Megújuló energia – a fogyasztói társadalom megmentője?
Egy, a közelmúltban napvilágot látott jelentés megpróbálja kikezdeni a kopernikuszi körforgás meghatározó koncepcióit a megújuló energiákról, illetve általában a fenntarthatóságról. Talán nem éppen olyan üzenet, melyet a környezetvédők szívesen hallanak, de akkor is igen komolyan kell vennünk, máskülönben felléphet az a helyzet, hogy jó szándékaink olyan célokat szolgálnak, melyek nem oldják meg a környezeti válságot. ()
A legtöbb ember, köztük sok környezetvédő, úgy vélik, hogy a nyugati típusú fogyasztói életmód fenntartható, sőt globalizálható, köszönhetően a megújuló energiaforrásoknak, és a termékek tiszta és hatékony előállításának. Ez a hozzáállás főként a környezetvédelmi kérdések politikai megközelítésében jelenik meg, és azt az üzenetet hordozza, hogy gazdaságaink növelhetők az ökológiai hatások csökkentése mellett.
Ez a vélemény főként azon reményen alapszik, mely szerint a megújuló energiaforrások idővel helyettesítik majd fosszilis üzemanyagokat, arról azonban már kevesebb szó esik, hogy valójában mennyire reális ez az elképzelés. A környezetvédők természetesen nagyon szeretnének hinni mindebben, csakhogy ez édeskevés.
Dr. Ted Trainer kevés elismeréssel ugyan, de közel egy évtizedet töltött a megújuló energiára és egyéb technológiákra vonatkozó adatok vizsgálatával, melynek eredményei nemrég jelentek meg. Ellentmondva a széles körben elfogadott feltételezéseknek, Trainer állítása szerint a megújuló energia és az egyéb technikai megoldások nem fenntarthatóak a növekedésalapú, energiaigényes fogyasztói társadalmakban.
Trainer technológiával kapcsolatos alapvető kiindulópontja, hogy az ökológiai túllépés mértéke már olyan nagy, hogy önmagában a technológia már nem képes megoldani korunk ökológiai válságát, különösen nem egy, a gazdaság és a globális populáció növelésére berendezkedett társadalomban.
Az ökológiai problémákra adott technológiai megoldások legfőbb szószólója Amory Lovins, aki leginkább a „4 tényező” elméletéről híres. Érvelése szerint a technológia kihasználásával a négyszeresére növelhetjük a gazdasági teljesítményt a környezeti hatások növelése nélkül.
Trainer válaszában rámutat, hogy amennyiben a gazdag gazdaságok 3%-os ütemben nőnek 2070-ig, és a legszegényebb régiók is felzárkóznak ehhez az életszínvonalhoz (ami a globális fejlődés egyik fő célja), akkor a teljes világgazdaság kibocsátása, és ennek hatása 60-szorosa lesz s mainak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a fenntarthatóság érdekében a fosszilis üzemanyagok és egyéb erőforrások felhasználását a jelenlegi felére kell csökkentenünk, akkor egységnyi GDP esetén inkább 120, nem pedig 4 tényezővel kell számolnunk.
Még ha némi bizonytalanságot bele is kalkulálunk ezekbe a számításokba, a feltevés, hogy a technológiai megoldások képesek megoldani az ökológiai válságot, és korlátlan gazdasági növekedést biztosítanak, egyszerűen hiteltelen. Trainer kimutatta, hogy az ökológiai hatásra vonatkozó szükséges csökkentések magasan felülmúlják azt, amire valójában képesek vagyunk. A kegyelemdöfés a technológia-optimisták számára az a tény, hogy az évtizedek óta tartó kimagasló technológiai fejlesztések ellenére a globális gazdaság ökológiai hatása továbbra is nő.
Trainer egy szűkebb kritikát is megfogalmazott a technológiai megoldásokkal kapcsolatban, mely a megújuló energiákra fókuszál. Megállapításai könnyedén összegezhetők. Különböző nap- és szélenergia, biomassza, hidrogén, illetve egyéb energia tároló rendszerek vizsgálata után Trainer azt a következtetést vonta le, amire mindenki a leginkább számított: a megújuló energia önmagában nem képes fenntartani a fogyasztói társadalmakat.
Ennek fő oka az általuk igényelt hatalmas mennyiségű áram és olaj, melyek egyszerűen nem állíthatók elő megújuló energiaforrásokból, mivel csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésünkre, a tárolási nehézségekről és hatástalanságról már nem is beszélve. Végső soron azonban az alapvető kérdés továbbra is a költség. Trainer bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi megújuló energia rendszerek árazása meglehetősen elbagatellizált.
Ezek a következtetések azonban mindössze a jelenlegi probléma mértékét jellemzik. Ha valóban elkötelezzük magunkat amellett, hogy 9-10 milliárd embernek biztosítunk energiát (amit a világ leggazdagabb régiói szorgalmaznak), akkor nemcsak a probléma nagysága, hanem a költségek is sokszorosukra ugranak. A helyzetet tovább súlyosbítja a „visszaugrás jelenség”, amely tagadja a várható energiafelhasználás csökkenését a hatékonyság növelése esetén. Sőt, néha akár éppen a megnövekedett hatékonyság lehet a magas energiafelhasználás katalizátora, amire a „Jevons paradoxon” mutat rá.
Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy mindez nem a megújuló energiával szembeni ellenérvek sora, sem pedig a széles körű technológiák, illetve hatékony fejlesztések megkérdőjelezése. Trainer mindössze azt állítja, hogy a világnak meg kell találnia a kiutat a megújuló energiáktól való teljes függőségből, és késedelem nélkül bármilyen megfelelő új utat keresni a technológia ösvényein. Azonban muszáj megértenünk, hogy a megújuló rendszerek által támasztott korlátok és költségek sokkal alacsonyabb energiafelhasználásra kell, hogy sarkalljanak minket, a jelenlegihez képest legalábbis mindenképp, hiszen máskülönben ez a rendszer tarthatatlan.
Nincs más lehetőség, a globális fogyasztói osztálynak meg kell tanulnia hogyan éljen egyszerűbb életet, visszafogott energiafelhasználással, és egyben új rendszerek kiépítésével. Ez a kulturális váltás azonban radikális világnézetbeli változást is igényel, amivel kapcsolatban rendkívül nehéz optimistának lennünk, muszáj azonban megpróbálunk. Ahogyan Lao Ce fogalmazott egyszer: „Akik tisztában vannak azzal, hogy eleget birtokolnak, gazdagok.” A választás a mienk, már csak cselekednünk kell.
Forrás:
http://www.energiacentrum.com/
