Lakott terület felett történt a meteoritbecsapódás
Szerencséjük volt, hogy olyan darabot találtak a szibériai Cseljabinszknál felrobbant meteoritból, amelynek révén rekordidő alatt vették nyilvántartásba az égitestet – nyilatkozta a Nature brit tudományos folyóirat által az év tíz legbefolyásosabb tudósa között megnevezett Viktor Grohovszkij, az Uráli Szövetségi Egyetem professzora.
A meteoritvadász, ahogy az egyetemi docenst kollégái elnevezték és a tekintélyes brit tudományos folyóirat is említi őt, társaival együtt a becsapódást követő második napon megtalálta a cseljabinszki meteorit első darabjait. Összesen több mint száz kutatóutat szervezett, amelyeken a szakemberek mintegy hétszáz meteoritdarabot leltek fel. Ő szervezte meg azt is, hogy élőben közvetítsék az orosz televíziók októberben az égitest mintegy hat és fél tonnás maradványának a Csebarkul-tóból való kiemelését.
A Jekatyerinburgban lévő Uráli Szövetségi Egyetemen nemrég járt külföldi újságíró-küldöttséget fogadó szakemberek között volt Viktor Grohovszkij, a Nature magazin által most elismert orosz tudós is. A Fizikai-Műszaki Intézet nanotechnológiai központjának vezetője nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogyan is találkoztak először a február 15-én előbb a cseljabinszki lakosokra ráijesztő, majd a tudósokat is lázba hozó meteorittal.
A szibériai városban az égitest szétrobbanásakor több ezer ablaküveg betört, sokan megsérültek a szilánkoktól. A kutatók nyomban a lezuhant meteorit maradványai után eredtek.
„Ezeket a kis darabokat február 17-én találta meg az expedíciónk a Csebarkul-tónál, és aznap éjjel már meg is vizsgáltuk őket” – mutatta a tudós a néhány centiméter átmérőjű kövecskéket, amelyeket az újságírók – köztük az MTI tudósítója – meg is érinthettek. „Nem hibáztunk, amikor először Csebarkul városról neveztük el az égitestet, hiszen a lelőhelyhez legközelebb lévő település nevét szokták adni, de két nap elteltével világossá vált, hogy mégsem az lesz a neve, ugyanis Csebarkultól távolabb is tömegével találtunk darabokat. Ez egy nagy meteoriteső volt” – folytatta Grohovszkij. Hozzátette, hogy a meteoritvadászat történetében nem volt még ilyen különleges a gyűjtés, mert a darabokat a megfagyott hóból kellett kiemelni. A kutató az MTI-nek elmondta, hogy 1984 óta tagja a nemzetközi meteorittársaságnak.
Az Urál-hegység lábánál élő és dolgozó kutató szerényen úgy fogalmazott: szerencséjük volt, mert rögtön olyan cseljabinszki meteoritdarab került a kezükbe, amelyről a vizsgálatkor kiderült, hogy rezet és nagyon sok vasat tartalmaz. Azzal büszkélkedett, hogy ilyen darabot azóta sem sikerült senkinek találnia a cseljabinszki meteoritból. Azt is elmondta, hogy az orosz tudományos akadémia geokémiai és elemző kémiai intézete rövid időn belül megerősítette megállapításaikat, majd az illetékes bizottság, amelynek tagjai az akadémia intézetben is megtalálhatók, két hét alatt nyilvántartásba vette a meteoritot, igaz, azon vitatkoztak egy ideig, hogy nevezzék azt el. A regisztráció először történt meg ilyen gyorsan – Grohovszkijnak és munkatársainak köszönhetően –, és ilyen típusú, általános kondritból álló kőmeteorit először zuhant le Oroszország területén.
Az orosz tudós sajnálattal jegyezte meg, hogy mivel lakott terület felett történt a becsapódás, az égitest szétrobbanásából maradt darabok kilencven százaléka nem jutott el a szakemberekhez, hanem a Cseljabinszki területen élők „zsebében kötött ki”, vagyis az amatőr meteoritvadászok gyűjtötték össze azokat.
