Gálvölgyi János elküldte a tévéket a búsba, de azt is elmondta, mi a baj a mozikkal manapság

Gálvölgyi János élményéhez hasonlót talán ön is tapasztalt már: kapcsolgatja a csatornákat, de egyiken sincs semmi érdekes.

2024. augusztus 14., 11:13

Szerző:

Gálvölgyi János elküldte a tévéket a búsba, de azt is elmondta, mi a baj a mozikkal manapság

Gálvölgyi János a Nők lapja frissen megjelent számának címlapsztárja. A 76 éves színész-humorista arról is beszél a borítón látható portréhoz tartozó interjúban, hogy miért szeret egyre kevésbé moziba járni annak ellenére, hogy továbbra is készülnek remek magyar filmek.

Gálvölgyi János és a színház

Gálvölgyi János nemrég ment át Pintér Béla független társulatába a Madách Színházból. Ezzel kapcsolatban több érdekességet is említ az interjúban, például ezt:

„Pintér mindig a társulata színészeire írja a szerepeket, tehát az, amit ebben az előadásban játszom, direkt rám van szabva. Különleges élmény. Én azelőtt mindig kőszínházban játszottam, előbb a Tháliában, aztán a Madáchban. Ott ilyen nem volt.”
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Gálvölgyi János hangot ad azon vágyának, hogy az ilyen alternatív színházi előadásoknak jó lenne minél több nézőhöz eljutniuk.

Gálvölgyi János és a mozi

Gálvölgyi János azt is említi, hogy nemcsak jó magyar színházi előadások vannak az utóbbi időben, hanem jó mozifilmek is. Csak sajnos a filmszínházak változtak meg a hátrányukra a színészlegenda szerint:

„A Jávor Pálok is csak azért lehettek olyan híresek, mert kitűnő magyar filmekben játszhattak főszerepet. Ma meg készül egy olyan ragyogó magyar film, mint például a Lefkovicsék gyászolnak, legutóbb azt láttam, játsszák néhány napig, majd elfelejtik. Régen úgy volt, hogy a nagy mozikban pár hétig játszottak egy filmet, és utána ment a kis mozikba. De mára a kis mozik is eltűntek, maradtak az «étkezőhelyiségek», ahol egy komplett vacsorát elfogyasztanak mellettem, és utána még szunyókálnak is egyet a film alatt. Az ember komolyan úgy érzi magát, mint egy kocsmában.”

Gálvölgyi János maga egyébként meglehetősen kevés mozifilmben szerepelt, az átlagrajongónak a Csinibabán kívül más valószínűleg nem is jut az eszébe. A színész az RTL-nek adott, alább megtekinthető interjújában azt meséli ezzel kapcsolatban, hogy a rendezők rendre azt mondták neki, hogy „túl ismert lett az arca, elhasználódott”, ezért nem szerepelhetett több játékfilmben.

Gálvölgyi János és a tévé

Gálvölgyi János elismeri, hogy a tévé tette őt ismertté, hiszen így volt ez annak idején a rendszerváltás előtt is. Sőt, akkor sokkal inkább így volt, hiszen csak egy csatorna létezett, amin rengeteg volt a kulturális program. Paradox módon a csatornák száma azóta megsokszorozódott, de a kulturális értéket képviselő műsorok pedig megfogyatkoztak. Vagy el is tűntek teljesen?

„Az én generációmnak iszonyú mázlija volt. Először is a szocializmusban még csak egy csatorna volt, annak minden előnyével és hátrányával, mert mindenki kénytelen volt ugyanazt a műsort nézni, másrészt minden este remek tévéjátékokat, ragyogó színházi előadásokat, kabarékat lehetett látni. Márpedig aki a tévében szerepelt, azt másnap már négymillióan ismerték. Ma meg, ha hazaesek előadás után, a nejem megőrül, mert bőszen kapcsolgatom a távirányítót, de semmi nézhetőt nem találok. Csak furcsa vetélkedőket, amikből tanulni nem lehet. És engem nem is szórakoztat, hogy civil emberek kivetkőznek magukból, ugrálnak, galambot nyelnek. Ezt hívják ma kultúrának. Ami meg valóban kultúra, abból a televíziók nem kérnek”

– hánytorgatja fel Gálvölgyi János.

(Kiemelt kép: RTL)

 

A rovat további cikkei