Börtönben a gázhercegnő

Julija Timosenko nem először kénytelen börtönbe vonulni. Az Egységes Ukrajnai Energetikai Rendszerek nevű magántulajdonú struktúrával már megütötte a bokáját. A cég gáztranzittal foglalkozott, dollármilliárdos forgalmat bonyolított. 2001 februárjában azért tartóztatták le, mert a vád szerint egymilliárd dollárt nem utalt át Oroszországnak. Bő egy hónappal később azonban ejtették a vádat. Tíz év után ismét elővették az ügyet. A napokban az ukrán titkosszolgálat eljárást kezdeményezett amiatt, hogy Timosenko anno az állami büdzsére terhelte át a cég 405 millió dolláros tartozását.

A gázhercegnő igazi lejtmenetbe azonban a tavalyi elnökválasztáson elszenvedett veresége után került. Innen már egyenes út vezetett a bukásához, de nemcsak ő, volt kormányának többi tagja is megjárta. Bohdan Danilisin volt gazdasági miniszter Prágában kapott menedékjogot, Jurij Lucenko exbelügyminiszter pedig tavaly december óta ül előzetesben, egykori kabinetvezetőjével egyazon vizsgálati fogházban.

Miután az egyik kijevi kerületi bíróság első fokon hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a volt kormányfőt, egyes elemzők máris az ukrán Hodorkovszkijként emlegetik Julija Timosenkót. Ám a Jukosz-vezérrel ellentétben a narancsos forradalom nagyasszonyának aligha kell hosszú évekig cellában ücsörögnie. Bár eredetileg ez lehetett Janukovics és az őt körülvevő oligarchák célja, mára érzékelik: ez a megoldás sokkal inkább őket, semmint az ellenzéket gyengíti. Egyvalami biztos: bármi lesz is a történet vége, a regnáló kijevi hatalom szinte minden téren veszít. Az ügy miatt még inkább eltávolodhat Brüsszeltől, ráadásul az első megnyilvánulások alapján semmivel sem javul a viszonya Moszkvával, odahaza pedig az ellenzék erősödésének jelei észlelhetők.

Az ügyben elhíresült Rogyon Kirejev bíró, akit többször Janukovics bérencének nevezett a vádlott, hét évre ítélte első fokon Timosenkót, amiért kormányfőként 2009 januárjában az ország számára előnytelen gázszerződés aláírására utasította a Naftogazt. Ráadásul az állami gázcégnek okozott csaknem kétszázmillió dolláros veszteséget is meg kell térítenie, s három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A fellebbezés után legkorábban másfél, legfeljebb négy hónap múlva tárgyalják újra az ügyét. Ennyi idő alatt sok víz lefolyik a Dnyeperen, sok minden változhat, s feltehetőleg fog is. Ha pedig mégsem, irány Strasbourg.

Az elsőfokú bírói döntést nemzetközi kommentárok tömkelege kísérte. Szinte kivétel nélkül mindegyik elítélte az exminiszterelnökkel történteket. Catherine Ashton, az Európai Unió külpolitikai főképviselője mélységes csalódottságának adott hangot. Hozzátette: fel kell készülni arra, hogy ez a döntés visszaveti a Kijev és Brüsszel közötti párbeszédet. Jelzésértékű, hogy még az unióban elnöklő Lengyelország – Varsót Kijev legnagyobb uniós barátjának is szokás nevezni – külügyminisztériuma is elítélő hangnemben kommentálta a történteket, kiemelve, a Timosenko-ügy sokat rombol Ukrajna reputációján.

Több európai nagyhatalom még keményebben reagált. A londoni diplomácia jelezte, Ukrajna ne is reménykedjen az elmúlt időszakban sokat és egyre intenzívebben emlegetett társult tagságban és a szabadkereskedelmi egyezmény létrejöttében. A német kormány a jogállamiság megsértésének nevezte az ítéletet, sőt, a Bundestagban még azt is felvetették, vegyék el Ukrajnától a jövő évi foci-Eb társrendezői jogát.

