Kass, a mester

85 esztendős lenne idén. Ebből az alkalomból retrospektív kiállítása nyílt az angyalföldi RAM-ban, ahol nemcsak méltán híres grafikai sorozatai láthatóak, hanem a legjelentősebb Kass-művek mellett helyet kapnak a tanítványok munkái is.

Tanítványok? Az ember elcsodálkozik. Ha valaki, hát Kass János nem volt tanári alkat. Nem volt iskolája, csoportja, irányzata. Egyedülálló és utánozhatatlan tehetség volt, állandóságában megújuló tehetség, méghozzá önmagát sem szívesen utánozta, nemhogy másokat biztatna erre. Nem volt benne semmi az oktatóból. Nem hitte, hogy övé a bölcsek köve, soha senkit nem ösztökélt arra, hogy kövesse. Igaz, másfél évtizeden át tanított az Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén, de ott is inkább bölcs, idősebb barát volt, mintsem tanító.

És most mégis itt sorakoznak, tisztelegnek a tanítványok: Bányai István, Békés Rozi, Felvidéki András, Fülöp Ilona, Gyárfás Gábor, Keresztes Dóra, Kiss Ilona, Kiss István, Lipták György, Mátrai István, Orosz István és Vida Győző: tizenketten, épp mint az apostoli időkben. Mindegyik más irány, mindegyik más habitus, még a műfajok is eltérőek, és mindegyikük megtalálta már a maga hangját, mégis így együtt (persze nyilván ez a szempont választotta ki a műveket is) így vagy úgy Kass János tanítványainak tűnnek. Hol egy motívum, hol az eszközkezelés, hol a világlátás, hol a humor, hol csak a tehetség avatja őket méltó tanítvánnyá.

Igazi tiszteletadás ez a kiállítás. Immár nemcsak saját művei által, hanem oktatóként is igazi mesterré avatva Kass Jánost.