Megtörnék a királyt sújtó átkot

„Arra készülünk, hogy pályázatot nyújtsunk be a Bolt-tetőn lévő romok teljes feltárására és azok bemutatására. 2006 óta ugyan minden esztendőben sor került régészeti kutatásra a területen, azonban csak kisebb források álltak rendelkezésre, így még feltáratlan a terület nagy része. A kutatás után, s talán már részben közben is bemutathatóvá tennénk az Aba-nemzetség egykori központjának maradványait, amely egyedülálló látványosság lenne” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Dr. Lénártné Benei Anikó, Abasár polgármestere. Hozzátette: a program előkészítésében való részvételre az ország legjobb szakembereit és a Magyar Nemzeti Múzeumot is sikerült megnyerni.

Mint arról korábban már beszámoltunk, ebben az évben csupán 500 ezer forint állt a régészek rendelkezésére a feltárás folytatására. Fodor László, az egri vármúzeum osztályvezető régésze, aki idén Lovász Emesével, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészével folytatta a kutatást, már attól tartott, hogy a források elapadása miatt az eddig feltárt emlékeket vissza kell majd temetni. Így, ha úgy tetszik, folytatódott volna Aba Sámuel balszerencséje, hiszen a harmadikként, 1041 és 1044 között uralkodó király már az alattvalóit is megosztotta (a Képes Krónika szerint saját emberei ölték meg a trónt visszaszerezésére törekvő Péterrel folytatott vesztes ménfői csata után), ráadásul a történelmi emlékezetben is trónbitorló, rossz királyként maradt fenn az emléke.

Elutasítottságának nyilván az volt az oka, hogy csak női ágon tartozott az Árpád-házhoz, csupán anyja, egyes vélekedések szerint esetleg felesége révén, aki I. István testvére, vagy inkább a lánya lehetett. A trónt 1041-ben szerezte meg „palotaforradalom” során az István által kijelölt utódtól, a félig olasz Orseolo Pétertől, aki szintén anyai ágon állt rokonságban Istvánnal (akinek a trónra emelése István sokat vitatott döntése volt). Péter ugyanis német és olasz kegyenceivel háttérbe szorította a magyar előkelőket, akik a részleteiben máig ismeretlen puccs során Aba Sámuelt emelték hatalomra. Hívei abban reménykedtek, hogy Sámuel király szakít Péter nyugatos politikájával, 10. századi viszonyokhoz visszatérve a pogány hagyományokhoz vonzódó nemzetségfőket és szabad paraszti réteget fogja erősíteni, ami azonban ellentétben állt a főúri és főpap réteg lokális centralizációs törekvéseivel. E reményeket azonban a keresztény Sámuel nem váltotta be, így hamar szembe került korábbi támogatóival, akiknek egy részét – miután szembe fordultak vele – a Csanádra összehívott országgyűlésen lemészároltatta. Az időközben német sereggel visszatérő Péterrel szemben azonban alulmaradt a ménfői csatában.

„Nyilván sokkal árnyaltabb volt Sámuel személyisége, mint ami a későbbi forrásokból, majd meglehetősen elítélő történetírói munkákból ránk maradt” - jelentette ki Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Visegrádi Királyi Múzeum igazgatója, aki a Magyar Nemzeti Múzeum (mint anyaintézmény) megbízásából az elmúlt hónapokban szemrevételezte az ásatási területet. „Már maga a Képes Krónika is úgy említi Sámuelt, mint akit kegyességéért Abának hívtak és beszámol az első sírja felnyitásakor tapasztalt csodás eseményekről (midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában – a szerk.). Sámuelnek a 11., de még a 12. században is komoly kultusza lehetett” - tette hozzá.

A szakember szerint Sámuel földi maradványait egy ideig talán Feldebrőn őrizhették, majd innen hozhatták át a családja kérésére Abasárra. Az eddigi feltárások egy körtemplom és egy hozzá csatlakozó épület, talán egykori királyi palota részleteit hozták a felszínre. "Sámuelt talán korábbi családi, királyi palotájának kápolnájában temették el, amire Nyugat-Európában több példát is találunk, a Kárpát-medencében azonban egyedülálló, hogy fennmaradt. Kétségkívül hasonló palota állhatott a legkorábbi királyi székhelyen, Esztergomban és talán Veszprémben is, azokat azonban a későbbiekben jelentősen átépítették, és maradványaik nagyrészt ma is hozzáférhetetlenek. Itt szinte érintetlen a 11. századi uradalmi központ, mert ugyan a későbbiekben minden bizonnyal a bencések tulajdonába került, ám nagy építészeti beavatkozásokra, legalábbis ezen a területen nem került sor a szemrevételezés szerint" - fejtette ki Buzás Gergely.

Fotó és szöveg: Kovács Olivér

A cikk folytatása és további képek a páratlan maradványokról a