Minden, amit tudni szeretnél...
...a vándormadarakról, de eddig még egyik sem válaszolt neked. Itt most megtalálod összegyűjtve.
Ámbár van néhány személyes ismerősöm a tollas populációban, s a mi kertünkben szokott – többek között – telente menedéket kérni a skandináv fenyőrigók hada, magam csak nemrég lettem nagyon érzékeny e téma iránt, amikor holtfáradt és éhező fecskék rajaival találkoztam a Balaton mellett. Némelyik már feladta: leült az országútra, és nem röppent fel akkor sem, ha az autó már odaért...
Ebből az enciklopédikus kötetből most majdnem minden kiderül. Például, hogy a vándorlóknak csak egy része repül, más részük gyalogol (struccok, emuk) vagy úszik (pingvinek és alkák).
A távrepülés világbajnoka valószínűleg a füstifecske (akár 30 ezer kilométeres röptével is), a magassági rekorder pedig az indiai lúd, amely kilencezer méteren a Himaláját is átrepüli. A legsebesebben a kolibri csapkod a szárnyaival (másodpercenként 25-50-et), és ők képesek tolatni is. Amerikában a téli estifecske nem vándorol, inkább hibernálja magát.
Európában és Ázsiában új légi népvándorlás zajlik: mintegy kétszáz faj ötmilliárd egyede kap szárnyra rendszerint.
A nyugati gólyák a Gibraltári-szorost választják, a keletiek a Boszporuszt.
A vitorlázva repülő ragadozók is errefelé járnak. 1985 tavaszán a Vörös-tenger felett 850 ezer darázsölyvet regisztráltak. Vannak olyan énekes ragadozók, amelyek bevegyülnek kistestűek közé, és útközben belőlük szolgálják ki magukat (tövisszúró gébics).
A vándormadarak serege tarka. Egy 20 kilós hattyú akár tízezer kolibri tömegét (2 gramm vagy kevesebb!) is kiteheti. Hogy mikor indulnak, hogyan tájékozódnak, hova szállnak – mindez és ennél is több e könyvben. A szereplők neve önmagukban is figyelemre méltó: a törpejégmadár, a zászlós lappantyú, az ametisztseregély, a gyurgyalag vagy az ollósfarkú tirannusz neve cseng olyan szépen, mint a hajdani dán/norvég királyé: (az áfonyától) Kékfogú Haraldé. (Akinek emlékét ma a bluetoothszabvány őrzi.)
(A madárvonulás atlasza. A Marschall Edition kiadását dr. Bankovics Attila és Gyenge László magyarította a Cser Kiadó számára.)
