Mutálódik, de egyelőre nem veszélyes annyira a majomhimlő

Kemenesi Gábor szerint a tudományos világot jelenleg a leginkább az aggasztja, hogy egészen addig, amíg nincs minden egyes kontakt és eset feltárva, addig nem kijelenthető, hogy a betegséget kordában tudják tartani. A tudósok legfőbb félelme, hogy a majomhimlő vírusa esetleg kiszabadul abból a jól körülhatárolható közösségből, amiben most terjed, és netán „rátalál” egy Afrikán kívüli, akár európai állatcsoportra, mert akkor tartósabban is „megvetheti a lábát” – magyarázta a PTE adjunktusa az Infostartnak. Hozzátette, hogy „mindez még nyilván csak egy hipotézis, de ami miatt egy virológusnak görcsbe rándul a gyomra, amire nincs szükségünk, az ez”.

A szakember azt is leszögezte, hogy a majomhimlő nem összehasonlítható a most telterjedt SARS-CoV-2 koronavírussal. Előbbi nemigen okozhat világjárványt, miután egy teljesen más vírus terjeszti a betegséget, egészen eltérő virológiai mutatókkal.

A kórokozó esetleges mutációját illetően emlékeztetett, hogy a majomhimlő terjedéséért felelős vírus a Poxviridae családba tartozik, ami a SARS-CoV-2-höz mérten sokkal nagyobb, ráadásul DNS alapú – míg a Covid RNS –, vagyis jóval nagyobb a genomja, emiatt pedig sokkal nehézkesebb a tudományos vizsgálata az újabb mutációknak. Természetesen ettől még a vírus nyilván mutálódik, csak – nagyon leegyszerűsítve – nehéz és hosszadalmas megállapítani, hogy van-e annak lényegi hatása mondjuk a terjedésre, stb. – tette hozzá a virológus, megismételve: senki ne várjon hasonlóan gyors vizsgálati eredményeket, mint a koronavírus esetében.

Kemenesi Gábor szerint tévhit, hogy az európai tünetek eltérnek az afrikaiaktól. Mint mondta, a majomhimlő vírusa jó pár évtizede ismert, tehát van már szakirodalma. Ami nem ismert, az az, hogy Afrikán kívül egy járványos helyzetben hogyan viselkedik, hiszen egy-egy afrikai járvány teljesen más szociokulturális közegben zajlik, mint egy európai.

Mindazonáltal Afrikában is megfigyelhető volt, hogy klinikai, virológiai szempontból mi a terjedés mechanizmusa. Ez a majomhimlő esetében a közeli testkontaktus, ami a virológus szavai szerint nagyon sok mindent jelenthet, a szexuális úton való terjedést is, amit mostanában sokat hallani. De ez nincs ellentétben a szakirodalommal, miszerint

emberről emberre főként a háztartásokban, a családtagok között tud terjedni, akik között nyilván a közeli kontaktus megvan

– magyarázta a szakértő.

Megismételte, hogy a világsajtóban megjelent, új tünetekről szóló hírek önmagukban nem igazak, legfejtebb az új terjedési mód (szexuális érintkezés), de ez nem változtatott azon, hogy

• közeli bőrkontaktusról kell hogy szó legyen,
• ami kimerülhet bármilyen cselekményben, ami ezt a fogalmat kimeríti.

A betegség súlyosságát illetően a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa újfent azt emelte ki, hogy a szakirodalmi tudás it is csak az afrikai eseteken alapul, és nyilván az ottani közegben az egészségügyi ellátottság, a diagnosztikum, illetve a legtöbb egyéb aspektus nagyban eltér az európaitól. Ezért fölösleges az afrikai számokat az itteni esetekre vetíteni, így azt sem lehet összevetni, hogy milyen arányú a halálozás.

Amit viszont biztosnak vehetünk, azok az általános tünetek – jegyezte meg Kemenesei Gábor –, ami a magas láz, a duzzadt nyirokcsomók és a levertség, ahogyan jellemzően minden vírusfertőzés esetében. Ezután néhány nappal jelentkeznek a kiütések, amik egészen enyhék, egészen aprók is lehetnek. Tehát, ahogyan azt a külföldi szakmai szervezetek és a járványügyi hatóságok is kommunikálják, momentán azok vannak fókuszban, akik kontaktusba kerülhetek olyan személlyel – vagy azok közösségével – akiről gyanítható, vagy már igazoltan kiderült, hogy majomhimlős, és az említett tüneteket tapasztalja.

A virológus végül hangsúlyozta: itt nem arról van szó, hogy valaki mondjuk a buszon utazva elkaphatta a betegséget, mert ez a járvány nem tart itt, emiatt semmiképpen sem kell aggódni.