Vége a magyar csodának, jön a fordulat

Némi meglepetést keltett egy bő hete, amikor a Nemzeti Bank elnöke kifejtette, hogy nincsenek meg a kellő alapok a gazdasági növekedés tempójának fenntartásához, ezért az egyszeri kedvező hatások kifutásával az törvényszerűen lassulni fog. Mondta ezt az az ember, aki gazdasági miniszterként éppen az egyszeri, hosszabb távon nem fenntartható, unortodox lépésekre igyekezett alapozni a magyar gazdaságpolitikát. Kevés sikerrel, mert 2010–2013 között a GDP bővülése összességében is 2 százalék alatt maradt, miközben régiónkban a lengyelek ennek az ötszörösét, a csehek és szlovákok két-háromszorosát produkáltak, de még a románok is jobban teljesítettek.

A sors fintora, hogy a gazdaság pont akkor kezdett gyorsulni, amikor Matolcsy otthagyta az NGM-et, hogy az MNB elnöke legyen. Akkortájt büszkén hangoztatta, hogy megindult a növekedési fordulat, köszönhetően az általa képviselt unortodox irányvonalnak. A növekedési adatok valóban szépen javultak, de minden elemző figyelmeztetett, hogy ez elsősorban a választási költekezésnek, az uniós támogatások felgyorsított lehívásának és a járműipari beruházások termőre fordulásának tudható be, amelyek egyszeri hatások. A fenntartható növekedéshez a versenyszféra gyorsuló beruházásaira és a vállalkozási kedv ösztönzésére lenne szükség, nem pedig kiszámíthatatlan és ad hoc változó szabályozásra, a befektetőket elriasztó különadókra, visszamenőleges hatályú törvényekre és a bankszféra padlóra küldésére.

A három százalék feletti idei első féléves növekedési tempó bűvöletében a hurráoptimista kormányzati kommunikáció azt sugallta, hogy végre itt a Kánaán, mi vagyunk a legjobbak Európában, mindenki minket irigyel. Az ipar nyári megtorpanása aztán nagy pofont adott, mert világossá tette, mennyire törékeny a „magyar csoda”: elég volt egy autógyár termeléscsökkentése ahhoz, hogy bezuhanjon az összteljesítmény. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós támogatások felhasználási szintje sem tartható, az előző hétéves ciklus kereteit sem tudjuk teljesen lehívni, az új ciklus pénzei pedig csak a jövő év vége felé kezdenek majd igazán jönni, de közel sem olyan tempóban, mint az elmúlt egy évben. Visszaüt az is, hogy az EU-s pénzeket főként infrastrukturális, azaz nem termelő beruházásokra használtuk fel, amelyeknek GDP-növelő hatásuk a jövőben már nem lesz.

Úgy tűnik, mindezt Matolcsy is látta, ezzel magyarázható hirtelen megvilágosodása a fenntartható növekedés gazdasági alapjainak hiányáról. Ez tükröződik az MNB prognózisainak reálisnak tűnő számaiból, amelyek lényegében megfelelnek a független elemzői várakozásoknak: az idén még 3 százalék feletti bővülés várható, jövőre azonban már csak kevéssel 2 százalék felett lesz, és 2016-ban tovább csökkenhet. Ezt alátámasztja egyebek mellett a GKI részletes elemzése is, amely az okokat részben a kedvezőtlenül alakuló külső tényezőkben – az uniós gazdaságok gyenge teljesítménye, az ukrán válság hatása stb. – látja, nagyobb részt azonban a rossz magyar gazdaságpolitikának tudja be. Az egyszeri növekedési tényezők már említett kifutásán túl alapvető gond az ország erősödő elszigeteltsége, a befektetők elijesztése: tavaly a nettó működőtőke kiáramlás elérte az egymilliárd eurót, az idei első félévben pedig már meghaladta az 1,3 milliárdot.

Épeszű kormány ilyenkor igyekszik megállítani ezt a folyamatot, Orbánék ennek éppen az ellenkezőjét teszik, lásd a jövő évi költségvetés tervezetét. A kurucos függetlenségi harc jegyében a bankok és az energiaszolgáltatók kivéreztetésének folytatása mellett célba vették a nagy kereskedelmi láncokat is, sok tízmilliárdos adóemeléssel sújtva őket. Mindennek a hatása végső soron a lakosságon csapódik le, azaz a külföldi tőke kiűzését célzó lépéseknek mi fogjuk megfizetni az árát. Még mielőtt bárki tapsolna a gonosz multik megleckéztetésének, gondolja végig, vajon jobb lesz-e nekünk, ha a Fidesz-hátország érdekeltségei teszik rá a kezüket mindenre.

Orbánék ténykedése nemhogy erősítené, de gyengíti a hosszú távú növekedés alapjait, ez még saját prognózisaikból is látszik. Azzal is tisztában vannak, amire az Európai Bizottság legújabb elemzése szintén felhívta a figyelmet, hogy ilyen körülmények között az államadósság aránya sem csökkenthető lényegesen, a hiány 3 százalék alatt tartása pedig csak újabb megszorító intézkedésekkel lehetséges. Ezt persze tagadják, de a 2015-ös terv mégis nyilvánvalóan erre mutat. Az EB nagyon fontos megjegyzése, hogy jövőre a strukturális hiány nőni fog, amit a GDP lassuló bővülése nem tud ellensúlyozni. Ennek törvényszerű következménye a költségvetési korrekció, amely azonban tovább lassítja a gazdaságot. Fontos kockázati tényező továbbá a forint gyengülése, ami növeli az adósságszolgálati terheket és gyorsítja az inflációt.

Mint a fentiekből kitűnik, meglepően egyetért mindenki abban, hogy az eddigi növekedési tempó nem folytatódik, azaz negatív fordulat várható a magyar gazdaságban. Hogy ennek elsősorban nem a hanyatló Nyugat, hanem Orbánék unortodox működése az oka, jól mutatják a térség többi országának prognózisai: miközben mi az elkövetkező két évben lassulni fogunk, a környező EU-tagok éppen ellenkező irányba haladnak. Náluk 2016-ra ismét gyorsabb lesz a növekedés, mint hazánkban, így rövid kitérő után tovább folytatódik a leszakadásunk, az orbáni különutas törekvések és függetlenségi harc egyre nagyobb dicsőségére.