Visszájára fordulhat az építőipari csomag

A napokban a válságkezelő lépések részeként a recesszió által súlyosan érintett építőipart segítendő két törvényjavaslatról tárgyalt a parlament, az egyiket már el is fogadták, a másikról is rövidesen döntés születik. A tervezett intézkedések részben ez év közepétől, részben pedig a jövő év elejétől lépnének életbe, azzal a céllal, hogy javítsanak az ágazat működési feltételein. Ez a megfogalmazott szándékok szerint lehetővé tenné a fejlesztésekre szánt, nagyrészt EU forrásokból származó 1800 milliárd forintos keret minél hatékonyabb, a hazai gazdasági szereplők érdekeinek jobban megfelelő felhasználását is.

Az intézkedések jó néhány olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyeket az építőipari vállalatok már régóta szorgalmaztak. Ezek közé tartozik, hogy gyorsabbá teszik a közbeszerzési folyamatokat, beleértve a döntéshozást és a szerződéskötést, csökkentik az adminisztrációs terheket. Úgynevezett integrált engedélyezési eljárást vezetnek be, ami annyit jelent, hogy a beruházás elindításához szükséges mintegy két tucat engedély beszerzését egyben, egyszerre végzik, amivel a kivitelezők hónapokat nyerhetnek.

Fontos pont, hogy a kivitelezésben részt vevő valamennyi céget regisztráltatni kell, ezzel az illegális munkavégzést szorítanák vissza. A finanszírozás javítására csökkentik az előzetes pénzügyi garanciák mértékét, valamint a megrendelő által visszatartható teljesítési garanciák arányát is. A túlzottan alacsony, és emiatt fizetésképtelenséghez vezető vállalási árak kivédésére egy szakmai testület minimális rezsióradíjat állapít majd meg, amely alatt nem lehet ajánlatot tenni.

A már elfogadott intézkedéseket tartalmazó törvény szerint mindez azt célozza, hogy "patrióta" vállalkozásösztönző eszközrendszer jöjjön létre az építőipar támogatására. Bár konkrétan nem fejti ki, mit ért ezen, ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy elsősorban a magyar építőipai vállalkozások helyzetén kívánnak javítani, ami rájuk is fér, többségük a válság és a visszaeső megrendelések miatt súlyos gondokkal küzd. Már eddig is az összegzések szerint több mint tízezer munkahely szűnt meg, és ha a körülmények nem javulnak, ennél jóval többen kerülhetnek még az utcára.

A csomagnak azonban van néhány olyan eleme is, amelyek a szakma képviselői szerint a meghirdetett célokkal ellentétes hatást válthatnak ki, mivel nem a legnehezebb helyzetben lévőknek, hanem éppen a nagyobb tőkehátterű cégeknek kedveznek. Ilyen például az, hogy előnyben részesülnek azok, akik egységnyi bevételre vetítve több társasági adót fizetnek. Ez jól hangzik, hiszen az itthoni adózást méltányolja, a gond csak az, hogy a társasági adót a nyereség után fizetik, tehát a rendelkezés a legnagyobb nyereségrátával dolgozó cégeket segíti, nem pedig azokat, akiket a válság jobban sújt.

Hasonló a helyzet azzal, hogy szempont legyen a közbeszerzéseknél a legális dolgozói létszám változása. Első ránézésre ez is jó ötlet, mivel a törvényes foglalkoztatást ösztönzi, ebben a válsághelyzetben viszont, amikor a többség már leépíteni kényszerült, megint csak a gyengébbek járnak rosszul, akiknél az elbocsátások miatt csökkent a létszám. Mindkét intézkedés leginkább azoknak a - főleg külföldi érdekeltségű - cégeknek kedvez, amelyek eddig is a legtöbb megrendeléshez jutottak. A "patrióta" vállalkozásösztönzésnek aligha ez lehet a szándéka.

Kockázatosnak tartja a szakma nagy része az úgynevezett "biztos kéz" törvényt is. Az alvállalkozók érdekeinek védelme, különösen az elmúlt hónapok botrányai miatt, mindenképpen indokolt, hiszen a nem fizetés kis cégek tömegét juttatja a tönk szélére. Szakértők szerint azonban a mostani állapotok közepette az, hogy egy független szerv először a vállalkozói lánc végén lévőket fizeti ki, és onnan halad a fővállalkozó felé, aki csak a sor végén juthat a pénzéhez, a felhalmozódott problémákat nem oldja meg.

Jelenleg 3-400 milliárd forintra becsülik a már fennálló lánctartozás teljes összegét, amelyet csak úgy lehetne csökkenteni, ha a sor elején állók pénzhez jutnának és annak megfelelő részét továbbadnák, és ez így menne tovább. A tervezett rendelkezés a folyamatot fejtetőre fordítja, ami a jövőben segítséget jelenthet az alvállalkozóknak és elejét veheti újabb nem fizetési láncok kialakulásának, de a múltból örökölt tartozások attól még megmaradnak. A fővállalkozók ugyanis az új rendszerben a folyamat legvégén csak az árrésükhöz juthatnak hozzá, amiből viszont a már korábban felhalmozott tartozásaikat az alvállalkozók felé nem tudják kifizetni, így aztán végül senki sem jut a pénzéhez.

A valódi megoldás az lenne, ha a hiányzó tőke külső forrásból bekerülhetne a rendszerbe, és a múltat le lehetne zárni. Ha ez nem történik meg, a biztos kéz bevezetése a sor elején állók finanszírozási gondjait csak növelné, és cégek bedöntéséhez vezethet, akkor pedig mindenki futhat a pénze után, hiába van elismert követelése. A jó szándék így könnyen a visszájára fordulhat, aminek veszélyét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez hírek szerint a törvény előkészítése során is felmerült, ezért felvetődött, hogy a jelentős központi beruházásban érdekelt cégeknek az állam adjon tőkepótlást, ennek formája azonban nem konkretizálódott.

A megoldás lehetőségeiről további egyeztetésekre van szükség még a törvény életbe lépése előtt ahhoz, hogy az eredeti szándékoknak megfelelően minél jobban segítsék a válságban lévő ágazatban dolgozókat. A szakma részéről elhangzott, az intézkedések jobbítását célzó, racionális érveket a döntéshozóknak mindenképpen érdemes figyelembe venniük ahhoz, hogy a fejlesztésre szánt hatalmas összeget minél eredményesebben, és a hazai építőipart a lehető legjobban segítve használhassák fel.