Nyomunk a világban: a biometrikus azonosítónkat nem veszíthetjük el

A biometrikus azonosítás fokozza a biztonságérzetet, de közben korlátozza a szabadságjogokat – használata egyszerre megnyugtató és félelmetes.

A kilencedikes Zsófi szülei először örültek, hogy lányuk olyan gimnáziumba fog járni, ahol a kapuban ujjnyomatolvasós beléptetőrendszer van: reggel becsekkol a gyerek, és csak a tanítás végeztével távozhat. Legalább nem fog ebédszünetben kilógni a közeli plázába, gondolták. Ám azt zavarónak érzik, hogy az adatkezeléssel kapcsolatban nem kaptak kellő felvilágosítást, és arra sem emlékeznek, hogy beleegyező nyilatkozatot írtak volna alá. Az iskola honlapján olvasható – konkrétumokat elvétve tartalmazó – tájékoztatóban az áll, hogy az ujjnyomat alapján készített biometrikus számsort egy évig tárolják. Adatkezelőnek az intézmény van megadva, képviselője az igazgató, akitől kizárólag írásban lehet kérdezni. Zsófi szülei egyelőre magukban zsörtölődnek: „nem akarjuk a gyerekre felhívni a figyelmet mindjárt az elején”.

Ez a példa is mutatja, hogy bár

a technológia hétköznapi használatáról sokat kell még tanulnunk,

a biometrikus azonosítás és alkalmazása rohamléptekkel fejlődik. A fogalom az egyedi fizikai jellemzők mérését és az ezen alapuló azonosítást jelenti. A szó a görög biosz (élet) és metron (mérni) szavakból jött létre. A biometrikus mérést automatizált módszerekkel végzik számítógépek bevonásával. „Tucatnyi biometriai módszert ismerünk, ezeket két nagy csoportra osztjuk: biológiai alapú és viselkedésbeli azonosítókra”, mondja Dr. Földesi Krisztina, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság alezredese.

A biológiai alapú azonosítók legismertebbje a bőrfodorszál-mintázat, amely a test felületén az ujjjakon, a kéz tenyér felőli oldalán, a lábujjakon és a talp felületén található még. Az ujjnyom és az ujjnyomat, mint ahogyan a tenyérnyom és a tenyérnyomat között is a keletkezés körülményei szempontjából tesznek különbséget. Az első töredékes is lehet (véletlenszerű nyom egy felületen), a második alatt értik egyebek közt a mobiltelefon feloldására vagy akár a festékes mintavétellel mesterségesen rögzített összehasonlító mintát.

„Először az asszírok és a babilóniaiak ismerték fel az ujjnyomat egyediségét, és okmányhitelesítésre használtak olyan agyagpecséteket, amelyekbe belenyomták a hüvelykujjukat. Később Kínában is alkalmazták ezt a módszert.”

További biológiai alapú azonosító a kézgeometria, az érhálózat (tenyér és ujjak erezete), az arc (2D, 3D és hőkép), a szem (írisz és retina), továbbá a DNS. A viselkedésbeli azonosításokhoz tartozik a kézírás, amelynél az írásképet és az írás dinamikáját lehet elemezni; a beszédhang; a járás és a mozgás; a gépírás gyorsasága és dinamikája.

Mást jelent az azonosítás, és mást a hitelesítés: azonosításkor a vizsgált mintát egy nagyobb adatbázissal, azaz n számú mintával vetjük össze (1:n), hitelesítéskor (ellenőrzéskor) pedig egy korábban begyűjtött és tárolt mintával (1:1). Azonosítást végez az iskolai ujjnyomat-leolvasós beléptetőrendszer, amikor pedig a telefonunkat akarjuk feloldani, az a hitelesítés. Utóbbihoz praktikus tanács, hogy használjuk erre a gyűrűs- vagy kisujjunkat, mert azokon a legkevésbé kopott a mintázat, illetve a legkevesebb a sérülés és a szennyeződés.

Az elfogadottságról lehet vitázni

A magyarországi kriminalisztikában mérföldkő volt, amikor először vetették be az ujjnyom-azonosítást: Pekáry Ferenc rendőrkapitány 1902-ben a Scotland Yardra tett tanulmányútja során ismerkedett meg a daktiloszkópia tudományával, majd az 1907-es dánosi rablógyilkosság elkövetőit sikerült azonosítania az új módszerrel. „Csendőrök biztosították a helyszínen talált, véres ujjnyomokkal teli tárgyakat, mert az oktatásuknak akkor már ez is része volt.”

Napjainkban a biometriát mindenre megoldásnak vélik: létezik ezen alapuló beléptetőrendszer, munkaidő-nyilvántartás, egyetemi jelenléti azonosítás, mobiltelefon- és számítógép-titkosítás stb. „Hasznos volna minden újszülött íriszmintázatának dokumentálása, mert azzal az eltűnt gyermekek azonosítása könnyebbé válna, még évek múltán is”, mondja Földesi Krisztina, aki 2006-ban végzett kutatást a biometrikus azonosítás ismertségéről és elfogadottságáról, de akkor még nem volt túlságosan ismert, ezért elfogadott sem.

2014-ben a szombathelyi gyermekrablás után is felmérték a véleményeket, az eset hatására 92 százalék támogatta.

Arra pedig akkor a megkérdezettek 94 százaléka szavazott, hogy az erőszakos bűncselekményért börtönbüntetést töltő elkövetők biometrikus adatait rögzítsék.

