Profik a pácban – Muszbek Mihály sportközgazdász: naponta 1,2 milliárdot bukik a magyar sport, vége lehet a nagy fizetéseknek

Rövid kérdéssel kezdem: most mi lesz?

Jó lenne tudni. Azt kérdezték a múltkor egy stúdióban, mennyit veszít a magyar verseny- és látványsport a leállás miatt. Számításaim szerint naponta körülbelül 1,2 milliárdot.

Ez hogy jött ki?

Fordított számítás alapján. A verseny- és amatőr sportra szűken véve évente 400 milliárdot költünk. Ennek háromszázhatvanötöd részét vettem. Ha infrastruktúrafejlesztés, építkezés folyik, az összeg magasabb.

Ennél nagyobb a morális és a konkrét fizikai leépülés.

Fotó: Földi Imre

Szerintem is a sportszakmai veszteség az, ami pénzben nehezen mérhető. Annak a versenyzőnek, aki másfél hete még teljes intenzitással edzett, most pedig teljes intenzitással otthon ül, keresztrejtvényt fejt, a családot szekírozza, a teljesítménye rohamosan csökken. Az olimpiai készülődés finisében, amikor a felkészülés csúcsra jár, a leállás kapitulációval ér fel. Az úszó, aki nem úszik, a magasugró, aki nem ugrik, a birkózó, aki nem gyűri az ellenfeleket, esélytelen.

De ez a riválisokat is sújtja. A kínaiakat, a malájokat, a dánokat. Kevesebb világcsúcs lesz, de olimpiai helyezettek, sorrendek lesznek.

Lennének. Ha lenne olimpia. De nem lesz.

Ettől pedig kiürülnek a reklámszerződések, fiktív árakká válnak a hatalmas átigazolási pénzek, bedöglenek a menedzserirodák, nem csorognak a feketepénzek.

Ha valaki szponzorációs szerződést köt, amelyben x számú mérkőzés szerepel, és a befektető elveszíti teljes csomagjának harmadát, joggal kéri vissza a pénz egy részét. Mindig is gyanakodva néztem a magyar élsport idegenlégiós sztárjait. A gyanúm beigazolódott. A versenyek fölfüggesztésének másnapján úgy húztak el, hogy júniusig fölmarkolták a pénzüket. Kaszáltak és leléptek. Miféle dolog ez?

Aggódtak a családért. Beszéljünk fontos kérdésekről is. Mi lesz a Fradival? A bajnoki cím kapujában állt.

Lehet, hogy ott is marad.

Lőttek a bajnokságnak?

Többfajta lezárás lehetséges. Az egyik: vége a bajnokságnak, nem hirdetnek végeredményt. Nincs bajnok, nem esik ki senki. A Ferencváros sem hivatalosan bajnok, de indul a Bajnokok Ligájában.

Már ha lesz olyan.

Ilyen egyébként volt már az elmúlt százhúsz évben. 1914 után a behívások miatt, 1944-ben is rendeztek egy úgynevezett hadibajnokságot. Az is félbeszakadt. Többször is idényváltás történt félidényes sorozatokkal. Azt is el tudom képzelni, hogy a kiíráshoz képest megváltoztatják a lebonyolítási szisztémát. Betoldanak egy rövid rájátszást, az első négy helyezett játszik néhány meccset az elsőségért, a sereghajtók a kiesés elkerüléséért. A meccseket egy hét alatt is lezavarhatják.

A járványügyi Gauss-görbe nagyon az elején tart. Március van, de májusban a járvány még pusztító és életképes.

Ön optimista. Én szeptemberre tippelek.

Nem lehetne a bajnokságot zárt kapuk mögött, a tévé jelenlétében befejezni?

Mi értelme? A töredékét sem érné üres lelátók előtt huszonkét rosszkedvűen lötyögő, depressziós játékost nézegetni. Ha televíziós elnök lennék, azonnal tárgyalást kezdeményeznék az MLSZ-szel a közvetítési díjak leszállításáról.

Mivel nem piaci szereplőkről, hanem állami propagandacégről és félállami szervezetről van szó, nem valószínű, hogy ez bekövetkezik.

Ön mondta.

Új korszak kezdődik a sportban és a fociban?

A globális világfejlődésnek, a tőke korlátlan dominanciájának a labdarúgásban is vége. Nem tudok hinni abban, hogy néhány hetes pauza után minden a régi mederben megy tovább. A korábbi gazdasági kondíciók nem állíthatók vissza.

Ez kiváló alkalom lenne arra, amit Varga Zoltán a halála előtt nem sokkal mondott: földig kell rombolni a magyar futballt, az alapoktól kell újraépíteni.

Radikális megoldás lenne. Ehhez az kellene, hogy az eredmény nélküli, erőltetett médiatámogatást élvező látszatsportágat fel akarjuk számolni. Ahhoz politikai akarat kell. Anyagilag kell visszaállni az 52. FIFA-ranglistahelynek megfelelő szintre. Nem lennének húszmillió eurós játékoskeretek, ötmilliárdos klubköltségvetések, teljesítmény nélküli pénzek. A taogenerációt, amely vattába csomagolt sportolónemzedék volt, valahogy ki kell futtatni, nem lehet őket fél perc alatt elzavarni. Ehhez átgondolt, körültekintő cselekvéssor, többéves türelem kell. Lejárna többek között a kinevezett bajnokok korszaka.

