Budaszaurusz

A történet a következő: nagyjából tíz évvel ezelőtt az épület megkapott minden elvi engedélyt ahhoz, hogy ne szégyenfoltként terpeszkedjen a budai panoráma kellős közepén. Ekkor már több, olykor botrányos tulajdonosváltás után (például GLOBEX, Pro Hill, CIB bank) hozzákezdtek az átépítéséhez: megerősítették a szerkezetet, sőt még plusz emeleteket is terveztek, de jött a válság és ezen a ponton megálltak, pedig készen volt a megállapodás és a szabályozási terv, miszerint a szerkezet megerősítése után korszerű épületet hoznak létre az évről – évre egyre elkeserítőbb állapotot mutató épületből.

Horváth Csaba, a II. kerület egykori szocialista polgármestere szerint szerint ahhoz, hogy történjen végre valami, elsősorban egy olyan finanszírozó bankra lenne szükség amelyik nem bedönteni akarja ezt a projektet.

„Annak idején elhittük az akkori beruházónak, hogy Buda legszebb panorámát nyújtó apartmanjait akartja kialakítani. A testülettel összhangban az volt az álláspontunk, hogy szinte bármilyen megoldás jobb annál, mintha a rozsdásodó vasbeton szerkezet tovább éktelenkedik, pusztul a város egyik legfrekventáltabb helyén. Ekkor már nem az azóta botrányos véget érő Globex tulajdona volt az épület, hanem egy befektetőé és a CIB banké lett. A pénzintézet az épület kialakítására és befejezésére szóló engedélyek birtokában mégis meggondolta magát és – nem tudok mást mondani – bedöntötte a beruházást.”

Pedig a kerület annak idején politikai konszenzussal felajánlotta: amennyiben a budapesti zsűrin keresztülmenő tervpályázatot készít valaki, hozzájárulunk ahhoz, hogy lebontsák az épületet, és ugyanazon az alapterületen építsenek a kor követelményeinek megfelelő újat. Akkor a fővárosi és a kerületi önkormányzat elgondolása ez ügyben egységesnek volt mondható. Kerületi szabályozási hatáskörben volt az épület, de bizonyos érintettséggel bírt és most is bír a főváros is. Ez elsősorban az építési szabályokra vonatkozik: a Margit híd vonalában húzódik az örökségvédelmi zóna, és mivel az épület pár száz méterre található, határzónának számít.

A főváros és a kerület részéről tehát minden adott volt a folytatáshoz, ennek ellenére – a beruházó-tulajdonos miatt – megállt a projekt. A terület immár a senki földjeként várja, mi lesz a különböző pereskedések végkifejlete. Azóta sokszor felröppent a hír, hogy ez, vagy az megveszi, de a mai napig nincs gazdája.

Horváth Csaba szerint a továbblépéshez elsősorban olyan politikai, gazdasági környezetre lenne szükség, amiben a vállalkozó úgy ítélhetné meg, hogy biztonságos projektbe kezdhet. Másodszor jogtisztának kell lennie az építménynek. Mivel ennyire frekventált a fekvése, Budapest legdrágább projektjének számít, így ide, egyedi és nem tucatárut kell építeni. Beszédes, hogy az elmúlt, közel tíz évben nem talált vevőre.

A csontváz Buda szégyenfoltja, és nemcsak a kerület, de a főváros tehetetlenségét is bizonyítja. A Budaszaurusz ebből a szempontból nem egyedi, hiszen ilyen csontvázakból még számtalan akad az Anker-palota, a Balett Intézet épülete, és még hosszan lehetne sorolni az árván maradt, emblematikus épületeket.

Orbán és Tarlós elhíresült buszos beszélgetésére utalva az MSZP-s politikus azt ,mondta: a fővárosnak és a kerületnek nincs jogosítványa arra, hogy kötelezze a tulajdonost az értékesítésre, vagy arra, hogy adott határidői befejezze az épületet. A jelenlegi jogszabályok alapján csak abban az esetben van mód kötelezésre, ha életveszélyessé nyilvánítják az ingatlant. Minden más esetben a tulajdonosnak jogában áll hanyagnak, trehánynak, esetenként ostobának lenni.

