Biztonságban vagyunk: végre itt az atomtemető
Megnyitották Bátaapátiban a radioaktívhulladék-tároló felszíni egységét. A 2010-ig több fázisban átadásra kerülő létesítmény a paksi atomerőműből származó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezését szolgálja.
Az ötszáz lelkes Bátaapáti Tolna megyében található, a Mecsek keleti lábánál. A falu 2005 nyarán bólintott rá az atomtemető megépítésére. A földtani intézet által végzett fúrások, geológiai mérések igazolták, hogy a terület megfelel a kitűzött céloknak. Hiszen gránit tömbök vannak a mélyben. A gránit állékonysága nagy, a kő ellenáll a vízmozgásoknak. A kutatófúrások tízezer éves vizet találtak a tervezett tároló mélységében, ami azt jelenti, hogy ennyi időbe telik, amíg onnan a felszínre jut a víz, vagy fordítva. Így nem kell félnünk az esetleges szivárgásoktól, a víz nem fogja kimosni a sugárzó anyagokat.
A 38 milliárd forintba kerülő tároló (plusz számoljuk hozzá a kutatásokra és az előkészületekre költött 30 milliárd forintot) megépítésére azért volt szükség, mert a paksi atomerőműnek nincsen végleges hulladéktárolója, ill. ott helyfelszabadításra van szükség.
Ez a ráfordítás a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból származik. Azok a vállalkozások és intézmények fizetnek be egy bizonyos összeget ebbe az alapba, amelyeknél radioaktív hulladék keletkezik. Természetesen a paksi erőműnél a legtöbb, évi 23 milliárd forintot fizet.
Jelenleg ők adják Magyarország energiatermelésének körülbelül 40 százalékát.
Az erőmű eddigi működése során 18 000 m3-re becsülhető kis és közepes aktivitású hulladékot termelt. Előzetes kalkulációk szerint az erőmű leszerelése
során még további 17900 m3 ilyen kategóriájú hulladék fog keletkezni. A cél tehát: ezeknek az anyagoknak a végleges tárolása.
Mi számít kis és közepes aktivitású hulladéknak? Az aktív rendszerekből eltávolított szennyezett alkatrészek, csődarabok, aeroszol szűrők, szennyezett egyéni védőfelszerelések (kesztyűk, cipők), műanyag fóliák, elszennyezett laboratóriumi eszközök. Az átadott telep már most alkalmas ezekből 3000 hordónyi befogadására.
A további fázisok, a felszín alatti raktározás kiépítésének menete: két párhuzamos lejtaknát hoznak létre 300 méter mélyen, majd egymással párhuzamos
kamramezőket alakítanak ki. A sugárszennyezett eszközöket előbb hordókba teszik (akár 7-8000 hordó is elfér), majd gránittörmelékkel kevert betonba ágyazzák. Ezeket a mérnöki gátakat (hordó, vasbeton konténer, térkitöltés) többszörözik, majd így kerülnek végleges helyükre, a tároló aknák mélyére, amit visszatemetnek és hermetikusan lezárnak. A nukleáris anyagoktól így több száz évig biztonságban leszünk.
Az elkészült komplexum atomipari területnek minősül majd, a biztonsági zóna a fegyveres védelemig terjed. A tároló automatikusan működik minimális személyzettel és felszereléssel. A felügyelt területen egy zárt rendszerű kamerahálózat küld jeleket a felszíni kontroll helyiségbe s így követik figyelemmel a betöltést és elhelyezést.
Dale Klein, az Egyesült Államok Nukleáris Biztonsági Hatóságának (US NRC) elnöke is megtekintette a Bátaapáti létesítményt, biztonságosnak ítélve azt mind az anyagok kezelése mind a fizikai biztonság szempontjából.
De a nagy aktivitású hulladékok, mint például az atomerőmű kiégett fűtőelemeinek a tárolását is meg kell oldani. A következő opciók állnak fent: a kiégett üzemanyagok újrafeldolgozása vagy azok közvetlen, végső elhelyezése. Korábban a Szovjetunió, később Oroszország egy magánjogi szerződés keretében
újrafeldolgozásra visszafogadta a Magyarországon képződött elhasznált fűtőelemeket oly módon, hogy a folyamat során keletkező hulladékok náluk maradtak. A 2004-es megállapodás azonban kiköti, hogy az oroszok által újrafelhasznált anyagokat kötelesek vagyunk visszaszállíttatni, és azok elhelyezéséről gondoskodni.
A nagy aktivitású hulladékok csakis mély geológiai területen helyezhetőek el. Ennek megfelel az uránbánya, így a jelenlegi tervek szerint a Mecsek nyugati részén fognak kutatóállomást létesíteni. Azt vizsgálják majd, hogy a hegység valóban alkalmas-e ezeknek az anyagoknak a tárolására. Még egyetlen ilyen tároló sem épült a világon, de Svédországban, Finnországban és az Egyesült Államokban már folynak az előkészületek, a tervezések.
De amíg nincs meg ez az építmény, addig sem kell félnünk, hogy eláraszt minket a nukleáris szeméthalom. A kiégett fűtőelemeket jelenleg a paksi atomerőmű területén őrzik átmeneti tárolóegységekben, melyek így is ötven évre biztosítanak megoldást. Bőven van ideje tehát kigondolni az Országos Atomenergia Hivatalnak a terveket.