Akiket pillanatnyilag ki sem lehet nevezni. Áll a bajnokság, a szisztéma percek alatt összedől. Ha ön lenne a Ferencváros trénere, mihez kezdene?

Ezeknek az embereknek centiméternyi mozgásterük sincsen. Megmondták, és helyesen mondták, csoportban sportolni, edzeni nem lehet. Ez elméletileg csapatsport lenne. Rebrov mester, ha akar, haza is utazhat, ha van még repülőjárat. Ugyanez vonatkozik a fél keretre. Lehet még futkározni a Tabánban vagy a Margit-szigeten, hogy fittek próbáljunk maradni. Viccesnek tartom a NOB elnökének kétségbeesett erőlködését, hogy négy hónapon belül olimpiát akar rendezni. Tudja, miről beszél? Tizenkétezer sportoló gyűlne össze, tizenöt-húszezer sajtómunkás, hárommillió szurkoló, szűk területre koncentrálva. És akkor még nem beszéltünk az utcai kivetítőkről, az olimpiai faluról, a nemzetközi repülőterekről. Mindezt persze én is csak gondolom. Ki sem tudom mondani a számot, ami a világ sportjának egynapi leállásából veszteségként kalkulálható. Ha fél százalékkal számolunk a glóbusz egészére kivetítve, kimondhatatlan számról van szó.

Mire számítson fél év múlva egy vérbeli profi? Hogy mást ne mondjak, egy ideig nem lesznek tenisz-ATP-versenyek sem. Az komoly kiesés.

Ami a focistákat illeti, jelenleg munka nélkül, rendelkezési állományban vannak. Ketyeg a szerződésük három vagy x évig. Nem mondom, hogy örülnének, ha a három év így peregne le. Egy sportoló sportolni akar, nem csak a pénzéhez jutni. De a jogi helyzet nem olyan rossz. Van stabil szerződésük. Nem úgy, mint a pincérnek vagy a hipermarket árufeltöltőjének.

Szerződés ide, szerződés oda, ha minden így marad, válságos helyzetben lassan elapad az állami pénz. A klubok is megbuknak.

Miért? Eddig rentábilisak voltak? Nemcsak a sportvállalkozás megy csődbe, beleértve a Manchester Cityt, a Juventust vagy a Ferencvárost, hanem egy időre az autógyárak is. Ez az igazi baj. Ha lefullad a termelés, miből fizetnek munkabért? Erőlködhet a szakszervezet, hogy a dolgozókat rendelkezési állományba kell helyezni. Jöhet a másik népboldogító: fizessen az állam munkanélküli-segélyt. Miből? A befolyó adóból? Varga Mihály az én szememben azért nagy ember, mert ki merte jelenteni, 3,5-es növekedés helyett félszázalékos mínusz várható. Mindenki azt mondta akkor, renegát. Miket nem károg itt?

A sporttal kezdtük, cseppben a tenger, és itt vagyunk az általános csődnél. Ez súlyosabb kataklizma, mint a frankválság tizenkét éve volt?

Nem tudom, de ha Orbán a kormányülés közepén kijön, és azt mondja, nem kell decemberig kamatot, tőketörlesztést fizetni, hogy maximálják a fogyasztói hitelek thm-jét, hogy bizonyos ágazatokban, többek között a sportban nem kell járulékot fizetni, az mellbevágó. A költségvetés előre lemond arról, amit úgysem tud beszedni.

Valahogy egyszer, ha túléltük, tovább is kell majd lépni.

A nagy megrázkódtatások a veszteség mellett és ellenére megújulással, megtisztulással járnak. Új út a távoktatás bevezetése, az üzemszerű home office tevékenység. Bővülnek azok a megoldások, amelyeket normális körülmények között a társadalom észre sem vett volna.

Visszatérve a sportra: ott karakteresebben kijönnek a nyilvánvaló torzulások?

Ez több mint torzulás. Pillanatnyilag rendben van, hogy a profi sportokban kifizették a kialkudott szerződéses pénzeket. Egyelőre. De a nyári szünet után az elinduló új bajnokságban mit fog majd kezdeni sportoló? Fog augusztusban is bért kapni? Indulnak-e új túrák, edzőtáborok? Lesznek-e edzők, játékoskeretek?

Hasra ütve mondok neveket: Dibusz kapus vagy Lovrencsics hátvéd nem fog augusztustól bért kapni?

Elvileg igen, ha van szerződése. Tulajdonképpen jár neki. Aztán indul az alkufolyamat arról, hogy mennyivel kevesebb pénzt kap. Egyáltalán tudnak-e neki fizetni.

És már nem tudnak külföldre szerződni.

Nem. Mivel nincs hova. Bedöglik a játékospiac. Ki fog majd posztra igazolni ennyire bizonytalan helyzetben?

A horribilis igazolási díjaknak lőttek? A neymari 200 millióknak?

Na látja, ez az egyetlen, amit egyáltalán nem bánok. Lehet, hogy jövőre az is kiderül, kevesebbért is lehet küzdeni. Persze aki háromszázezer fontot keresett, és holnaptól egy fillért sem kap, annak ez durva változás lesz.