Gyerekjáték volt a Mona Lisa elrablása

A fiatal tolvajnak nem volt nehéz dolga: a rablás előestéjén elrejtőzött a Louvre számos faliszekrényei közül az egyikben. A hobbifestők rendszerint ilyen szekrényekben őrizték vásznaikat és palettáikat. Amikor következő nap a takarítók elhagyták a termet, amelyben a Mona Lisát őrizték, előbújt rejtekéből, a kincset érő zsákmányhoz ment, majd egyszerűen leakasztotta a falról. Mivel a kép, amely a híres mosolyú asszonyt ábrázolja, elég kicsi, mindössze 76,8-szor 53 centiméteres, egyszerűen a köpenye alá rejtette. Hétfő volt, a Louvre zárva tartott.

Peuggia ismerte a párizsi múzeumot, 1910 októberétől 1911 januárjáig üvegesként dolgozott, segített a Mona Lisa védőrétegének kialakításában is. Mindent alaposan kitervelt, csak egy dolog siklott félre: nem volt jó a kulcs a lépcsőházhoz, amelyen keresztül a tolvaj el akarta hagyni a Louvre-t. Vincenzo Peruggia tervei összeomlani látszottak, léptek zaját hallotta. A múzeum egyik bádogosa közeledett, az egyetlen ember, aki látta a tolvajt. A férfi udvariasan kinyitotta egy fogóval az ajtót Peruggiának, nem sejtve, miben segédkezik.

Van, ami még több mint száz év múltán sem világos. A Gioconda viszonylag kicsi ugyan, de nem könnyű. Leonardo jegenyefára festette a portrét, amely masszív fakeretet kapott, és üveg védte a látogatóktól. Vagyis felettébb nehéz volt egyetlen embernek, pláne hogy Peruggia kis termetű és sovány volt.

A rendőrség minden nyomnak és híresztelésnek utánament, még Pablo Picassót is kihallgatták, Guillaume Apollinaire szürrealista költőnek pár napot még tömlöcben is kellett töltenie. Picasso – akkoriban fiatal művész – ugyanis évekkel korábban megvásárolt egy kis ibériai szobrot, amelyet Apollinaire-nél hagyott, de kiderült, hogy az alkotást a Louvre-ból tulajdonították el. A Mona Lisa nem bukkant fel, már a Louvre is feladta a reményt, a rejtélyes mosolyú nő helyét pedig egy szakállas férfi vette át: Baldassare Castiglione olasz nemes Raffaello által festett portréja.

Egy nap – 1913. november 29-én – aztán Alfredo Geri firenzei műkereskedő kapott egy levelet Peruggiától. A Leonardo néven aláírt levélben a tolvaj azt írta, vissza akarja adni Itáliának a képet. Cserébe félmillió lírát kér. A tolvaj december 12-re ígérte, hogy Firenzébe érkezik. Geri értesítette az Uffizi-képtár igazgatóját, Giovanni Poggit, akitől segítséget remélt. Peruggia végül egy faládához vezette őket, amely a híres műkincset rejtette – bár Poggiék először azt hitték, hamisítványt látnak.

A festmény azonban valódinak bizonyult, a múzeumigazgató értesítette a rendőrséget, Vincenzo Peruggiát elfogták. A bíróság előtt azt mondta, azért lopta el a festményt, mert az Olaszországé – mint a Louvre minden itáliai alkotása, amelyeket Napóleon hurcolt Franciaországba. Az, hogy az 1503 és 1506 között készült Mona Lisa már jó kétszáz évvel a korzikai előtt Franciaországba került – I. Ferenc király vette meg –, nem érdekelte a tolvajt. Igaz, ami igaz, a Gioconda rövid ideig Napóleon hálószobájában is lógott.

Vincenzo Peruggia

Mielőtt a világhírű festmény visszakerült helyére a Louvre-ban, kiállították Olaszországban. A dél-európai ország épp ezért várta 2013-ra is, hogy Mona Lisa „hazalátogasson". Firenzében aláírásgyűjtéssel akartak nyomást gyakorolni Párizsra és a Louvre-ra, hogy adják kölcsön a titokzatos mosolyt. A múzeum azonban megtagadta a kérést, mondván: Mona Lisának nem tenne jót az utazás.

Ami pedig Vincenzo Peruggiát illeti, hét hónap szabadságvesztésre ítélték, szabadulásakor nagy tömeg fogadta üdvrivalgással. A tolvaj 1947-ben halt meg Franciaországban. Hogy tettét egyedül követte-e el vagy társakkal, hogy tényleg megpróbálta-e eladni a Giocondát Londonban, ahogy azt sokan híresztelték, valószínűleg már örökre olyan titok marad, amelyet csak Mona Lisa tudhat.

(Forrás: MTI/Múlt-kor.hu)