a lerobbant magánberuházásokat. Az egész vircsaftot.

– Elképesztő az emberek tűrőképessége – mondja a polgármester asszony. – Ha nem jár a busz, megteszi a Tesco-járat, vagy átszállnak a helyközire. Ha az sincs, gyalogolnak.

Az esztergomiak fásultan és kicsit szégyenlősen válaszolgatnak, ha a közcsődről kérdezik őket. Igen, bármikor lecsavarhatják a villanyt, igen, a Vértes Volán nem jár, igen, a közterület-felügyelet téli álmát alussza. És igen, kátyúban vagyunk.

Timea esete a válsággal korszakjelző. Ő a cukor nélküli cukrász. Szakmai gyakorlatra készült az iskolában, amikor a válság mélypontján kifogyott a nyersanyag. Nem volt liszt, tej, tojás, élesztő, só, cukor. Azóta elméletben süti a diótortát.

Teszünk egy kört a szigeten, a párkányi híd felé, a döglött beruházások szarkofágjait fotózzuk. Helytörténeti gyűjtemény nyílhatna ebből. Betonskanzen. Az élményfürdő tényleg élmény, kár, hogy be kellett zárni a veszteség miatt. A fürdőszálló (magántőkéből) az élményfürdőre épült, nem volt mire ráépülni. Félig állt, amikor beütött a válság. Már be sem pucolták. Ki tudja, hány kiló trotil kell majd a szakszerű bontáshoz. Az egyik betoníven sokatmondó, gunyoros graffiti: „Az utódoknak.” Ami sajnos igaz. Unokáik is törleszteni fogják.

Rendőrsorfal védi a fideszes képviselőket: