Liptai Claudia Gesztesi Károly alkoholizmusáról vallott: Ezekért a helyzetekért tudok haragudni

Liptai Claudia elmesélt egy esetet, hogy Gesztesi Károly például mivel tudta őt igazán feldühíteni.

2025. május 26., 09:53

Szerző: 168

Liptai Claudia Gesztesi Károly alkoholizmusáról vallott: Ezekért a helyzetekért tudok haragudni

Liptai Claudia és Hajós András a most véget ért évadban együtt dolgoztak A nagy duett című műsorban. Előbbi volt az egyik műsorvezető, az utóbbi a zsűriben foglalt helyet. Liptai Claudia most el is fogadta Hajós András meghívását a Probléma című podcastba, amit a zenész-médiaszemélyiség Linczényi Márkóval együtt vezet. A műsor témája alapvetően a bocsánatkérés, de rengeteg egyéb téma is szóba kerül, például az, hogy A nagy duett most egyfajta reneszánszt hozott Liptai Claudia karrierjében, akit előtte egy ideig kevesebbet láthattunk, és bár az alábbi interjúban nem kerül szóba, de ami műsora volt is Liptai Claudiának, az sem teljesített jól. Na de ez már a múlt, Liptai Claudia 2025-ben visszatért!

Liptai Claudia ezt meséli Gesztesi Károlyról

Liptai Claudia 27 éves volt, amikor 2001-ben összejött a nála tíz évvel idősebb Gesztesi Károllyal. 2006-ban született meg a lányuk, Gesztesi Panka, ebben az évben össze is házasodtak – Liptai Claudiának ez az első, Gesztesi Károlynak a harmadik házassága volt. A kapcsolat 2009-re tönkrement, 2010-ben hivatalosan is elváltak.

Liptai Claudiát az édesanyja nevelte fel, édesapja alkoholfüggő volt. Gesztesi Károly szintén alkoholproblémákkal küzdött, a dependenciától csak 2015-ben tudott megszabadulni, amikor megtért és csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez. Liptai Claudia az interjúban a következőket meséli arról, milyen volt Gesztesi Károllyal együtt élni az alkoholfüggőségének évei alatt:

„Volt az a korszaka, amikor ivott és szeretett már napközben is. Meghívott egy nagyobb baráti társaságot, megjöttek, lejattolt mindenkivel, majd fölment és lefeküdt aludni. És akkor én ott maradtam mindenkivel és mint kiderült, egy szál kolbászra és két paprikára hívta meg ezeket az embereket. Tehát én nem is tudtam, semmi nem volt otthon, mert én éppen – mit tudom én – dolgoztam. Ezekért a helyzetekért tudok haragudni, amikor valaki engem egy olyanba sodor, amiben én kényelmetlenül érzem magam, hogy nem tudom azt nyújtani, amit én szeretnék. [...] Én annyira befeszülök ettől. Nekem azt tanította az anyám egész gyerekkoromban, hogy mindenkit mindig szívesen látunk, és minden[ki] jöjjön, és meg kell oldani valahonnan – egy falábból faragjál egy kolbászt, és akkor azt add nekik. Én ilyenkor olyan kényelmetlenül, kellemetlenül és szörnyen érzem magam! Valószínűleg attól, hogy az apám ugye nagyon masszív alkoholista volt, ezért nem hívtunk soha vendégeket. Úgyhogy nekem a mai napig a vendégvárás egy nehéz ügy, mert annyira akarom, hogy minden jó legyen, és mindig úgy félek, hogy majd valaki kényelmetlenül érzi magát, vagy nem jó neki, vagy nem jól ül, vagy nincs elég étel, vagy nincs az, amit pont szeretne... Ez nekem az egyik legnehezebb ügy, hogyha vendégeket kell fogadni. Pedig nagyon szeretem a vendégséget.”