Csontritkulás, a „néma járvány”
Az öregedéssel a csonttömeg mindenkinél csökken, de csontritkulásról csak akkor beszélünk, ha a csonttömeg az életkornak megfelelő átlagnál lényegesen alacsonyabb – mondta el a 168 Óra Praxis rovatának Dr. Rojkovich Bernadette reumatológus. A Budai Magánorvosi Centrum szakorvosa szerint csonttömegünk karbantartásához nélkülözhetetlen, hogy megfelelően táplálkozzunk és rendszeres testmozgást végezzünk.
A csontszövet csökkent képződése, illetve fokozott pusztulása okozza a csontritkulást, ami a csonttömeg csökkenésével jár a szerves és szervetlen állomány arányának megtartása mellett. A folyamat következtében a csontok sérülékenyebbek, törékenyebbek lesznek. Olyan kisebb ütések is csonttörést okozhatnak, amelyek normális csonttömeg esetén nem okoznának bajt. A kor előrehaladtával a csonttömeg mindenkinél csökken, férfiaknál évente 0,3-0,4%-kal, nőknél 1-4%-kal, de ez még nem csontritkulás-betegség. Csontritkulás esetén a csonttömeg az életkornak megfelelő átlagnál lényegesen alacsonyabb – mondta el Dr. Rojkovich Bernadette.
A szakember szerint a kezdődő csontritkulás nem okoz tüneteket, ezért gyakran nevezik ezt a betegséget „néma járványnak”. A fájdalmakat gyakran megelőzi a testmagasság csökkenése, úgy tűnik, mintha megnyúlt volna a szoknya hossza. A háti görbület fokozódása miatt testtartási rendellenesség alakul ki, mely önmagában is lehet a háti fájdalom oka. A makacs, hosszabb állásra, fizikai terhelésre fokozódó háti fájdalom miatt keresik fel a betegek leggyakrabban orvosukat. A kisebb behatásra keletkező csonttörések – combnyak-, csukló-, csigolyatörés – már az előrehaladott csontritkulás jelei. A combnyaktörés különösen veszélyes idős korban, mert a hosszas fekvés legyengíti a szervezetet, ilyen esetben gyakran felléphet tüdőgyulladás. Ezért nagyon fontos a csontritkulás idejében történő felismerése és kezelése.
A röntgenkép nem ad megbízható adatot a csontritkulás mértékéről a betegség első időszakában, de a csonttörések, csigolya-összeroppanások kimutatására alkalmas. A csonttömeg pontos vizsgálatára ma már korszerű berendezéseket használnak, amelyek a csont pontos ásványianyag-tartalmát meg tudják mérni röntgensugár segítségével. Emellett a csontanyagcserére utaló laboratóriumi vizsgáló módszerek is vannak.
Leggyakrabban a változó korban levő, vékony csontozatú nőknél figyelhetjük meg a csontritkulás kialakulását, aminek a hormontermelés csökkenése az oka. Petefészek eltávolítása is hajlamosít csontritkulásra. Krónikus hasmenéssel járó felszívódási zavarok, dohányzás, túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, mozgásszegény életmód is növeli a csontritkulás rizikóját. Krónikus senyvesztő betegségek, szteroidhormonok tartós szedése ugyancsak csontritkulást okoz.
Testünk vázának, a csontoknak a szilárdságát és rugalmasságát szervetlen (kalcium, foszfor) és szerves anyagok (kollagén és egyéb fehérjék) biztosítják. Életünk első szakaszában a csontok tömege folyamatosan nő, maximumát 25-30 éves korra éri el. A növekedés befejezése után is állandóan átépül a csontunk, a csontépítő és -lebontó folyamatok egyensúlyban vannak, így a felnőtt ember csonttömege viszonylag állandó. A felnőttek csontállományának 10%-a cserélődik ki évente. A csontállomány fenntartásához ásványi anyagokra (kalcium, foszfor, magnézium), vitaminokra, különösen D-vitaminra, hormonokra (ösztrogén, növekedési hormon), fehérjékre van szüksége a szervezetnek.
Mivel a csúcs csonttömeget elsősorban az örökletes és hormonális tényezők, a serdülő- és felnőttkori táplálkozási szokások, a fizikai aktivitás határozza meg leginkább, nagyon fontos, hogy gyerekeinket helyesen neveljük. A rendszeres mozgás, szabad levegőn tartózkodás, ásványi anyagokban – főleg kalciumban – és fehérjében gazdag táplálkozás a legjobb megelőzése a csontritkulásnak. A szénsavas üdítők, dohányzás, túlzott kávé- és alkoholfogyasztás is lehet rossz szokás, ezek megelőzésére a szülőknek oda kell figyelniük. Ha a csúcs csonttömeg mértéke az átlag alatt maradt, ennek lehet alkati oka is, amin gyógyszeres kezeléssel nem lehet változtatni.
A Budai Magánorvosi Centrum szakorvosa szerint az osteoporosis gyógyszeres kezelésének első lépcsője általában a kalcium- és D-vitamin-pótlás. Az ismételt csonttömeg-vizsgálattal lehet eldönteni, hogy a beteg a gyors csontvesztő vagy a lassú csontépítő kategóriába tartozik-e, és ennek megfelelően választja az orvos a gyógyszert. A bifoszfonátok (alendronát-származékok) a fokozott csontlebontást állítják meg. A változó korban az egyik hatásosabb gyógymód lehet a hormonpótlás vagy szelektív hormonhatású készítmény. Súlyos, többszörös csonttörésekkel járó, más gyógyszerre nem javuló csontritkulás kezelésére már biológiai terápia is hozzáférhető. A gyógyszeres kezelés célja a csonttömeg megtartása.
