Metroszexualitás, avagy hol a határa a túlzott igényességnek?

A metroszexualitást, mint jelenséget talán érdemes abból a szempontból közelíteni, hogy a szó első részeként megjelenő „metro” a nagyvárosi létet, a metropoliszt jelöli. Emiatt lehet hasznos körüljárni ezt a témát a szociológia és a divat összefüggéseit szem előtt tartva, illetve a társadalmi állapotot leíró élménytársadalom elméletét alapul véve. Egy felmérés szerint Európában már a 35 év alatti felnőtt férfiak közel fele metroszexuálisnak, de legalábbis kiemelkedően igényesnek mondható.

2010. július 1., 11:54

Az ápolt megjelenés a férfiak körében is egyre inkább a városi lét velejárójaként, elvárásként jelenik meg. Ugyanakkor a blogok többségében túlzott igényességgel hozzák összefüggésbe ezeket a férfiakat. A posztok íróiból és a hozzászólásokból is heves indulatokat olvashatunk ki. A kérdést tovább bonyolítja, hogy ellentétben a nyugati társadalmak nagyvárosaiban élő nőkkel, nálunk még a hölgyek sem fogadják lelkesedéssel, ha egy férfi olyan eszközökhöz folyamodik, amely az évszázadokon keresztül női privilégium volt. Érdemes tehát ezt megvizsgálni, hogy mitől lehet vonzó egy ilyen férfi a nagyvárosi nők számára.

Az utóbbi évtizedekig a férfiideált leginkább a „macsó” szóval lehetett leírni. Az izmos, bátor, elszánt, családját, hazáját védelmező férfi képét közvetítették a filmek, plakátok. Ezek a férfiak nem külső jegyekkel szerezték meg azt a pénzt, és hatalmat, ami biztonságot és jólétet teremtette meg a nők számára.

Mára a kép megváltozott, és a bevezetőben felvázolt két vizsgálandó szál egybefonódott. A mai élménytársadalomban a jólét fokmérője és szimbóluma a szabadidő és annak eltöltésének módjai. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha az elképzelt társadalmi ranglétra minél magasabb fokán állunk, annál több a szabadidőnk. Legalábbis férfiként ezt igyekszünk – különböző eszközökkel – kommunikálni. E tematika szerint a társadalmat az élményközösségek alakítják.

A társadalmi rétegek régen is aszerint képződtek, hogy a tagok milyen anyagi lehetőségekkel bírtak. De mára lényegesen könnyebbé vált egy középosztálybelinek is megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel egyes élményközösségek tagjává válhat. Elegendő a megfelelő igényességgel kiválasztani a külsőségeket, a megjelenést és a tárgyakat, eszközöket és máris a legfelső körökhöz tartozónak érezheti magát az ember. Ezen a szinten a pénzbeli különbségek is homályosabbá válnak, hiszen a milliárdos és a középvezető is ugyanabban az élményben részesül egységnyi szabadidejük eltöltése alatt: például ugyanott golfoznak. Azonban a tagok között létrejönnek azok az íratlan szabályozások, melyek megkövetelik azt a fajta igényes megjelenést, ami megkülönbözteti a társadalmi osztályokat.

A megkülönböztetés két irányba vihet. Az első a megkülönböztetés feloldása az alsóbb rétegekben, ami alapvetően az utánzással valósítható meg. Ezeket a külső jegyeket igyekeznek átvenni, és így a csoporthoz való tartozásukat mutatni, azok, akik valójában nem is részei az adott élményközösségnek.

Egy másik izgalmas elmélet a dologtalanságra épül. Thorstein Veblen leszivárgás elméletében írta le a dologtalanság jellemzőit. E szerint az a legfontosabb, hogy az egyes fogyasztási cikkeknek milyen jelentést kölcsönözhetünk, és nem az, hogy mennyi munkába kerül az előállításuk. A dologtalanságelmélet másik kulcsa: minden ember arra törekszik, hogy dologtalanságát külső jegyekkel reprezentálja. Magyarázatként gondolhatunk például a fűzőkre, parókákra, hatalmas csúcsos cipőkre, melyekben nem lehet dolgozni. Ezek elsősorban a korábbi évszázadokban az uralkodó osztály privilégiumai voltak, de az alattvalók utánzása leszivárogtatta az alsóbb osztályokba is. A dologtalanság megjelenítő eszközeivel azt igyekeztek reprezentálni, hogy annyi pénzük és akkora hatalmuk van, hogy nem kell dolgozniuk.

Ezen elmélet követői ma a topmodellekben látják a dologtalanság csúcsát. A követők álláspontja szerint az ember értéknek tekinti a dologtalanságot, és ezért sok nélkülözésre is képes. A metroszexualitás jegyeit tehát tekinthetjük a dologtalanság reprezentációjaként (hiszen talán joggal gondolhatjuk azt, hogy annak a férfinak, aki munkával keresi a kenyerét, nincs ideje kinézetével annyit foglalkozni).

A nők körében tehát az erőt és a hatalmat már nem a macsó típus jelképezi. Arról nem is beszélve, hogy a szexualitásban az élmény fokozása a minőség felé irányítja a figyelmet, ami az érzékenységgel, spiritualitással, lelki tényezőkkel fonódik össze. Ugyanakkor az ebben való elmélyülés szintén inkább szabadidő, mint pénz kérdése.

