Még soha nem volt ekkora a veszély

Az erről szóló jelentést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ernyőszervezete, a BirdLife International tette közzé csütörtökön - írja a

hirado.hu. A riasztó tendenciáért elsősorban az amazóniai erdőirtások tehetők felelőssé. Ez különösen a hosszú életű fajoknál ad okot aggodalomra, mint a Rio Branco-i hangyászmadár (Cercomacra carbonaria), amely még a kisebb mértékű fakitermelésekre is érzékenyen reagál. Egyes fajok, mint a Kollar-tüskefarkú (Synallaxis kollari) a következő évtizedekben élőhelye 80 százalékát veszítheti el, így a legmagasabb „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába sorolták be - olvasható az MME közleményében.

Dr. Leon Bennun, a BirdLife tudományért, szakpolitikáért és információért felelős igazgatója szerint „korábban jelentősen alulbecsülték számos amazóniai madárfaj veszélyeztetettségi szintjét. Ráadásul a brazil erdőtörvény közelmúltbeli gyengítése miatt valószínűleg még rosszabb helyzetben vagyunk, mint azt a jelenlegi tanulmányok előrejelzik.” A Vörös Lista 2012-es frissítése annak az átfogó felülvizsgálat-sorozatnak a része, amelyet minden négy évben elvégeznek a világ több mint 10 ezer madárfajának helyzetét elemezve.

A jelentés nem csak a trópusi régióban mutat riasztó eredményeket, de Észak-Európában is. A Balti-tengerből több mint egymillió jegesréce tűnt el az elmúlt 20 évben, amivel a faj a "sebezhető" kategóriába került a Vörös Listán. Az eltűnés okai egyelőre ismeretlenek, ahogy egy másik tengeri récefaj, a füstös réce, esetében is, amely a még kiemeltebb "veszélyeztetett" kategóriába került.

"Ezek az eredmények ijesztőek és biztosak vagyunk abban, hogy a madarak nem elvándoroltak, hanem állományuk szenvedett el ilyen mértékű csökkentést. Ezek a tendenciák ráadásul pont a fajok sarkvidéki költőterületeire összpontosulnak” - mondta Andy Symes, a BirdLife globális fajvédelmi program-koordinátora.

Az Afrikában élő fehérhátú és karvalykeselyűk, hasonlóan ázsiai rokonaikhoz, gyors állománycsökkenést szenvedtek el a mérgezés, az emberi üldözés és élőhelyeik eltűnése következtében. Mindkét fajt a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták át. Állományuk csökkenésének az adott fajokon túlmutatóan is komoly következményei vannak, hiszen a keselyük dögevő életmódjuknál fogva kulcsfontosságú szerepet töltenek be a táplálékhálózatban.

Szerencsére javuló tendenciákról is beszámol a BirdLife jelentése. A tengerparti hangyaevő (Formicivora littoralis) - egy kisméretű faj Délkelet-Brazíliában - már nem sorolható a "súlyosan veszélyeztetett" kategóriába, miután a legújabb kutatások szélesebb körű elterjedtségét mutatták ki. A faj jövője ráadásul biztosítva van annak köszönhetően, hogy fő elterjedési területét védetté nyilvánították. Más, korábban reménytelennek tűnő fajok esetében is állománynövekedésről számol be a jelentés.

A világ egyik legritkább madara, a rarotongai tengerilégykapó (Pomarea dimidiata) például már "csak" a "sebezhető" veszélyeztetettségi kategóriában van. Ez az intenzív védelmi tevékenységeknek, többek között az invazív idegenhonos ragadozók (például fekete patkány) visszaszorításának köszönhető. Populációjának létszáma jelenleg 380 egyedre tehető, ami ugyan tízszer nagyobb, mint a faj korábbi legalacsonyabb állománymérete, azonban megmentéséhez még mindig további védelmi intézkedések szükségesek.

"Ezek az eredmények azt mutatják, hogy ha van politikai akarat és rendelkezésre állnak a megfelelő források, van eredménye a természetvédők és a helyi közigazgatási szervek együttműködésének” - véli Dr. Stuart Butchart, a BirdLife globális kutatási koordinátora.

Bagyura János, az MME ragadozómadár-védelmi programvezetője elmondta, hogy "a magyarországi fajok tekintetében a legjelentősebb változás a kerecsensólyom helyzetében következett be. A hazánkban és a környező országokban végzett eredményes fajvédelmi tevékenység, és a regionálisan növekvő állománynagyság ellenére a faj világállományával komoly problémák vannak ázsiai elterjedési területén. Ennek köszönhetően a faj újra a „veszélyeztetett” kategóriába került. Az EU LIFE alapjának támogatásával folytatott programok tapasztalatait így folyamatosan ki kell terjesztenünk, és sürgetni kell a faj védelmét a teljes elterjedési területén.”