Napórának épülhetett eredetileg a római Pantheon
A Pantheon homlokzatán ma is olvasható felirat szerint Agrippa, Augustus császár veje építtette Kr. e. 27-ben. Az épület azonban csak Hadrianus császár uralkodása alatt, Kr.u. 128 körül készült el teljes pompájában, az Agrippa-féle épületnek feltehetően csak jelentéktelen részeit használták fel benne. Két részből áll: a nyolcoszlopos előépítmény, a porticus mögött 43,30 méter átmérőjű, kupolával fedett, hatalmas rotunda alkotja az épület magját. A rotunda belső terét félkör- és szögletes alaprajzú térbővületek gazdagítják: a hét fülke a hét bolygót jelképezi. A tér megvilágítását 8,92 méter átmérőjű oculus biztosítja: a felülről bezúduló fényköteg tovább növeli a tér drámai hatását.
Robert Hannah, az új-zélandi Otago Egyetem kutatója, aki az ókori időmérők szakértője, 2005-ben gondolkodott el a Pantheon eredeti rendeltetésén, amikor a Time in Antiquity (Idő az ókorban) című munkájához végzett vizsgálatokat az Örök Városban - olvasható a New Scientist című tudományos hírportálon.
A tudósban már a legelső látogatáskor felmerült, hogy a Pantheon több mint egy egyszerű templom. A téli hónapokban az oculuson keresztül bejutó délutáni napsugarak a kupolát világítják be, míg nyáron, amikor magasabban "áll" a Nap, sugarai a falakat és a padlózatot pásztázzák. Márciusban és szeptemberben, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején viszont a napsugarak a kupola és a falak közötti résen, a Pantheon nagy északi bejárata fölött beépített rácsozaton keresztül jutnak ki a rotundából az előépítménybe. E két napon, ha a bejárat zárva van, csupán így jut természetes fényhez a porticus -- írja az MTI.
Robert Hannah meggyőződése szerint ez nem lehet véletlen: a kupola a kerek nyílással a csúcsán a római korban az évszakok jelzésére készített napórákra emlékeztet.
A Pantheon jelentése az összes isten temploma. Az épület kupolája a mennyboltot jelképezi, ahol a rómaiak hite szerint az istenek lakoznak. Napéjegyenlőség idején a Nap az égi Egyenlítőn van. (Ez az az égi kör, amelyben a földi Egyenlítő síkja az éggömböt metszi). Az égi Egyenlítőt tartották a rómaiak az égbolt "legstabilabb" pontjának, a legtökéletesebb tartózkodási helynek az istenek számára. Robert Hannah szerint a napéjegyenlőségek megjelölésével a Pantheon volt hivatott az istenek sorába emelni a császárokat, akik szertartásokat végeztek a templomban.
James Evans amerikai csillagászattörténész érdekesnek tartja a kutatást, mondván, hogy építészetileg a Partheonban megtalálhatók a világmindenség és a birodalom, a Nap és a császár közötti szimbolikus kapcsolatok. Ennek ellenére nem látja bizonyítottnak az elméletet, ráadásul a Pantheonban semmiféle olyan felirat, megjelölés sem maradt fenn, amely az épület napóra voltára utalna.
Robert Hannah szerint viszont az ókori napórákat nemigen látták el használati utasításokkal. "A kultúra részei voltak, nem volt szükség semmiféle magyarázatokra" - vélekedett az új-zélandi kutató.
