Mit tegyünk a hólyaghurut megelőzésért?

A húgyúti gyulladásos megbetegedések leggyakoribb formája a nők ún. „nem komplikált” alsó húgyúti fertőzése, amit a köznyelvben hólyaghurutnak neveznek. A gyakori előfordulás hátterében a nők anatómiai adottságából következően könnyebben létrejövő fertőződés mellett a rosszul megválasztott vagy a nem kellő ideig alkalmazott antibiotikum-kezelés is meghúzódhat. A kiújulások számának csökkentésében a megelőzés jelentős szerepet játszik, aminek bizonyítottan, illetve feltételezetten hatékony módjai léteznek.

Sok esetben a beteg nem jelzi az orvosnak magától, hogy az esetében visszatérő problémáról van szó, így rákérdezés nélkül ki sem derül. Ilyenkor meg kell tudni a kórelőzményi adatokat, a nőgyógyászati panaszokat, esetleges hüvelyi folyást, és el kell beszélgetni az életmódról, a folyadékfogyasztás mennyiségéről, a táplálkozási és szexuális szokásokról, az intim higiénéről, de akár az öltözködésről is, hiszen felfázáskor lokálisan gyengül az immunrendszer, ami megkönnyíti a bakteriális inváziót. A beteggel való beszélgetésnek, a bizalom kiépítésének nagy jelentőséget tulajdonítok, hiszen a beteg együttműködése nélkül ez a betegség nem kezelhető eredményesen. Egyszeri alkalom esetén a szakrendelői betegforgalom mellett szinte lehetetlen időt szakítani az ultrahangos vizsgálatra, de visszatérő fertőzés esetén fontosnak tartom. Húgyúti kövességre, daganatokra, idegentestekre és más komplikáló tényezőkre, rendellenességekre derülhet fény.

Felelősségünk van az első ellátás során is, hogy a szakmai irányelveknek megfelelő módon és ideig kezeljük a betegeket. Az orvos-beteg találkozás ne csak automatikus receptírás legyen! Ismernünk kell a helyi antibiotikum-rezisztenciát is, nem elegendő a külföldi adatok ismerete. Amennyiben lehetséges, célzott antibiotikumos kezelést alkalmazzunk.

Fontos, hogy a beteg tisztában legyen a betegség természetével, hogy az életmódját, szokásait meg tudja változtatni a fertőzés csökkentése vagy megelőzése érdekében. Ha a beteg nem irreális elképzelésekkel kezd egy több hónapos terápiába, akkor nem fogja becsapottnak érezni magát, hanem elfogadja azt, ha esetleg mégis kiújulnak a tünetek. Érdemes arra is felhívni a figyelmét, hogy a piaci forgalomban kapható számos bizonytalan eredetű és hatású készítmény helyett olyat válasszon, aminek klinikai vizsgálatok igazolták a hatékonyságát. Természetesen ezek sem csodaszerek, de jó esélyt adnak arra, hogy megelőzzük a rövid időn belül jelentkező ismételt fertőzést. A költségekkel kapcsolatban azt is világossá kell tenni a beteg számára, hogy hosszú távon a megelőzés tűnik költséghatékonyabbnak. Az antibiotikum is több ezer forintba kerül, amit minden kiújulás esetén meg kell fizetni, nem is beszélve az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának veszélyéről.

Az orvosnak időt kell szánnia a beteggel való beszélgetésre, felvilágosításra és megfelelő tájékoztatásra, a bizalom kiépítésére. A beteg kooperációja maximális szerepet játszik a kiújulások kivédésében vagy azok számának csökkentésében. Ehhez elengedhetetlen, hogy ő is megértse a folyamatot, és bizalommal legyen a kezelőorvos felé, elfogadja és betartsa tanácsait.

Ha mi megfelelően kommunikálunk, a beteg érzi, hogy segítő szándékkal egy tudományosan megalapozott készítményt ajánlunk, és nem betarthatatlan ígéretekkel próbáljuk meggyőzni őket, akkor eleget tettünk azért, hogy motiváljuk a megelőzést szolgáló módszer elkezdésére és végigvitelére. Ilyen előzmények után nekünk is bíznunk kell a betegben, hogy valóban be is fogja venni a javasolt gyógyszert. Ha az ellenőrző viziten mégis az derül ki, hogy ezt nem tette meg, azt megfelelő empátiával és türelemmel kell tudomásul venni, és kideríteni az okát, ami lehet, hogy anyagi természetű volt, vagy esetleg mástól más információt kapott. A beteg bizalmát veszthetjük el, ha ezt haraggal fogadjuk vagy személyes sértésnek vesszük.

Csak tájékozott beteg tud felelős döntést hozni, ami egyben a jó együttműködés alapfeltétele – mondta el a 168 Óra Praxis rovatának Dr. Fazakas Zsolt urológus.