Olyan információk is szárnyra keltek, miszerint Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke üzenetképpen lemondja múlt heti találkozóját az ukrán államfővel. Ez végül is nem történt meg, de csak azért, hogy személyesen kérhessen magyarázatot Janukovicstól a történtekért. Az EBESZ, az Amnesty International szintén elmarasztalta Kijevet, kimondva, a per „politikailag motivált” volt. Washington határozottan követeli, azonnal helyezzék szabadlábra Timosenkót.

Azt senki sem gondolja, hogy a múlt héten meghozott bírósági ítélet független lenne a politikától. Moszkva szerint sem az. Az ukrán Hodorkovszkij kreálásától még Vlagyimir Putyin is kiakadt. Azzal együtt, hogy nem éppen kedvence a Nyugat-barát politikus, kijelentette, nem érti, miért kapott Timosenko hét évet. A kibontakozóban lévő újabb orosz–ukrán gázcsatára célozva sietett hozzátenni: ha ezzel Kijevben azt próbálják demonstrálni, hogy törvénytelen szerződés született 2009 januárjában, az nagy hiba, és könnyen „kontraproduktív” lehet. Az orosz külügyminisztérium nyilatkozata pedig határozottan kimondta: a Timosenko-ügynek nyilvánvalóan oroszellenes mellékzöngéje van.

Kívülről tehát csak úgy záporoznak a kritikák, jól kivehető az elszigeteltség veszélye. Odahaza ugyan egyelőre nem bolydult fel az ellenzék, de már szervezkedik. Abban egyetértenek a politológusok: ha Timosenko szabadlábra kerül, új lendületet kap az oppozíció, ő pedig könnyen adu ásszá varázsolhatja a történteket.

Mások is igyekeznek hasznot húzni az ügyből. Arszenyij Jacenyuk, aki harminchét éves létére már volt házelnök, gazdasági és külügyminiszter is, aláírásgyűjtésbe kezdett „Ukrajna Janukovics ellen!” mottóval. Elsőként ő írta alá a kiáltványt, amelytől azt reméli: később akár az államfő elmozdításának argumentumaként szolgálhat. Jacenyuk és Timosenko jövőbeli szövetsége szinte borítékolható, mert külön-külön esélytelenek a kormányzó Régiók Pártja ellen.

A parlamenti választások igen közel vannak, 2012 októberének utolsó vasárnapján. Julija egykori szövetségese, Viktor Juscsenko narancsos pártja, a Mi Ukrajnánk aligha lesz a gázhercegnő partnere. Jelzi ezt Juscsenko kommentárja: „Nem találom politikai indíttatásúnak az eljárást. Julija Timosenko elárulta a nemzeti érdekeket, amikor 2009 januárjában, az elnököt és a kabinetet is megkerülve, megkötötte a gázszállítási szerződéseket.”

Az államfő pedig csak annyit jegyzett meg: ez még nem végleges ítélet, könnyen változhat. Janukovics arra utalt, hogy a parlament hamarosan módosíthatja a büntető törvénykönyv azon passzusait, amelyek alapján most elítélték ellenlábasát, s abban az esetben a fellebbviteli tárgyaláson már merőben más megközelítésből vizsgálhatják az ügyet. A törvényhozás előtt több olyan jogszabálytervezet is fekszik, amelyeknek az elfogadása esetén a politikai döntések következményeit ezentúl nem tekintenék bűncselekményeknek. Azokért kizárólag politikai, esetleg adminisztratív felelősséggel tartoznának elkövetőik.

Janukovicsék ezzel lavíroznának ki abból a szorult helyzetből, amelybe a bosszúvágy, a gyűlölködés, a mindenáron való leszámolás vezette őket. Az már biztos: nyerni nem fognak ezzel, csak az a kérdés, mennyit vesztenek az ügyön.