A metroszexualitás elterjedését hazánkban a szociális tényezők is hátráltatják. Nem alakult ki a hagyományos értelemben vett polgárság, így nehezen megfizethető a valódi igényesség, a pótlás viszont sokszor nevetséges (pl. hajzselé, szolárium). Az igazán márkás dolgokat valóban csak a felső réteg képes megvásárolni.

Dr. Szombath Csaba pszichológus, szociológus véleményét kérdeztük:

Mi a probléma a metroszexualitás hazai megítélésével?

Én nem szeretek problémát látni ott is, ahol még nincs. Nem hiszem, hogy a metroszexualitás széles társadalmi csoportokat érintő vagy foglalkoztató kérdés.

Ha ez így van, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik jóval átlag feletti megjelenésükkel akár még fel is hívják magukra a figyelmet?

Tény, hogy a nagyvárosokban, különösen Budapesten van egy szűk réteg a férfiak és a nők körében is, akik messze az átlag fölött foglalkoznak a megjelenésükkel. Azonban ezeknek az embereknek a foglalkozása ezt gyakran meg is követeli. Részben a látszatból élnek, sokat vannak reflektorfényben vagy a figyelem középpontjában. Ettől ők még sem nem jobb, sem nem rosszabb emberek, mint mások.

Lehet-e bármilyen következménye ennek a viselkedésmódnak szélesebb társadalmi rétegekben?

Én gondot kizárólag abban látok, ha emberek olyan szerepeket és viselkedést próbálnak felvenni, amihez személyiségüknek semmi köze, vagy ha van is, ezeket a szerepeket túlhajtják. Sajnos, a közszereplők között ez nem ritka, és gyakran a lelki és fizikai egészség jelentős romlásához vezet. Napjainkban a médiának ebben jelentős felelőssége van. Ahogy abban is, hogy a küllemen kívül – ami sokszor inkább adottság – kevés valódi emberi érték kerül a figyelem középpontjába.

Mi történhet akkor, ha az egyén ilyen mintákat kezd el követni?

A legnagyobb nehézséget ez azoknak jelenti, akik saját személyiségük bizonytalansága okán olyan mintákat, ideálokat kezdenek követni, amelyek számukra messze vannak a realitástól. Ez állandó kudarcok sorozatát okozhatja. A külső és belső világ diszharmóniája gyakran szembeötlő, a környezet számára nevetséges vagy jobb esetben sajnálatos. A kudarcok mellett ezek az emberek azt is elmulasztják, amire valójában képesek lennének, és amiben ténylegesen örömöt találhatnának. Szomorú és egyben szélsőséges példák az egzisztenciális elbizonytalanodás, eladósodás, a kriminalitás vagy a nemi identitásban és a nemi szerepekben való elbizonytalanodás irányába mutatnak.

Pszichés szempontból mit tanácsolna nekünk, ha a metroszexualitás jegyeit fedezzük föl magunkon, másokon?

Összességében azt mondanám, hogy az ember saját magával legyen elsősorban összhangban. Akkor olyan munka, baráti, családi és más környezetet fog választani, ami neki leginkább megfelel. A metroszexualitáshoz kapcsolódó életforma önmagában se nem rossz, se nem jó, de viszonylag kevesen vannak azok, akiknek a szó klasszikus értelmében ma valóban a sajátjuk. Annyi azonban megjegyzendő, hogy egy férfitől is elvárható, hogy legyen igényes magával szemben, és ápoltsága, fittsége, megjelenése legyen összhangban adottságaival, belső értékeivel és kulturális környezetével.

A Rózsakert Bevásárlóközpontban lévő NewMarilyn Férfi szalon (

www.newmarilyn.hu) kozmetika, fodrászat és testformáló részlegében működik Kaviczky Ágnes termékfejlesztő és gyártó referencia kozmetikája. ( www.kaviczky.hu) Tőle kérdeztük milyen potenciált képviselnek a férfi kozmetikumok a portfóliójában.

„ Néhány országban az utóbbi évben több mint 10%-al nőtt a férfi kozmetikumok forgalma."

Annak reményében, hogy a jelenlegi stagnálás után nálunk is elindul a növekedés, mi a hazai piacon a cosmeceutical termékekkel jelentünk meg, mely új fogalom a szépségápolásban, ugyanis a kozmetika előre lépését jelenti a gyógyászat irányába. Olyan luxus kategóriájú készítmények, melyek kis molekulájú, sejtszinten ható, aktív növényi összetevők bőrbe juttatásával fejtik ki hatásukat.

A KAVICZKY termékcsalád a természetességet képviseli, amely mentes minden szintetikus tartósítószertől, színezéktől és illatanyagtól. A cél az, hogy olyan prémium kategóriás kozmetikai vonal jöjjön létre, amely küllemében és tartalmában is megfelel a világ elvárásainak és azokat az értékeket hordozza, amelyek Magyarországra jellemzőek. A kifejlesztett termékcsalád bázishatóanyagához ezért választotta Kaviczky Ágnes a világon egyedülálló Hévízi tó vizét és iszapját.

Ha most ilyen krémet vásárol nálunk 15 000 Ft értékben bőrének egészsége érdekében, meglepjük egy 5000 Ft értékű utalvánnyal, amit szalonkezelésnél, vagy polarizált fénnyel valófogyasztó kezelésnél használhat fel. Az akció érvényes a Gellért Hotelben lévő Szépségszalonban is. (

www.gyalog-h.hu)