Vesztesek és nyertesek - Oszkó Péter a költségvetés kockázatairól

- A rendszerváltás óta még soha nem fordult elő, hogy a kormány csak novemberre nyújtsa be a következő évi büdzsé tervezetét. Valószínűleg szándékos a késés: a végszavazás előtt így lényegesen kevesebb idő jut a szakmai egyeztetésekre, s „erőből” átvihető a költségvetés.

– Pedig a késlekedéssel saját helyzetét is nehezíti a Fidesz. A költségvetést ugyanis mindig a kormányon belül a legnehezebb elfogadtatni: egyeztetni kell az állami vezetőkkel, miniszterekkel, mennyi pénzből gazdálkodhatnak, mire számíthatnak. Ezt a vitát kétharmados többség mellett sem lehet megúszni. De onnan is megközelíthetjük a dolgot: legalább van költségvetési elképzelés. Jobb későn, mint soha.

- Vajon megalapozott-e ez a büdzsé? Tartható-e a követendő háromszázalékos hiánycél?

– Számos kockázati elemet látok a költségvetésben. Először is: háromszázalékos gazdasági növekedéssel számol, míg az elemzői becslések ennél jóval kisebb mértékű emelkedést prognosztizálnak. Pedig a kormány számára is kiderülhetett a világgazdasági válság egyik tanulsága: a belső fellendülést sose a külső tényezők javulásától várjuk, mert azok kiszámíthatatlanok. Ugyanakkor a büdzsé a bevételi oldalon olyan tartalékokra alapoz, amelyekkel nem lehet biztosan kalkulálni. Azt feltételezik: a magánnyugdíj-pénztári tagok jelentős hányada átjelentkezik az állami nyugdíjrendszerbe. Ellenpélda erre: Szlovákiában tavaly szintén felkínálták a visszalépés lehetőségét, s ott csak tízezren váltottak az állami kasszára.

- Persze nálunk a kormány keményen kampányol, hogy meggyőzze a lakosságot, miért lesz jobb az „állami”.

– De ez a kommunikáció torzít.

- Hogy érti?

– Előrelátóbb dolog megtakarítani, mint húsz-harminc év múlva – ki tudja, milyen kormánytól – állami támogatására várni. Az utóbbiról győzködni az embereket, s néhány év alatt elkölteni az elmúlt évtized lakossági megtakarításait – nos, ez épp a válság egyértelmű tanulságainak mond ellent.

- Maga az intézkedés, a magánnyugdíj-pénztárak befagyasztása pedig a demokrácia szabályaival ellentétes.

– Jogosan vetődhet fel mindenkiben: ha éveken át saját, névre szóló számlán gyűjtötte a pénzt – amely összeghez majd évtizedek múlva juthat hozzá –, vajon milyen haszna származik abból, ha a költségvetés lenyeli a megtakarítását? De nem csak alkotmányos aggályok miatt vetném el a magánnyugdíjak államosítását. Pénzügyminiszterségem idején a rendelkezésre álló szűkös források arra késztettek bennünket, hogy a költségvetés tervezésénél minden lehetőséget megvizsgáljunk. Végeztünk a magánnyugdíj-pénztárak esetleges államosításával kapcsolatos számításokat is. Arra jutottunk: rövid távon látványos eredményeket lehetne elérni. Nagyjából 2015-ig javulhat is a költségvetés egyenlege. Aztán elfogy a pénz. Viszont 2015-től épp azok az évek jönnének, amikor a magánnyugdíj-pénztárak már kezdenék kifizetni a nyugdíjkorhatárhoz érkezők juttatásainak egy részét – ezzel tehermentesítve az államot. Azaz: ezt követően évtizedekre leromlik a költségvetés egyenlege, és sokkal nagyobb arányban, mint ahogyan azt az államosítással pár évre javítani lehet. Magyarán: súlyos hibának tartom, hogy a kormány a bevételi oldalt ideiglenes intézkedésekkel próbálja „feltölteni”.

- Ezek közé tartoznak a különadók is, amelyeket – állítják szakértők – nem lehet a végtelenségig kivetni.

– Egyetértek. És ez is csak a kockázatot növeli.

- Sokan attól is tartanak, hogy a válságadók érintettjei – a bizonyos árbevétel feletti áruházláncok, energiaszolgáltató és távközlési cégek – az ügyfelekre hárítják a megnövekedett költségek egy részét. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a költségvetési egyensúlyt: a büdzsé 2,6 százalékos belső fogyasztásnövekedéssel számol, miközben a várható áremelések elvihetik az adóváltozásokkal keletkező jövedelemtöbblet jelentős részét.