Az alezredes szerint is nagy szükség volna társadalmi párbeszédre a témában, mert az egyik oldal szerint a szabadságjogokkal ellentétes az állampolgárok bármilyen kategorizálása, a másik oldal pedig a biztonságérzetének javulását, a bűncselekmények számának csökkenését reméli az ellenőrzés kiterjesztésétől. Kutatások szerint egyébként a túl sok kamera kihelyezése kontraproduktív: kriminalizálja a közteret, ahol éppen emiatt csökkenhet a biztonságérzetünk (ld. A feminista város a férfiaknak is jó, 168 Óra, 2021/39).

Érdekességek a biometriáról

Az írisz (a szem színes szivárványhártyája) a legbiztosabb azonosítók közé tartozik, amely élethosszig változatlan, de a szemgolyó belső falán húzódó retina (recehártya) mintázata már nem állandó: deformálódhat betegségek (például magas vérnyomás) hatására, műtét nyomán, sőt még az alkoholos befolyásoltság is lehetetlenné teszi az azonosítást, mert megváltozik a szemfenék érhálózatának vérrel való telítettsége.

A biometrikus azonosítás nem mindenkinél használható. „Az emberiség 3-5 százalékának például nincs értékelhető ujjnyomatmintázata, mert kisgyerekeknél és nagyon idős korban, illetve egyes betegségek esetén a bőrfodormintázat túl gyenge. Bizonyos szakmákban dolgozók is idetartoznak, például egy kőművesnek simára gyalulja az ujjbegyét a munkája.”

A kétdimenziós arcazonosításnál nem az egész arcot nézik, hanem az arc bizonyos paraméterei alapján állítanak fel vektorokat: mekkora a távolság a szemzug és a fül között, vagy az orr hegye és az áll között. A vektoradatok az évek múlásával sem nagyon változnak.

Csakhogy az arcazonosítást is könnyen lehet manipulálni vagy ellehetetleníteni:

arcmaszkkal, napszemüveggel, arcba behúzott sapkával, piercinggel, a fej elfordításával.

A biometria sem kijátszhatatlan. Míg a belső biometrikus azonosítók a legkevésbé másolhatók vagy hamisíthatók, a külső azonosítók könnyebben preparálhatók: ujjnyomatmásolat készíthető profi CNC-marással vagy 3D-nyomtatással. Persze ma már egy komolyabb rendszer képes élőminta-ellenőrzésre, azaz észleli, hogy van-e az ujjban vérkeringés. Ami a belső azonosítókat illeti: az egypetéjű ikreknek azonos a DNS-ük, tehát náluk más módszert kell alkalmazni, például ujjnyomat- vagy íriszazonosítást.

Egyes biometrikus azonosítók túlságosan könnyen manipulálhatók, ilyen például a hang. Nemrég az Egyesült Arab Emírségekben az egyik bankból 35 millió dollárt utalt el az alkalmazott úgy, hogy telefonon és e-mailen kapott erre utasítást – mint kiderült, megtévesztéséhez manipulált hangfelvételt használtak a tolvajok. A hétköznapokban sem célszerű hangot használni azonosításra, hiszen akár egy nátha meggátolhatja, hogy belépjünk a számítógépünkbe, ha azon hangalapú a feloldási eljárás. Az összetett rendszerek lassabbak, de nagyon pontosak: például az arc-retina, ujjnyomat-retina, arc-kézgeometria párosítás.

A biometriai azonosítás önmagában nem sért személyiségjogokat, de például az íriszből vagy a retinából lehet következtetni szembetegségre, az arcazonosításból bőrbetegségre, a DNS-ből genetikai betegségre, a pulzusból szív- és érrendszeri betegségre – és nem kizárt, hogy az adatkezelő visszaél ezzel az információval. „Fontos kérdés, hogy milyen garanciákat biztosít a rendszer működése, az adatok felhasználását szigorúan szabályozni kell.”

Mit hozhat a jövő?

A társadalomban a fogyatékkal élők számára lehet különösen hasznos a biometria. „Kiválthatja a tudásalapú és a tárgyalapú azonosítást és ezek eszközeit, azaz előbbihez a jelszavakat, utóbbihoz a kulcsot, chipkártyát – mondja Földesi Krisztina.

– Semmit nem kell magukkal vinniük, a biometrikus azonosítójukat nem veszíthetik el, nem lophatják el tőlük, bármikor könnyen igazolhatják magukat.

A biometrikus azonosításhoz további információk is hozzárendelhetők, tehát ha például egy mozgássérült íriszazonosítással bejelentkezik valahová, akkor a beléptetőrendszer vagy segítőt hív neki az épületben történő közlekedéshez, vagy akadálymentes útvonalat javasol számára.” Az ajtókilincsbe épített érhálózat-azonosító is a kulcs megbízható kiváltója lehetne.

A filmekben már látjuk a jövőt: „Az egyik Mission Impossible filmben rátetetik a delikvens kezét az autóra: kézgeometria alapján azonosítják. Vagy a fegyveren ujjnyomat-azonosító van, hogy csak az süthesse el, aki jogosult erre.” Műszaki fejlettségben tartunk már itt, inkább az okoz nehézséget, hogy az adott rendszernek mekkora egyedszámot kell figyelembe vennie, mekkora háttéradatbázisból kell dolgoznia. „Jelenleg még bizonytalan eljárás a mozgásazonosítás, de a jövőben nagyon jól lehetne használni, mert viselkedést is lehet vele azonosítani, és így előre jelezni bizonyos viselkedésmintákat. Például egy határállomáson ki lehetne szűrni a csempészt a nem tudatos mozgása alapján: a nyakát behúzza, ide-oda forgatja a fejét, körbetekintget. A biometria már ma is hatékonyabbá teszi a rendőri munkát, és biztonságosabbá a jövő társadalmát”, mondja az alezredes.

(Hasonló témájú cikkeket a 168 Óra legújabb számában olvashat. Kiemelt kép: 168-grafika)