"Bejártuk az egész Földet, és nagytakarítást végeztünk"

A most 32 éves fiatalember Budapesten született, de Connecticutban nőtt fel, miután szülei az észak-keleti szövetségi államban telepedtek le. Kiskorától fogva érdekelték a csontvázak; amikor más gyerekek képregényeket nézegettek, ő az emberi anatómiáról szóló könyveket forgatott. Szülei bátorították érdeklődését, könyveket vásároltak neki az emberi fejlődésről, múzeumokba jártak vele. Amikor idősebb lett, az emberi faj eredete iránti érdeklődése szenvedéllyé vált.

Felnőttként összekapcsolta tudományos és művészeti érdeklődését: az ember őseinek ábrázolásával kezdett foglalkozni. A fellelhető fosszíliák alapján a modern digitális megjelenítés eszközeit felhasználva minden korábbinál plasztikusabb arcot varázsolt a soha nem látott előembereknek.

"A paleoművészet a tudomány és a művészet találkozása, tudomány nélkül ez a művészet nem létezne" - mondta.

A New Yorkban élő és alkotó paleoművész munkái megtalálhatók olyan múzeumokban, ahol a Homo habilis, az Australopithecus afarensis vagy éppenséggel a Paranthropus boisei modelljeit állították ki. A New York-i Természettudományi Múzeumnak az emberi eredetet bemutató új részlegében a hominidák (emberfélék) közül többet - Gary J. Sawyer antropológussal együttműködve - ő alkotott meg.

A több millió évvel ezelőtti előemberek bűvöletében élő Viktor Deak nincs elragadtatva a modern művészetektől, és azzal sincs kibékülve, amit a Homo sapiens az utóbbi 100 ezer évben művelt. Mint elmondta, a mai emberek ősei nem csak több nagytestű emlősállatot pusztítottak ki, hanem valószínűleg ők irtották ki művészetének néhány tárgyát is, többek között a Homo neanderthalensist (a neandervölgyi embert), valami a Homo erectust és a Homo floresiensist. "Nem csoda, hogy nem jövünk ki szomszédainkkal, hiszen annak idején bejártuk az egész Földet, és nagytakarítást végeztünk" - érvelt.

"Furcsa gyerek voltam" - felelte arra a kérdésre, hogyan lett belőle paleoművész. Egyik első "szobrát" egy családi kerti partin készítette: csirkecsontokból rakott ki emberi csontvázat.

Lucy öröksége

A New York-i Természettudományi Múzeum antropológusa akkor fedezte fel, amikor a School of Visual Arts neves művészeti iskola diákjaként rajzokat készített a neandervölgyi emberről. "Láttam, hogy képes a háromdimenziós, elvont, jelképes gondolkodásra" - mondta Sawyer a későbbi paleoművészről. Viktor Deak szellemi atyjának nevezi a tudóst.

Elmondta, hogy az előemberek külsejének megalkotásakor minden fellelhető tudományos ismeretet igyekszik felhasználni, a leleteken kívül geológiai, környezeti információkat is, amelyek alapján képet lehet alkotni arról, hogy milyen körülmények között éltek a Homo sapiens elődei.

"A múltat szeretném elhozni a jelenbe, láttatni akarom azokat az arcokat, amelyeket senki nem láthatott több százezer, több millió év óta" - fogalmazott. Az arcokat a jelentős részben hiányos paleoantropológiai kövületek alapján alkotja újra; ahol a maradványok hiányosak, ott alkotói képzeletét használja - írta az MTI.

A Lucy öröksége című kiállításra - amelyet júniusban mutatnak be Manhattanben - az 1974-ben Etiópiában talált 3,2 millió éves fosszília alapján először fizikailag megformázta az előember fejének modelljét - a koponyadarabról készült gipszmintát kiegészítette agyaggal és egyéb anyagokkal, műszemeket helyezett el rajta -, amelyet aztán lefotózott. Számítógépén ezután elkészítette a digitális modellt, amelyet csimpánz és orángután textúrák felhasználásával változtatott életszerűvé. Később létrehozta az egész test háromdimenziós modelljét is.

A kiállítás részeként a paleoművész egy 24 méter széles faliképet is létrehozott, amelyen az emberi evolúciót mutatja be 24 óra leforgása alatt. A kollázs baloldalon, éjfélkor, a 6 millió évvel ezelőtti időszakkal kezdődik, középen, délben a 2,5 millió évvel ezelőtti korszak látható, jobb szélen, 11.59 perckor az evolúció folyamata a jelenkorral ér véget. A kiállítással New Yorkba költözik az alig 1,2 méter magas Lucy, a már két lábon járó Australopithecus afarensis előember csontváza is.