Korlapok

Ukrajnában egyes falvakba nem megy ki a mentőautó. Nincs rá kapacitás. Ha e községekben valakinek sürgős orvosi ellátásra van szüksége, a család vagy a szomszéd Zsigulija az egyedüli esély a túlélésre. De ha eljutnak is így a legközelebbi kórházig, ott is csupán reménykedhetnek, lesz-e egyáltalán, aki ellátja majd a beteget.
Hazai szakértők állítják: az ukrajnai rémtörténet egy csapásra valósággá válhat sok magyarországi kistelepülésen is, ha a kormány kényszernyugdíjba küldi a hatvankét év feletti orvosokat.
Kormányzati forrásaink szerint Szócska Miklós államtitkárságán is ismerik azt a felmérést – csak épp nem akarják nyilvánosságra hozni –, amely szerint a nyugdíjaskorú orvosok nem pótolhatók. A mintegy harmincezer gyógyítóból majdnem ötezren már betöltötték a hatvankettőt. Egyes szakterületeken – gyerekgyógyászat, neurológia – különösen magas az orvosok átlagéletkora. A neurológusok kilencven százaléka már elmúlt 55 éves. 2011-ben hét-nyolcszáz orvos ment nyugdíjba, miközben az összes orvosi egyetemről körülbelül nyolcszáz friss diplomás került ki. Érthető tehát: egyes becslések szerint ötezer orvos állása az elkövetkező húsz évben sem lesz betölthető.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke úgy véli, a jelenlegi létszámmal már most sem biztosított a betegek megfelelő ellátása, sem a szükséges pihenés az orvosoknak. Ha pedig több ezer tapasztalt orvos hirtelen kikerülne a rendszerből, összeomlana az egészségügy.
– Bezárnának kórházi osztályok és szakrendelések. A néhány, még működőképes intézményben végeláthatatlan sorok okoznának fennakadást. Csak a szerencsén múlna, kap-e ellátást a beteg. Sok helyen egyébként már ma is ez a helyzet – mondja Éger.
Még kormányzati informátoraink is biztosak abban, hogy a hatvanas-hetvenes orvosok nélkül a közgyógyítás megbénulna. Ezért is elfogadhatatlan a kényszernyugdíjazás.
Mindenesetre Orbán Viktor az Idősügyi Tanács decemberi ülésén közölte: a miniszterelnök egyedi engedélyével maradhatnak állásukban azok a nyugdíjkorhatárt elért közalkalmazottak, akiknek a szakmájában utánpótlásgondok vannak. Vagyis az orvosok mindenképp.
Szócska Miklós bizonyára beleolvashatott az orbáni forgatókönyvbe. A múlt hét közepén az egészségügyi államtitkár – miután találkozott a szakmai szervezetek képviselőivel – szintén azt mondta: aki kéri a kötelező nyugdíjazás alóli mentességet, az megkaphatja. Ám azt is hozzátette: kizárólag akkor, ha ezt a munkahelyi vezető is támogatja.
Azaz: marad a kényszernyugdíj. Vagy mégsem?
Merthogy azt sem tudni, mi kell még a mentességhez – mármint a vezetőség jóindulata és persze a vakszerencse mellett. Szócska ennek kapcsán jegyezte meg, hogy majd a „következő időszakban” tisztázzák a felmentés eljárásrendjének menetét.
Nem csoda, ha az érdekvédelmi szervezetek kevésbé találták eredményesnek a múlt szerdai egyeztetést. Éger István úgy fogalmazott a 168 Órának: nem történt érdemi előrelépés. Bár a MOK elnökének előbb fel kellett állnia a tárgyalóasztaltól, úgy érezte, az államtitkárság nem hallgatta meg a szakmai szervezetek súlyos ellenérveit.
Cser Ágnes, a Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke végigülte a találkozót. Szerinte is elbeszéltek egymás mellett az államtitkárság képviselői és a szakszervezetek. Cser Ágnes egyébként az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult a nyugdíjasokat érintő hátrányos megkülönböztetés miatt, és soron kívüli egyeztetést kezdeményezett Balog Zoltánnál, az emberi erőforrások miniszterénél.
Nem nehéz kitalálni, mi a kormány célja a kényszernyugdíjazással. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász számításai szerint 3-5 milliárd forintot spórolhatna az állam, ha a hatvankét év feletti közalkalmazottaknak nem kellene egyszerre főállású bért és nyugdíjat fizetni. Csakhogy az aktív orvosok egy része már lemondott az utóbbiról. Dacára annak, hogy ma Magyarországon egy orvos csak három-négy forrásból – a kórházi főállás mellett nyugdíjból és magánpraxisból – tud tisztességes fizetést összeszedni. És még így is csak a nyugat-európai kórházi bér töredékét viszi haza.
– Külföldön – a válságra hivatkozva – sok helyen megvonták az öregségi járandóságot a dolgozóktól. Magyarországon azonban létszükséglet, hogy az idősebb orvosoktól ne vegyék el a megélhetési forrásuk egy fontos elemét. Különben már a korhatár kijelölésénél is hibádzik a koncepció. A mai hatvanas-hetvenes korosztály zöme aktív, kreatív és egészséges. Emellett a kivételes tudásuk és tapasztalatuk is nélkülözhetetlen – magyarázza Dózsa Csaba.
A közgazdász azt is fontosnak tartja, hogy – a jelenlegi gyakorlattal ellentétben – a korhatáron túli évek is beleszámítsanak a nyugdíjba. Így a hetven körüli orvos tisztességesebb járandósággal hagyhatná ott a munkát.
Az ad hoc intézkedések kormányától az sem volt meglepő, hogy két nappal a múlt heti szakmai egyeztetést követően újabb ötlettel álltak elő: állami alapot hoznak létre, hogy a hatvankét év felettiek nyugdíját úgynevezett senior ösztöndíjjal helyettesítsék. Az is nyilván a „következő időkben” derül ki, miből különítenek el erre forrásokat az amúgy is feszes büdzséből.
Igaz, korábban már sikerült az orvosok fizetésemeléséhez szükséges összeget félrerakni. Ám azok a számítások nem egy nehéz nap éjszakáján születtek. A tavalyi bruttó 66 ezer forintos alapbér-korrekció után az idei költségvetésben is elkülönítettek ugyanekkora összeget e célra. Szakértők szerint ez lenne a megoldás: évről évre a lehetőségek szerint anyagilag is vonzóbbá tenni az orvosi pályát – itthon. Hiszen nem az. Évente majdnem ezer orvos hagyja el Magyarországot, s bár az elvándorlás nem kizárólag kelet-európai jelenség, tény, hogy a külföldi kórházak ajánlatai sokszor visszautasíthatatlanok.
Szakértők egyetértenek abban: ha a kényszernyugdíjazást elveti is a kabinet, veszélyes lehet az újabb „seniorötlet”. Ugyanis a kiszámíthatatlan, perspektíva nélküli jövőkép az ötvenes, tapasztalt orvosokat és főorvosokat is megijesztheti. Ez is kényszerítő hatású lehet. Arra késztetheti őket, hogy külföldön keressenek biztosabb és nyugodtabb megélhetést, fiatalabb kollégáikhoz hasonlóan.
Mindehhez hozzátesszük: itt nem az orvosok megélhetéséről van szó, hanem tízmillió magyar ellátásáról. Éger István ezért is mondja, hogy nemcsak a szakmai szervezetektől kell várni a megoldást. Ez össztársadalmi kérdés, így közérdek: mindenkinek fel kell lépnie az ilyen elképzelések ellen, ha nem akarunk Ukrajna egészségügyi szintjére süllyedni.