„Úgy hiszem, az adott kondíciók miatt egyszerűen nem elég jó üzlet senkinek a SZOT-szálló. Ha az lenne, az MNB már megvette volna. De nyilván sokkal egyszerűbb módja is van a pénzcsinálásnak, mint az, amit ami munkával, beruházással, építkezéssel és értékesítés jár” – mondja Horváth Csaba.

A II. kerület reagálása

A II. kerület jelenlegi vezetése úgy érzi, semmi teendője sincs a kerület csúfító épületmaradvánnyal. A nekünk küldött reagálásukban úgy fogalmaztak: ugyan szeretnék, ha eltűnne a torzó, de semmiféle ráhatásuk nincs a dologra. Úgy tűnik, nem is nagyon erőlködnek, hogy legyen.

Ráday Mihály: tele vagyunk szellemépületekkel

A városvédő Ráday Mihály szerint sok ilyen épület van Budapesten, egyrészt az ingatlanspekuláció, másrészt a gazdasági helyzet miatt, hiszen a tőke menekül Magyarországról. Példaként a Csipak-féle botrányt említette a belvárosban, a Deák Ferenc utca és a Harmincad utca között: tervezett, irányzott befektetés volt alig néhány éve, és most ott állnak szellemépületekként.

"Az Andrássy úton hat ilyen jellegű épületről tudok, például az ugyancsak a CIB tulajdonában lévő Andrássy út 70., aminek a földszintjén volt a Lukács cukrászda. Ezek nincsenek annyira szem előtt, mint a SZOT-szálló, vagy a MÁV Nyugdíjbiztosító székháza az Andrássy út 73-75-ben. Ilyen volt az az Operaházzal szemben álló Andrássy út 25. alatt található épület is, amit Balett Intézetként ismer a köztudat. Mögötte, az Új Színháznál ott áll egy kétudvaros, hatalmas klasszicista ház üresen. Hosszan sorolhatnám. Ezeknek nincs befektetőjük, mert kivonultak az országból. Sok épület befektető híján folyamatosan rohad. Ahol meg van befektető, az is arra spekulál, hogy a ház minél előbb elrohadjon, ő pedig úgynevezett zöldmezős beruházásba kezdhessen.

Ráday szerint az áldatlan állapotok felszámolására több megoldás is kínálkozik, melyek másutt már beváltak. Kétféle módon lehet ösztönözni arra, hogy az épített örökség, természetvédelmi érték megmaradjon: az egyik, hogy „adok pénzt”, a másik, hogy „nem veszek el pénzt”. Mindez az „utasítás” és a „büntetés” felett persze, hiszen ez a megoldás is létezik.

A „pénzt adok”-szisztéma pályáztatok rendszerén keresztül működik, de Magyarországon sajnos az a helyzet, hogy pénzt nem az kap, aki valóban meg akar valamit csinálni, hanem, a haver, rokon, üzletfél, párttárs. A másik az adókedvezménnyel járó módszer, ami Finnországban, Amerikában remekül működik. Ennek az a lényege, hogy amennyiben valaki valamit megcsinál, akkor tekintet nélkül arra, hogy barát, üzletfél, vagy ellenség, az törvény által biztosított adókedvezményt kap tíz – tizenöt évre.

A másik variáció, hogy azt a költségkülönbözetet, amit a vacak anyag felhasználása (műanyag ablak, műanyag tetőcserép) helyett az előírt, kiváló minőségűre költ a beruházó, visszakapja. A munkásra – tetőfedő, ács – éppúgy szükség van a bóvli beépítéséhez, mint a minőségihez, az anyag árában van a különbség, ami megőrzi a hagyományokat, az értékeket.

Ha az épített örökséget óvni akarjuk, akkor az ösztönzésnek mindkét rendszerét működtetni kell – vallja Ráday.

Ezek mellett nem elhanyagolható az lakosság befolyásolása az oktatás és a tájékoztatás terén arra, hogy becsüljék, óvják az értékeket, hogy unokáik is láthassák. A civil szervezetek életének megnehezítése azonban nem ebbe az irányba mutat.

Összefoglalva: a külföldi tőke menekülése, a jogszabályok nem megfelelő működése, az ösztönzés hiánya, a civil szervezetek ellehetetlenítése okozzák, hogy az értékeink pusztulnak.