Nem is hinnénk, milyen jótékony hatású egy kiadós zokogás
Valóban jó ötlet ennyire átadni magunkat az érzelmeinknek? Úgy tűnik, igen. Az Indianai Egyetem legújabb kutatása szerint azok a sportolók, akik egy meccsük elvesztése után jól kisírják magukat, hosszú távon jobban teljesítenek. A kutatók szerint ez a „gátlástalanság” igazából a magas önbecsülést jelzi. Azonban nem csupán ez az egyetlen előnye a sírásnak: egyre több bizonyíték utal arra, hogy a sírás az allergiát is visszaszorítja, sőt még a reumás ízületi gyulladás okozta fájdalmat is enyhítheti. Lássuk, miben segíthet egy kiadós könnyezés!
A kutatási eredmények arra utalnak, hogy a sírás segít az immunrendszer szabályozásában. Egy 2006-ban végzett kísérlet során 60 ekcémában és latex-allergiában szenvedő beteget kértek fel arra, hogy nézzék meg a Kramer kontra Kramer című romantikus filmet. A film előtt és után a kutatók latexet helyeztek az alanyok bőrére, és megvizsgálták a reakciót. Kiderült, hogy azoknál a résztvevőknél, akik sírtak, kisebb bőrreakció jelentkezett, mint azoknál, akik nem könnyezték meg a filmet. Egy másik, reumás ízületi gyulladásos betegeket vizsgáló japán kutatás pedig azt mutatta ki, hogy akik könnyen elsírják magukat, kevesebb fájdalmat és tünetet tapasztalnak, mint azok, akik kevésbé érzelmesek.
Ad Vingerhoets, a Tilburgi Egyetem pszichológus professzora elmondta, hogy a nők általában gyakrabban sírnak, mint a férfiak, amit persze magunktól is sejtettünk, ugyanakkor az élet jelentős eseményeikor, például gyász esetén, a két nem bizony azonos arányban sír. A kutatások emellett azt is kimutatták, hogy a férfiak hajlamosak a pozitív eseményekkor sírni, míg a nők inkább a negatív események bekövetkezésekor itatják az egereket. A különbségek a hormonoknak tulajdoníthatók. A nőkben a prolaktin a sírásért felelős legfontosabb hormon, amelynek szintje sírás előtt és alatt megemelkedik. A kutató szerint a férfiak esetében valószínűleg a tesztoszteron hormon gátolhatja a sírást, ennek köszönhető, hogy ők ritkábban sírnak, mint a nők. Természetesen az emberek személyiségétől is függ, hogy milyen gyakran könnyeznek – a neurotikus vagy akár csak az érzékeny, empatikus emberek például nagyobb valószínűséggel fakadnak könnyekre.
A prolaktinszint növekedésének hatására ugyanakkor az alkohol is megríkathatja az embert. Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy italozás hatására jobban átadja megát a különféle érzelmeknek: nemcsak a vidámság, de a bánat is eluralkodhat rajtunk. Továbbá a kialvatlanságtól is nagyobb eséllyel sírunk, ami azzal magyarázható, hogy az állapot az érzelmeinket szabályozó limbikus rendszert befolyásolja. A limbikus rendszer működését ugyanakkor valamilyen betegség, például stroke vagy agysérülés, illetve Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy szklerózis multiplex is kibillentheti az egyensúlyából. Ilyen esetben patológiás sírásról, más néven érzelmi inkontinenciáról beszélünk. Azonban a normális sírás áldásos dolog, bár sok ember érzi úgy, hogy hiába szeretne sírni, hiába „esne jól” sírni, mégsem megy. Ilyen estben, az agy kémiáján túl, azt a lelki elhatározást is kell elfogadni magunkban, hogy „szabad sírnom”.
