Ön beindítja a motort, Alaszkának meg annyi
Nem elég, hogy rekordmennyiségű jég tűnik el az Északi-sark környékén, és felenged az állandóan fagyott talaj, az éghajlatváltozás még a szárazföld egy részét is a tengerbe söpri.
Kutatók arról számolnak be a Geophysical Research Letters című szaklapban, hogy Alaszka északkeleti partjának egy szakaszán megkétszereződött az erózió mértéke az elmúlt ötvenkét év alatt. A sarki partvonalak ekkora pusztulása valószínűleg komoly kihatással van a helyi ökoszisztémákra, az ott élő közösségekre, valamint az olaj- és gázkinyerésre is.
Az Amerikai Geológiai Intézet (USGS) kutatója, Benjamin Jones kollégáival együtt Északkelet-Alaszka egy hatvan kilométeres partszakaszának légifelvételeit elemezte, hogy megtudja, mennyi föld tűnt el innen.
1955 és 1979 között a partvonal átlagosan évente 6,8 métert hátrált. A következő huszonhárom év alatt ez az iram huszonnyolc százalékkal nőtt. Végül 2002 és 2007 között már évente 13,6 métert harapott le az erózió egy év alatt. 2007 és 2008 között, amikor rekordmennyiségű jég tűnt el a tengerről, a part egy szakaszán huszonöt méter szárazföld radírozódott le.
Jones szerint ez a tendencia az éghajlatváltozás különböző hatásainak tudható be: a tengert borító jég eltűnésével és a viharok erősödésével e partokat egyre keményebben bombázzák a hullámok. A melegebb víz és a növekvő tengerszint súlyosbítják mindezt. Az északi-sarki partok ugyanis különösen fogékonyak az erózióra, mert csupán a jég tartja össze őket.
Az erózió hatásai már szembetűnőek: egy 1970-es évekbeli olajfúró próbakút 2004 és 2005 közt kisodródott a tengerre, egy elhagyott inupiak falu is veszélyben forog. Az itt fészkelő vonuló madarak és az itt borjadzó negyvenötezer karibu sem érezheti magát biztonságban - írta az MTI.
Jerry Brown, a Nemzetközi Permafrost Szövetség volt elnöke így nyilatkozott a "ScienceNow" című internetes oldalnak: "A vizsgált terület szélsőséges lehet, de sokat tanulhatunk a szélsőségekből".
