Vészes kilátások: gyenge forint és újabb megszorítás
Úgy tűnik, elhárul a ciprusi csődveszély, és így a legrosszabbtól, a szigetországon túlnövő eseménysortól nem kell tartanunk. A nemzetközi hangulat enyhülése ránk sajnos csak alig hat, a hazai gazdasági folyamatok miatti bizalomhiány nem csökken, sőt nő, köszönhetően a főként rossz makroadatoknak, köztük a kormány sikerpropagandájának középpontjában álló államadóssági és munkaerőpiaci mutatóknak.
A jelek szerint az egész uniót fenyegető ciprusi államcsőd réme elég erős kényszer volt arra, hogy megállapodás szülessen a mentőcsomag részét képező megszorítások fő elemeiről. Ahogy egy hete írtuk, óriási hiba volt, hogy minden bankbetétet meg akartak adóztatni ahhoz, hogy előteremtsék a 10 milliárdos EU-IMF-segítség mellé a mintegy 6-7 milliárd eurós helyi „önrészt”. Ezt korrigálni csak úgy lehet – vetítettük előre –, hogy az unió által garantált 100 ezer eurós határig nem vetnek ki sarcot, mert azzal végképp megrendítik a bankokba vetett bizalmat nem csupán Cipruson, hanem az egész kontinensen. A hétfő hajnalban született megállapodás pontosan erre épül: csak az összeghatár feletti betéteket fagyasztják be, és azokból fedezik az adósságszolgálatot a rájuk kirovandó egyszeri adó révén. Ez utóbbiról még nincs egyezség, a pontos mértéket még kalkulálják. Emellett még más intézkedésekre is szükség van, a ciprusiak semmi jóra nem számíthatnak, eddigi jólétük forrásának, az unión belüli adóparadicsomnak vége.
Ez legyen az ő gondjuk, nekünk itt van a miénk. Bár örülhetünk, hogy a ciprusi válság, úgy tűnik, nem eszkalálódik, de anélkül is van elég bajunk. Az elmúlt napok egyértelműen mutatták, hogy befektetési megítélésünkben mind inkább a hazai tényezők dominálnak, és egyre jobban elszakadunk térségünk trendjeitől. A Fidesz-kormány félrevezető kommunikációjának frappáns jele volt, hogy az NGM államtitkára megpróbálta a ciprus eseményekre fogni a forint gyengülését, miközben azok lényegében szinte nem hatottak valutánk árfolyamára, az euró ugyanúgy 306-307 forint körül mozgott a múlt hét végén, mint a hét elején, a válsághelyzet kirobbanásakor. A valódi, 5-6 százalékos gyengülés az azt megelőző néhány hét alatt történt, amikor pedig a pénzpiaci hangulat kifejezetten kedvező volt.
A viszonylagos pénzbőség világszerte tőzsdei rallikhoz vezetett, amit nálunk kevéssé lehetett érezni. A forint is elszakadt a többi térségbeli valuta mozgásától, és immár trendszerűvé vált a leszakadásunk a környező pénzpiacoktól. Ennek hátterében az unortodox gazdaságpolitika folytatódásának veszélye és az MNB körüli bizonytalanság, valamint – ezzel szoros összefüggésben – a magyar gazdaság kiábrándító teljesítménye áll. A rossz mutatókhoz az elmúlt napokban csatlakoztak az Orbánék által sikertörténetként beállított foglalkoztatási és államadóssági adatok is. Kiderült, hogy ez év elejére az alkalmazottak száma sok éves mélypontra csökkent, tavaly év vége óta 70 ezerrel, 2010 elejéhez képest pedig 40 ezerrel csökkent. Sajnos nem egyedi, kirívó adatról van szó, a negatív trend 2011 végétől tart.
Ennek következményeként a munkakeresők száma is csúcsot ért el, 676 ezren vannak munka nélkül, közülük már több mint százezren 25 év alattiak. Még ennél is szörnyűbb, hogy 350 ezren semmilyen ellátást nem kapnak, s a jó ég tudja, miből élnek. Az ellátatlanok száma az Orbán-kormány szociális megszorításainak köszönhetően az elmúlt 3 évben 60 százalékkal nőtt! Az NGM reakciója minderre az volt, hogy a választások óta a foglalkoztatottság igenis 160 ezerrel emelkedett és kész. Szajkózzák ezt annak ellenére, hogy jól tudják, ez csak statisztikai bűvészkedés, a felpumpált és inproduktív közmunkának, valamint a KSH sajátos megkérdezéses módszerének tudható be a látszólagos növekedés, a valós helyzetet a cégek hivatalos adatszolgáltatásán alapuló kimutatás jelzi.
