Kémikus designerek az olimpián - II. rész
A doppingszer akkor jó, ha láthatatlan. Ezt úgy is el lehet érni, ha olyan anyagokat használunk, amiket eleve termel a szervezet. Persze a koncentráció árulkodó lehet, de még így is könnyebb kimosakodnia magát a versenyzőnek, mintha egy teljesen idegen anyagot találnak a vérében.
Ilyen például a növekedési hormon (GH, hGH), mely a csontok, izmok növekedését biztosítja, és különösen gyermekkorban van jelentősége. Persze ami jó a kisökörnek, az nem biztos, hogy használ Jupiternek. A növekedési hormon vetélytársa az inzulinnak. Normálisan kiegyenlítik egymás hatását, de ha ezt az érzékeny egyensúlyt felborítjuk, és a felturbózott növekedési hormon-szinttel az inzulin hatását elnyomjuk, az könnyen cukorbetegséghez vezethet.
Ezt még ki lehet védeni. Miért ne szedhetnének inzulint is a sportolók? Szednek, de nemcsak ezért. Azon kívül, hogy ez a hormon eltakarítja a vérben levő cukrot, serkenti a fehérjegyártást, így az izomnövekedést is. Ráadásul a mesterséges inzulin felismerhetetlen - egyelőre. Persze ez a szép új hormon-világ is összeomolhat, ha az alacsony vércukorszint miatt kómába esik a használó.
Kevésbé drasztikus hatású a terhességi hormon, a hCG-t, amit a méhlepény termel. Egyrészt enyhíti a már emlegetett szteroidok kellemetlen mellékhatásait, másrészt ő maga is építő hatással van az izmokra.
Szintén fehérje a híres-hírhedt EPO, lánykori nevén eritropoietin. Akárcsak az eddig ismertetett hormonok, ez is megtalálható mindenkiben, bár a sportolók szintetikus változatot szednek. A szer a vörösvértestek termelődését serkenti, ami jól hangzik: több hemoglobin, több oxigén, nagyobb teljesítmény! Mint egy akciós hirdetés, csak az árról nem szabad megfeledkezni. Több vörösvértest, sűrűbb vér, trombózis. Rosszabb esetben szívinfarktus.
A teljesítmény azonban nemcsak nagyobb izommal, több oxigénnel növelhető. A szervezetet könnyebb kizsarolni, ha elhitetjük vele, nem is olyan fáradt, mint valójában. A stimulánsok egy része ugyanis ezen az elven hat.
Stimulánsok - átvert idegrendszer, halott kerékpáros
Az első olimpiai doppingvizsgálatokra 1968-ban került sor, melynek hátterében egy szomorú esemény áll. Az 1960-as Római Olimpiai játékokon egy kerékpáros, Knud Jensen lefordult nyergéből, később életét vesztette. Utóbb kiderült, a verseny előtt lórúgásnyi amfetamint vett be kávéval leöblítve. Az amfetamin (Speed, Ecstasy) az adrenalint utánozza, csak nem bomlik le, könnyen eléri az agyat és függőséget okoz . Kikapcsolja az éhség, fáradtság, szomjúság érzetét, akár halálba is hajszolhatja a szervezetet, de a túlélő sem ússza meg idegrendszeri károsodás nélkül.
Hasonlóan stimuláló, de enyhébb hatású a növényi eredetű ephedrine és pszeudoephedrine, viszont tartós használatuk szintén függőséget eredményez.
Kisebb azonban a kockázata a teljesítmény fokozásának, ha nem kívülről juttatjuk be a serkentőszereket, hanem a szervezettel termeltetjük meg. A különböző szabályzóanyagok termelődéséért ugyanis alapvetően a gének felelnek. Talán már nincs messze az első génmanipulált olimpikon megjelenése. Talán már színre is lépett, csak nem tudunk róla. Ennek lehetőségeiről lesz szó a következő cikkben.