– Mi is úgy számoltunk: a gazdasági környezet javulásával két százalék feletti fogyasztásnövekedés várható. A különadók viszont fékezik a gazdaságot. A bankadóval kapcsolatban már kiderült: drágultak a banki költségek és a hitelek, továbbra sem növekszik a hitelfelvételi kedv. A hitelezési aktivitás hiánya pedig azzal jár, hogy kevesebb pénz jut a vállalkozásoknak. A válságadók most a nagy beruházókat érintik, s az ő esetükben is előfordulhat, hogy megnövekedett költségeik egy részét áthárítják a lakosságra. Vagy: visszafogják a beruházásokat és a foglalkoztatást, ami szintén a gazdasági növekedést érinti hátrányosan.

- Ráadásul a kormány 10-15 százalékos leépítést is tervez a közigazgatásban.

– A közszférát tényleg racionalizálni kell. De jelenleg semmilyen intézkedés nem segíti a munkahelyteremtést. Az egykulcsos adózás a magánszemélynél hagy több jövedelmet, és nem a foglalkoztató terheit csökkenti. A számítások is azt igazolják: ennek az adórendszernek a legnagyobb nyertesei a magas jövedelműek, azok, akik magasan kvalifikáltak. Pedig nekik eddig sem voltak elhelyezkedési vagy megélhetési problémáik. Viszont az alacsony képzettségűek, a pályakezdők, a kisgyerekesek, az időskorúak munkaerő-piaci integrálása megoldatlan marad. Az ő helyzetükön az adóváltozások inkább rontanak, mint javítanak. Látható az is: a 2011-es költségvetés alapján semmiféle gazdaságpolitikai irány nem körvonalazódik.

- Abban egyetértenek a szakértők: reformok nélkül hosszú távon nem érhető el tartós javulás. A költségvetés viszont nem tartalmaz mélyreható átalakításokat.

– Az már világos: 2011 nem a reformok éve lesz. De – szerintem – a kormány nem mondott le teljesen a nagy ellátórendszerek átalakításáról. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nemrég bejelentette: 2013 után – vagyis amikorra kifutnak az ideiglenes intézkedések – a költségvetési egyensúlyt arra is alapozzák, hogy 600-800 milliárd forinttal kevesebb lesz a kiadás.

- És ön szerint ez reformszándékról árulkodik?

– A dolgok logikája szerint igen. Ilyen mértékű kiadáscsökkentésre ugyanis csak akkor van mód, ha átalakulnak a nagy ellátórendszerek. De kétségtelen: meggyőzőbb lenne, ha erre vonatkozóan már lenne konkrét intézkedési terv. Egyébként azt reméltem, hogy a kormány felismeri: az általunk összeállított 2010-es büdzsé, annak iránya jó alapot nyújt a tartós növekedéshez és a további intézményi átalakításokhoz, a stabilizációhoz. A költségvetési fegyelem mellett előkészítettük a terepet ahhoz, hogy a támogatási és az adórendszer általunk elvégzett átalakítása után a reformok olyan intézményrendszerekben is elinduljanak, mint az egészségügy, az önkormányzatok vagy a közösségi közlekedés.

- Nem is értem, miért bízott abban, hogy a Fidesz folytatja a Bajnai-kormány pénzügypolitikáját? Hiszen már kezdettől fogva keresték a „csontvázakat” az önök idei büdzséjében.

– Azóta egyre többen felismerték: ez politikai cirkusz volt csupán. Másfelől: mivel válság idején különösen nehéz kalkulálni, nyilván voltak kockázatok a 2010-es költségvetésben. De a korrekció eszközeit is megtaláltuk. Számunkra a legfőbb cél az volt, hogy a pénzügyi és gazdasági stabilitás elérése mellett visszaszerezzük a nemzetközi pénzpiac bizalmát. A tények minket igazoltak: a magyar gazdaság 2010-ben folyamatosan egyre jobb értékelést kapott elemzőktől, hitelminősítőktől. A Világbank az üzleti környezetben a legnagyobb fejlődést elérő tíz ország közé sorolt minket. De azóta inkább romlottak a mutatóink. És ma már az is kérdéses: az Európai Unió mennyire tolerálja majd a magánnyugdíj-pénztárak államosítását és az egyéb, átmenetinek mondott intézkedéseket.