Czeizel Endre fia azt mondja, be sem mehet az édesapja által épített balatoni házba

Augusztus 10-én volt 8 éve, hogy elhunyt Czeizel Endre orvos-genetikus. A legidősebb fia, a 62 éves, színházi rendezőként dolgozó Czeizel Gábor nyilatkozott most a Story magazin podcastjában, ahol többek között gyerekkoráról is beszél, a következőket említve:

„az biztos, hogy szeretetben nőttünk fel, közel voltunk egymáshoz testvérek, jól elvoltunk egymással.”

Czeizel Endrének az első házasságából Czeizel Gábor után még két gyermek született, majd jóval később, harmadik feleségétől is született két gyermeke 2006-ban, illetve 2014-ben, András és Fanni. Czeizel Gábor azt mondja, féltestvérei közül inkább csak az idősebbiket ismeri, mivel Fanni még csak egy éves volt, amikor Czeizel Endre elhunyt, és onnantól kezdve nem találkozott többet édesapja utolsó feleségével és a tőle született két gyermekkel, de a mai napig reménykedik, hogy féltestvérei egyszer felveszik majd vele a kapcsolatot.

Czeizel Gábor azt mondja, hogy a sajtóban megjelent hírekkel szemben az apja után semmi nem maradt, a gyermekek nem örököltek semmit:

„nem volt örökség. Nem volt semmi. Ami a lapokban volt, nem is értem, hogy szőnyegek meg ékszerek?! Az apámat mikor látták szőnyegen meg ékszerekkel meg órákkal? Nagyapám órája volt. [...] Állítólag nem volt semmije. Már rég vége a hagyatéki eljárásnak.”

Czeizel Endre épített egy nyaralót Dörgicsén, ami a genetikus kft-jének tulajdonában állt. Czeizel Gáborék itt nyaralnak minden évben, de nem pont a házban, hanem mellette:

„50 méterre tőle bérelünk minden nyáron. Nem tudok bemenni. Nem volt senki a házban, üres volt. [...] A Dörgicse az, amit a saját keresetéből csinált, csak azt nem mint Czeizel Endre, hanem mint kft., és a kft-ben, mint utólag kiderült, nagyon kevés része volt.”

Ez a bizonyos ház ezért bele sem került a hagyatékba, mivel nem az elhunyt tulajdonában állt. Így aztán Czeizel Endre gyermekei nem örököltek semmit, sőt, csak adósság szakadt a nyakukba:

„még nekünk kellett egy tartozást kivédeni, mert állítólag az apámnak nem volt pénze, ezért tartozott a nevelt lányának.”

A dörgicsei ingatlannal kapcsolatban a következőket mondja még:

„a Dörgicsét, azt sajnálom, mert ott van egy torony, egy kis melléképület, amit elvileg az apu nekünk adott, de abba se tudok bemenni.”

Czeizel Gábor viszont hozzáteszi azt is, hogy a Czeizel Intézet léte és működése ennél úgyis sokkal fontosabb, és erre viszont nagyon büszke, és örül neki, hogy az Intézet édesapja szellemiségét életben tartja.

(Kiemelt kép: Kunos Attila – dfp.hu)